Ferihegyre készült

Gansperger Gyula, az ÁPV Rt. úgy fél éve leköszönt elnök-vezérigazgatója, aki a vagyonkezelőtől való távozása után kapott felkérést a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság Rt. (LRI) vezetésére#<#, pontosabban az LRI egyik utódszervezetének irányítására. Posztjának elfoglalását azonban meg kellett előznie a társaság átalakításának. Jogosan tételezte fel mindenki, hogy az elmúlt időszakban a tulajdonos állam kellő odafigyeléssel készíti elő az átalakítást, minden részletre ügyel és az összes érintettel egyeztet. Jogosan tételezte ezt fel mindenki – beleértve például a terminálokat üzemeltető FUF Kft. kisebbségi tulajdonosa, az Airport Development Corporation (ADC) is -, ám mégsem ez történt. Az egyébként Cipruson bejegyzett kanadai-kínai konzorcium igazgatója állítólag az újságból értesült az LRI-utódszervezet, a Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér Rt. szándékairól, arról nevezetesen, hogy a szerződés egyoldalú felmondásáról, a kompenzációról és az esetleges kártérítésekről tárgyalni akar. Ferihegyen roppant furcsa állapotok uralkodnak már évek óta, az üzemeltető társaság működése enyhén szólva érthetetlen, a bevételek elosztásának elve követhetetlen. Az ADC-nek ítéli például a most felmondott szerződés a mindkét terminálon beszedett repülőtéri illetéket, amire – tekintve, hogy csak a 2B-t építette – nincs elfogadható magyarázat. A bevétel 8 százalékát kitevő menedzseri díjat is nehéz észérvekkel alátámasztani. Mindez azonban nem ok arra, hogy mindenfajta nemzetközi szabályt és bevett szokást felrúgva húzzák ki a külföldi befektető lába alól a talajt. Márpedig ez történt most, és ez ebben a ciklusban nem az első eset… A végén azonban minden esetben engednie kellett az államnak, például a villamos energetikai privatizáció során a Horn-kormány által megkötött titkos záradékok felmondásakor. Az LRI-ügy kapcsán először megbízott neves amerikai befektetési tanácsadó felhívta a figyelmet a kritikus pontokra, ezért drága tanácsait nem vették figyelembe. Az ezt követően megbízott „kormányközeli” ügyvéd, Horváth Gábor – a Mol Rt. igazgatósági tagja – viszont nem látott aggályokat, s megjelenhetett a kormányrendelet. A vadnyugaton az a szabály volt érvényben, hogy először lőj, s csak aztán kérdezz. Napjainkban először szokás tárgyalni, s csak utána meghozni a döntéseket.