Ezeréves történelmünket büszkén ünneplő szép hazánkban hat év – költői kifejezéssel – pille idő csupán. #<#A mi vidékünkön azonban ennyi idő alatt is mindig annyi minden történik, hogy arról akár egy ötszáz oldalas könyvet is lehet írni. Ékes bizonyíték rá Kéri László és Petschnig Mária Zita Még 24 évszak című igényes, hasznos és fontos munkája arról, valójában mi is történt Magyarországon 1995 eleje és 2000 vége között. Svájcban erről az időszakról csak egy halál unalmas, soványka füzetet tudnának összeírni. Ezért is jobb nekünk, mert nálunk mindig történik valami. A béke, a nyugalom ugyanis nem jellemzi zűrös történelmünket.
De szóljunk elsőként a rokonszenves szerzőkről, akik jórészt kívülálló megfigyelőként szemlélik az eseményeket, nem tartoznak egyetlen szekértáborhoz sem, ami sokak szemében megbocsáthatatlan vétek. Mindketten közszereplők, médiaszemélyiségek, ámbár népszerűségük nem vetekedhet egy ötödrangú tévésztáréval sem. Gyűjteményes kötetük hosszabb-rövidebb írásai, publicisztikái, interjúi szorosan kapcsolódnak az aktuális történésekhez, ismertetik őket, bemutatják hátterüket, és többnyire találó, nem mindig hízelgő megjegyzéseket fűznek hozzájuk. Amit írnak, megfontolásra érdemes. Van persze, akinek tetszik, van akinek nem. Stílusuk világos és érthető, mondandójuknak azonban talán hasznára vált volna a gondosabb “fűszerezés”, csipetnyivel több humor, irónia és uram bocsá némi öngúny.
KINCSESBÁNYA. Ám mielőtt még javasolnánk szentté avatásukat, foglalkozzunk magával a művel, amely nagyban megkönnyíti majdan a történészek munkáját. Az események közelsége ugyan elhamarkodott értékelések veszélyét rejti magában, ezt azonban az élmények frissességéből adódó sajátos látásmód ellensúlyozhatja. Emiatt olyan tényeket, összefüggéseket is megvilágíthatnak, amelyek később elkerülhetik a szakemberek figyelmét. Végül is elfogulatlanul tárgyalják, elemzik, értékelik mind a Horn-, mind az Orbán-kormány ténykedését. Csalhatatlannak persze nem tartják magukat. Hogy mit látnak jól, mit rosszul – erről a “végső” döntés az utókor hivatott ítészeire tartozik.
Itt és most a kötetben szereplő helyes és időtálló megállapításokból emeljünk ki néhányat. Íme: “A történelemben példátlan (demokratikus) körülmények között kapitalizmust kell építenünk. Az átalakulás hosszú lesz és előre nem látható, súlyos konfliktusok kísérik. Következésképpen, az illúzió és reményvesztés gyorsasága, tömeges jellege megnöveli azok esélyeit, akik járatosak abban, hogy a társadalmi-gazdasági bonyodalmakat jók és rosszak küzdelmére egyszerűsítsék le.” Emiatt “terjednek az indulati alapú politikai hangulatok, mind lényegesebbé válik az érzelmi megközelítésű, túlfűtött politizálás” – írták 1995-ben. A kritikákat illetően a legkevésbé sem voltak elnézőek a “szoc-lib kormány” súlyos hibái és ballépései iránt, jóllehet, még 1998 februárjában is Hornékat vélték nyerőnek. Igaz, néhány hónappal később már hangsúlyozták, hogy “a fiatal demokraták egyértelműen megkapták a szétszóródni látszó jobboldali szavazók támogatását”. Nem számoltak ugyan időben a Fidesz teljes és gyors pálfordulásával, de annak következményeit hamar felmérték. “Demokratának lenni – manapság – annyit jelent, mint nem félni Orbán Viktortól” – olvashattuk a Bibó parafrázist már a választási év (1998.) szilveszterén. Meggyőzően mutatják be a Fidesz-politizálás ügyes taktikai fogásait, sikerének titkait. Szerzőink írásaiból egy afféle kormányzat képe rajzolódik ki, amely nem dicsekedhet olyan polgári erényekkel, mint az udvariasság, megegyezési készség, az egyenjogúság, a másság tisztelete és általában a tisztes polgári viselkedés és magatartás. Hiányolják továbbá a kormányprogramban szereplő fontos ígéretek, így az egészségügyi, oktatási, közigazgatási reformok teljesítését. Talán nem túlzó megállapításuk: “Az Orbán kormány – miközben nem tűr ellentmondást – az ellentmondások kormánya.” Meg ez sem: “Adott egy gyengülő, funkciózavarokkal küszködő parlament és egy erős, magabiztos, mindenféle ellenőrzési lehetőséget elkerülő kormány.”
NEHÉZ JÓSOLNI. És a jövő, ami már állítólag el is kezdődöttő A szerzők bőséges tapasztalataik, beható ismereteik tudatában óvatosságra intenek mindenkit, akik jósolni szeretnének 2002-re. “Annyi kérdés áll még nyitva, annyi mindenre nincs válaszunk, hogy teljességgel fölösleges minden találgatás” – írták éppen egy éve. Most sincs másképpen. Akkor ne jósoljunk 2001 szilveszterén sem. Ám mindannyiunk okulására idézzük Mikes Kelemen – mintegy 250 éve a messzi Törökországból küldött – intelmét: “Csak a mennyekből nem lehet leesni, de ezen a földön ha akármely magasra hágjon az ember, csak le kell onnét szállnia.
