Portugáliában a taxisofőrök vagy a kisebb kávézók pincérei aligha fogadják kitörő örömmel azt a turistát, aki januártól az új 200 vagy pláne az 500 eurós bankjegyekkel akar fizetni. Az ország lakói nincsenek hozzászokva a nagy címletekhez. Az eddig forgalomban lévő legnagyobb pénz, a 10 ezer escudo mindössze 50 eurót ér, de még ez is ritkán lapult ott a portugálok tárcájában, a helyiek beérték az 5 ezres bankjegyekkel. A portugál központi bank éppen ezért úgy döntött, hogy egyetlen darabot sem nyomtat a két legnagyobb eurócímletből. A valutaövezet többi tagországában kibocsátott bankjegyek természetesen érvényesek lesznek, de nem lesz könnyű használni őket. A portugálok amúgy is fölöttébb nehezen változtatnak szokásaikon. Az idősebbek és a vidéken élők közül például escudo helyett sokan még ma is realban számolnak, pedig ez utóbbi pénznem majdnem száz évvel ezelőtt szűnt meg az országban.
VISSZACSÚSZÁS. A lisszaboni kormányzat akár azt is mondhatná, a hagyományokhoz való nemzeti ragaszkodás az oka, hogy az elmúlt években elmaradtak a legfontosabb reformok. A kilencvenes évek közepi uniós “csodaországból” Portugália mára visszacsúszott a komoly gondokkal küszködő sereghajtók közé. Az 1995 óta hatalmon lévő szocialisták népszerűsége el is olvadt: a december eleji helyhatósági választásokon sorsdöntő vereséget szenvedtek az ellenzéki – kivételesen jobbközép – szociáldemokratáktól. A hat éven át szinte példátlan rokonszenvnek örvendő António Guterres kormányfő nyomban lemondott, s az előrehozott választásokra akár ez év márciusában is sor kerülhet.
José Durao Barroso, az ellenzők fő erejének első embere, az 1995 előtt egy évtizeden át regnáló szociáldemokrata kormány külügyminisztere pedig máris biztosra veszi, hogy a voksoláson pártja fényes győzelmet arat. Amit pedig ígér, az – a közkiadások ellenőrzésének drákói megszigorítása mellett – egy sor fájdalmas reform könyörtelen keresztülvitele, akár saját és leendő kormánya átmeneti népszerűségvesztése árán is.
Brüsszelben bizonyára szívesen hallgatják Barroro fogadkozását. Mi tagadás, a Guterres-kormányzat hiába ért el látványos eredményeket, adós maradt az alapvető intézmények reformjával. Csökkent a munkanélküliség, nagyságrendekkel bővítették az egyetemi férőhelyek számát, továbbá a garantált minimálbér bevezetésével jelentősen mérsékelték a szegénységet. Mindeközben számottevően csökkentették az adókat és – sokak borúlátó jóslataira rácáfolva – bekormányozták Portugáliát az euróövezetbe. Csakhogy az oktatás és az egészségügy állapota a rájuk áldozott milliárdok ellenére továbbra is a legkiábrándítóbb az Európai Unióban. A bíróságok igen alacsony hatékonysággal és tetemes lemaradásokkal működnek, ami mára jócskán meg is rendítette a lakosság beléjük vetett bizalmát. A 700 ezer fős közhivatalnok-sereg pedig irdatlan pénzbe kerül – az ő fizetésükre megy el a GDP 15 százaléka -, arról nem beszélve, hogy ez a hatalmas bürokrácia inkább kerékkötője, mintsem előmozdítója az újtó kezdeményezéseknek.
Ma már az elemzők többsége egyre inkább úgy véli, Lisszabon rosszul költötte el az – 1994 óta átlagban a portugál GDP 3,2 százalékára rúgó – uniós támogatásokat. “Túl sokat fektettek cementbe és betonba, viszont nem eleget az emberi tőkébe és a technológiai fejlesztésekbe” – fogalmazott egy, a Financial Times által megszólaltatott lisszaboni közgazdász. Tény: Portugáliában az egy főre jutó cementfelhasználás az uniós átlag háromszorosa, és az elmúlt mintegy másfél évtizedben robbanásszerű fejlődésen ment át az ország úthálózata, épül az új lisszaboni nemzetközi repülőtér, nem beszélve a 2004-es futball Európa-bajnokságra szánt stadionokról.
FENYEGETÉS. A Portugáliáénál jelenleg nagyságrendekkel kisebb EU-támogatások mellett is jóval lendületesebben növekvő kelet-európai tagjelöltek leendő csatlakozása komoly fenyegetést jelent az országra nézve. Nem csupán azért, mert a bővítés következtében Lisszabon rengeteg brüsszeli pénztől esik el, hanem azért is, mert a kelet-európai munkaerő egyelőre olcsóbb és jobban képzett, mint a portugál. A hagyományosan erős portugál áruk – ruhaneműk, textilipari termékek és lábbelik – hamarosan hátrányba kerülnek.
Portugália új esélye ugyanakkor sokak szerint éppen a bővítésben rejlik. Ahogyan az ország az eurócsatlakozás érdekében mozgósította tartalékait, éppen úgy erőt meríthet az új tagok által támasztott kihívásból. Ehhez mindössze merészen szakítania kell egyes “hagyományokkal”.
