Mit szól az euró bevezetéséhez? Egyáltalán volt-e már a kezében az új fizetőeszköz?
– Először január 2-án jutottam hozzá az egységes európai pénzhez, méghozzá a helsinki repülőtéren. Tulajdonképpen furcsa érzés volt, amikor azt láttam, hogy korábban ismeretlen bankjegyek nemes egyszerűséggel bújnak ki az automatából. A finneknél is azt tapasztaltam, hogy az új pénz meglepte őket, de korántsem kellemetlenül, inkább kihozta belőlük a homo ludenst. Forgatták, ismerkedtek vele, láthatóan nem idegesítette fel őket a változás, bár az is igaz, hogy a legtöbbjük úgynevezett eurókonverterrel (a megszűnő valuták és az euró közötti átszámítási táblázattal – a szerk.) a kezében járt-kelt.
– Okozott-e nehézséget az átállás?
– Tulajdonképpen nem. Január 1-jén Helsinki számított a legfelkészületlenebb városnak, hiszen a bankjegykiadóknak talán a negyede működött, viszont 2-án már minden automata eurót lökött ki magából.
– És a PSINet-nél hoz-e változást az euró? Lévén amerikai cég, nyilván dollárban számolnak.
– A PSINet Europe két esztendeje folyamatosan áll át az euró használatára. Nincsenek egységes előírások a cégen belül, a különböző regionális társaságok – amelyek közül az európai a legsikeresebb – nagy függetlenséget élveznek. Azt mondhatom, hogy az euróbankjegyek és -érmék bevezetése a vállalatunknál egy jól megtervezett ív végpontját jelenti. Az egységes valutától pedig Európa-szerte nagyobb összehasonlíthatóságot és jobb áttekinthetőséget várok, ami mindenképpen a fogyasztók érdekét szolgálja. Még egy szempontot szükségesnek tartok kiemelni: az euró készpénz az első olyan jelképe az egységesedő Európának, amely túlmegy a politikai deklaráció szintjén.
– Változás következett be Magyarországon is: kiteljesedett a távközlési liberalizáció. Mit jelent ez a fogyasztók számára?
– Különbséget kell tenni a fogyasztók köre szerint, és azt is figyelembe kell venni, milyen időtávon vizsgáljuk a kérdést. Rövid- és középtávon azok a magán, de elsősorban vállalati ügyfelek járnak jól, akik sokat telefonálnak külföldre, vagy gyakoriak náluk a távolsági beszélgetések. Hosszabb távon a választás lehetősége és a verseny mindenkinek előnyt jelent. A kisfogyasztóknak viszont a következő hónapokban, a piac beállásáig, akár drágulást is jelenthet a monopóliumok megszűnése, ha a szolgáltatók kevésbé kompenzálják majd keresztfinanszírozással az egyes területek veszteségeit. Ami az iparágat illeti, szerintem két-három erős szereplőt és néhány hozzáadott értéket nyújtó szolgáltatót bír el a piac.
– Nem jött későn a liberalizáció? Hiszen már régóta – például az internet protokoll (IP) alapú távhívásokon keresztül – volt alternatíva a beszédforgalomban is.
– Tény, hogy konvergencia figyelhető meg a hagyományos és az internet alapú telefonálás között. Mégis azt mondanám, hogy kifejezetten szerencsés időpontban következett be a magyar telekommunikációs piac felszabadítása, mert a technika fejlődésének köszönhetően az új szolgáltatók könnyebben léphetnek a porondra.
– És a gazdasági helyzet is kedvez a beruházásoknak? Egyáltalán, mit gondol, van-e recesszió?
– Amerikában már hivatalosan is recesszióról lehet beszélni, de mindenhol jellemző a gazdaság megtorpanása. Magyarországon ez csak azért érzékelhető kevésbé, mert a kormány sokat tesz a lendület fenntartásáért. Az ilyen anticiklikus gazdaságpolitikának azonban komolyak a veszélyei, később esetleg magas árat kell fizetni érte. De legyünk pozitívak, az ilyenfajta ösztönzés hatékony is lehet.
– Az év eleje mindig a fogadalmak időszaka. Mit tűzött ki célként maga elé?
– A múlt év romló hangulatot és negatív gazdasági hatásokat hozott. A mi piacunkon egyértelműen ez a helyzet, mindenki “sír”. A PSINet Magyarországon és a régióban eddig ellen tudott állni a problémáknak, s 2002-re is kívánom, ne legyen okunk keseregni.
