Amikor ez az írás megjelenik, már egy hónap sincs hátra az euró bankjegyek és érmék fizikai bevezetéséig.#<# Örömmel értesülhettünk róla, hogy ezzel kapcsolatban a Magyar Nemzeti Bank sem maradt tétlen, és kampányt indítva nemes feladatokat teljesít: a figyelemfelhívást, a pénztárosok oktatását és természetesen a jogi intézkedések végrehajtását. Emellett még arról is szól a fáma, hogy a gyakorlott pénzhamisítók is rajtra készen várják az új pénzt.
MI VÁRHATÓ? Csupán egy csekélységről esik kevés szó: mit is tudnak a jámbor polgárok, miért lesz jó nekik, ha pénzük előbb-utóbb európaivá válik. Ezért is felettébb hasznos minden olyan mű, amely eloszlatni igyekszik a homályt, és megmondja: mi vár(hat) ránk. Lőrincné Istvánffy Hajna új könyve ennél jóval többet, ám témánkról a vártnál kevesebbet ad. A rendkívül felkészült szerző felettébb sok témát felölelő, rengeteg adatot, hivatkozást tartalmazó terjedelmes munkájából nehezen hámozható ki a lényeg. (Nem illendő, hogy a recenzens önmagára hivatkozzon, mégis megismétli: miként a korábbi munkája esetében, most is aligha feltételezhető, hogy sok olyan elszánt halandó akad, aki végigbogarássza a most “csupán” 550 oldalas dolgozat hosszadalmasra sikeredett fejtegetéseit.)
Mindemellett egy kiváltképpen színvonalas és alapos munka született, amely részletesen taglalja az európai valutarendszert, a pénzügypolitikákat, a monetáris unió programjait, az egységes európai pénzügyi irányítás izgalmas kérdéseit – és még sok mást. Nem az akadékoskodás okán tegyünk azonban még egy szerény bíráló megjegyzést. Mégpedig azt, hogy szerzőnk számos fontos témája, így legfőképpen a pénzügyi rendszer történeti fejlődésének bemutatása után eljut ugyan a jelen helyzet mélyreható ismertetéséig, ám tartózkodik következtetéseinek levonásától, saját véleményét is többnyire titokban tartja. Ezért válasz nélkül maradnak olyan kérdések, mint például: hogyan módosul(hat)nak a nemzetközi pénzügyi rendszer erőviszonyai, mikorra várható EMU-tagságunk, és melyek lehetnek ennek gazdasági, szociális következményei. Persze igaztalan volna minderre biztos válaszokat várni, mégis hasznosak lennének szakavatott szerzőnk erről szóló elgondolásai.
Térjünk ezután vissza az euróra, amiről könyvünkből bőséges ismereteket szerezhetünk. A közös valuta bevezetése melletti fő érv az volt, hogy ezáltal biztosítható a szabadpiaci verseny, mivel az árak a nagy piacon közvetlenül összehasonlíthatók lesznek – olvassuk. Ám a legfontosabb: “azonos termékek ára – azonos valutában – mindenütt azonos lesz”. Nahát, ez a szép elképzelés egyelőre “nem jött be”: az árak nem “egységesek”. Néhány magyarázat: nem kellően integrált a piac, az egyes országok között jelentősek még a jövedelmi, termelékenységi különbségek, eltérőek az inflációs ráták, a monetáris szabályozások, az adózási rendszerek. Továbbá: az eltérő profitok számottevő profitkülönbségekkel járnak. Így azután az sem meglepő, hogy “az árszintek a magas életszínvonalú országokban haladják meg az átlagot, s az eltérés általában szorosan összefügg a jövedelmi szintek arányaival”. Következésképpen az árak országonként szóródnak és az áhított árkonvergencia csak lassacskán érvényesül. Tegyük hozzá: még elgondolni sem könnyű, hogy a közép- és kelet-európai országok csatlakozása az euró-övezethez miként fogja befolyásolni az árkonvergenciát.
Minden nehézség ellenére is megvan azonban a reális lehetősége annak, hogy az euró, a mögötte álló gazdaság hatalmas mérete és szerteágazó kapcsolatrendszere alapján a nemzetközi elszámolások fő eszközévé váljon. Mi több, némely vélekedések szerint az euró (majdan? egykor?) világpénzként is működhet. Igaz, ehhez valamiféle egységes világpiac is szükségeltetik.
CSAK NÉHÁNY NAP. Hogy mit hoz a jövő, nem tudjuk. Ami viszont számunkra a lényeg: az euró itt van már a kapunk előtt. Jóformán órák választanak csak el az óriási kockázatokat jelentő “E” naptól, 2002. január elsejétől. Reméljük azonban, hogy ezen is minden baj nélkül túljutunk. Eszmefuttatásunk végére érve különösen azt fájlaljuk, hogy a tudós szerző nem osztotta meg az olvasókkal az euró magyarországi bevezetésével kapcsolatos véleményét, feltételezéseit, aggályait.
Utóirat: Új pénz mindenütt galibákkal jár. Franciaországban 1960 januárjában vált hivatalos fizetőeszközzé az új frank. Ám még ma is akadnak, akik a régi (két nullával “drágább”) frankkal számolnak. Hát ennyi.
