Mikola István egészségügyi miniszter azzal járult hozzá a dohányzás elleni kampányhoz, hogy a “füstölgő” kollégáknak tudtára adta: szenvedélyüket nem látja szívesen a minisztériumban. Ezt néhányan úgy értelmezték: a dohányzás az állásukba is kerülhet. A miniszter természetesen ezt gyorsan cáfolta, de nem tágított álláspontjától, miszerint az Egészségügyi Minisztériumra rossz fényt vetne egy-egy cigarettázó tisztviselő látványa.
A dohányzás elleni támadások egyébként is sűrűsödnek, s ugyancsak negatívan érintette a piacot a cigaretták népszerűsítését tiltó, tavaly elfogadott, s ez év végéig minden részletében bevezetendő reklámtörvény. E fejleményektől sokan azt várják, hogy lényegesen csökken majd a cigarettafogyasztás. A dohánygyárak azonban bizakodók, amit mi sem jelez jobban, minthogy a Reemtsma-csoporthoz tartozó Debreceni Dohánygyár új üzemmel bővült. A múlt héten nagy kapacitású füstszűrő-üzemet adtak át, így az eddig csak hazai ellátásra termelő cég kilép a világpiacra.
KELETI KÉNYELEM? A kívülálló számára az Egyesült Államokban és az Európai Unióban egyre harsányabb dohányzás ellenes kampányok ismeretében érthető a cigarettagyártók terjeszkedése a kevésbé szabályozott keleti piacok felé. Tőlünk keletebbre még hoszszú időbe telhet ugyanis, amíg a fejlett országok füstölésellenes “divathulláma” megérkezik. A szakmabeliek szerint azonban nem erről van szó. A nagy dohánytársaságok nemzeti piacokra települtek, nekik elsősorban a nyereségesség számít, ezért növelik beruházásaikat régiónkban.
Tapasztalataink szerint azonban nagyobb nyereséget a mai helyzetben csak egymás rovására, a piacok alaposabb kiaknázásával tudnak elérni a dohánytársaságok nálunk is. Kitörési pontként az említett fejletlenebb régiók szolgálhatnak, ahol az aktív dohánymarketingnek sem állják útját a szigorú szabályok. Hazánkban 2002. január elsejétől közterületen sem szabad majd dohánytermékeket reklámozni, csupán az elárusítóhelyeken lehetséges a hírverés. E téren ráadásul olyan fogások előtt is becsukták a kiskaput, amelyet éppen a Reemtsma alkalmazott az R1 ásványvízzel. Ez a bérmunkában gyártatott termék ugyanis közvetett reklámhordozóként emlékeztetett a társaság egyik cigarettájára, de a gyártást végül beszüntették.
FüstködNem csak a debreceni leány, hanem az egész Reemtsma-csoport versenyképességének, piaci sikerének különös hangsúlyt ad, hogy Európa nagy, “családi vállalkozásként” működő cigarettagyártó konglomerátuma vállalatfelvásárlási célponttá vált. Mindez találkozhat a Reemtsma AG 75 százalékát birtokló Herz-család és a 25 százalékot magáénak tudó Reemtsma-család szándékával, amelyek meg akarnak válni a cégcsoporttól. A szakmában négy lehetséges vevőről beszélnek: az új piacokra törő British American Tobaccóról (BAT), az öreg kontinens felé kacsingató Japan Tobaccóról, az egy éve fúzióval létrejött és növekedésre éhes spanyol-francia Altadisről, valamint újabban az Imperial Tobaccóról. Valamennyinek lenne nyilvánvaló oka a tekintélyes közép- és kelet-európai portfólióval rendelkező Reemtsma felvásárlására, de egyelőre ez csak találgatás. A tárgyalások állásáról, a lehetséges befutóról Wolf-Dieter Baumann mélyen hallgatott, ködösen így fogalmazva: a cég eladása csak az egyik lehetőség.
RUGALMATLANUL. A reklámstop levét, úgy tűnik, egyelőre nem a dohánycégek isszák meg, hanem a média, hiszen egy igen jelentős – a Médiagnozis adatai alapján listaáron számítva tavaly több mint hárommilliárd forintos – reklámköltés illan el. “A cigaretta meglehetősen rugalmatlan termék, általában nem a reklámok hatására szoknak rá a dohányosok, és várhatóan reklám nélkül sem fognak sokkal kevesebbet füstölni” – állítja Jamniczky Zsolt, a Reemtsma Debreceni Dohánygyár vállalati kapcsolatok igazgatója. A honi dohánygyárak által tavaly itthon értékesített 21,2 milliárd szál cigarettához képest a Dohányipari Szövetség előzetes adatai alapján várhatóan 20,5 milliárd szálra mérséklődő idei eladást sem annak tulajdonítja Jamniczky, hogy már nem lehet a cigarettát reklámozni. Ha valamelyik dohány-nagykereskedés például az ár-, vagy az adóemelés miatti félelmében többet rendel, nagyobb készletet halmoz fel az év végén, az majdnem ekkora különbséget okozhat. Azt a tényt a Reemtsmánál sem tagadják, hogy enyhén csökken a fogyasztás, de hozzáteszik, hogy ez a legális, mérhető adatokra igaz.
Lehet alapja az érvelésnek, hiszen a jelek azt mutatják, hogy nő, sőt a drogcsempészetet is lekörözi a láthatatlan cigarettaforgalom. A vám- és pénzügyőrség adatai alapján tavaly 1,1 milliárd forint értékű cigarettát foglaltak le a fináncok, az idén novemberig pedig már 2,5 milliárd forintnyit. A növekedés volumenben is szédítő: három éve még alig 30 ezer kartont foglaltak le, az idén viszont már csaknem 650 ezernél tartanak. A hazai dohánylobbi ráadásul attól tart, hogy az uniós csatlakozással évekig növekszik majd a cigaretta feketekereskedelme. Mégpedig azért, mert míg a tagjelöltek közül több ország átmenetet kapott a cigaretta adójának közösségi szintre növelésében, addig Magyarország nem is kért átmenetet. A csatlakozás után ráadásul a jelenlegi 200 szálról (egy kartonról), 800 szálra (négy kartonra) növekszik a behozható nem kereskedelmi mennyiség. Valószínű tehát, hogy sok dohányos a “kishatár menti” kereskedelemben, a csatlakozás utáni derogációt elnyerő országokból maga fogja beszerezni a füstölnivalóját, kihasználva ezen élvezeti cikk ottani kisebb adóját.
A következő évek adótételein múlik majd a nálunk működő három külföldi érdekeltségű és egyetlen magyar tulajdonú dohánygyár sorsa is: az, hogy miként tudnak a telített piacon egymás és a feketepiac rovására növekedni. Ebből a helyben járástól szabadulhat ki a Reemtsma debreceni egysége azzal, hogy felfuttathatja a jórészt nem a hazai fogyasztástól függő füstszűrőgyártást.
Természetesen Magyarországnak igazodnia kell az unió dohányzásellenes kampányához, másrészt viszont a költségvetésnek jól jön a cigarettamultik által befizetett “aprópénz”. Tavaly a csaknem 300 milliárd forintos termelési értékű dohányiparból mintegy 150 milliárd forint jövedékiadó- és áfa-bevétele származott az államnak. A Reemtsma például egymaga több mint 30 milliárd forint jövedéki adót fizetett. Igaz, a cigarettázás “szövődményeként megszaporodó betegségek gyógyítására kifizetett tb-kiadás tavaly mintegy hetven milliárd forint volt. “A dohányzásnak megvan a kockázata, de nagykorúak vagyunk, mindenki el tudja dönteni, vállalja-e ezt a rizikót” – mondja fel a dohánylobbi ismert érveit Jamniczky Zsolt.
ADÓVONZATOK. “Teljesítettük az adókedvezmény feltételeit, s 2011-ig társaságiadó-mentességet kapott a debreceni gyár” – ezzel kommentálta Wolf-Dieter Baumann, a Reemtsma AG igazgatótanácsának tagja, miért esett éppen Debrecenre a választás a csoport többi cigarettagyárát is ellátó, 1300 négyzetméteres, évi 2 milliárd darab filterrúd előállítására képes üzem telepítésekor. A termelés 90 százalékát a Reemtsma-csoport tagjainak szállítják le, sőt olyan fejlesztéseket is elvégeztek, amellyel felkészültek a kész cigaretta esetleges exportjára is. Pedig több, közép-európai országban lévő leányvállalat is pályázott a füstszűrő-projektre, ám – a magyar vállalat vezérigazgatójának szavaival – a kormány beruházásösztönző politikája akkora versenyelőnyt biztosított a többi jelölttel szemben, hogy egyértelmű volt a döntés.
A Reemtsma ezzel a lépéssel 2011-ig, már az uniós csatlakozás utáni 6-8 évre is megszerezte a versenyelőnyt teremtő 18 százalékos kedvezményt. Ezt az unió szabályai szerint egyetlen tagországban sem kaphatná meg. Nem véletlen, hogy Mario Monti versenyjogi biztos az ősszel éppen az efféle kedvezmények ellen foglalt állást Orbán Viktor miniszterelnökkel való találkozása alkalmával (Figyelő, 2001/44. szám). A Monti-féle figyelmeztetés után két hónappal megtartott gyáravató a dohánygyár vezetésének optimizmusát jelzi. A beruházás esetében egyébként éppen csak teljesültek az adókedvezmény kritériumai. A hátrányos helyzetű régiókban ugyanis az adómentesség elnyeréséhez előírt 3,5 milliárd forintos beruházási értéket alig haladta meg a befektetett összeg. Az újonnan létesülő száz munkahely pedig éppen annyi, mint amennyi a kedvezményhez minimálisan szükséges. Igaz, az 1992-es privatizációval a Debreceni Dohánygyár Kft. tulajdonosává lett Reemtsma AG eddig már 6 milliárd forintot fektetett be a cívisvárosban. “Az üzem idetelepítése azt hirdeti, hogy a beruházók jól érzik magukat Debrecenben” – mondja Kósa Lajos polgármester. Cserébe csupán a logisztikai háttér és a közlekedés javítását vállalta a város nevében a Fideszes polgármester, a dohánymulti iparűzésiadó-kedvezményt nem kapott a helyi önkormányzattól. Ilyen mentességre Debrecenben csak az információ-, illetve biotechnológiai cégek számíthatnak.
Az adómentességgel sokkal jobb pozícióba kerül a versenytársunk, ismeri el Sántha János, a V-Tabac Rt. elnök-vezérigazgatója. Ám ennél veszélyesebb konkurensnek tartja a határon áthozott olcsó ukrán, román, szerb cigarettát, amelynek behozhatatlan az előnye a hazaival szemben.
