Két év múlva, krisztusi korban abbahagyom a profi bokszot – nyilatkozta a Figyelőnek németországi kiutazása előtt Kokó. “Nem tudok olyan körülményt elképzelni, amely miatt a folytatás mellett döntenék. Elképzelhető, hogy a tervezettnél hamarabb mondok búcsút, de hogy új klubot, új edzőt és új menedzsmentet már nem választok, az biztos” – tette hozzá. Könnyen megtörténhet azonban, hogy a visszavonulásra sokkal hamarabb kerül sor, mint azt a magyar bokszbajnok tervezte. Az ellenfeléül kijelölt amerikai Mike Juarez ugyanis, az Egyesült Államokat ért terrortámadás miatt, nem hajlandó repülőre szállni, inkább kihagyja a berlini gálát. “Márpedig ha december 15-én nem bokszolhatok, akkor mindennek vége” – fogalmazott Kovács István.
Ő az egyetlen magyar sportoló, aki amatőr világbajnoki címe mellett a profik között is első lett, s a gazdasági életben is profitál sportsikereiből. Anyagi helyzetét a boksszal alapozta meg, s az ebből “termelt pénzt” forgatja vissza vállalkozásaiba. A tudatosság a szorítón kívül is egyértelmű, már most készül az üzleti életbe: ősz óta az International Business School hallgatója. December 15-e után, ha lesz meccs, ha nem, siet haza, hogy letegye félévi vizsgáit, s nem mellékesen egy fővárosi étterem beindításán fáradozik.
A SHOW MEGY TOVÁBB. Kovács István 16 éve sportol. Kétszeres amatőr Európa- és világbajnok, Atlanta olimpiai aranyérmese, s a profi boksz első pehelysúlyú magyar világbajnoka. Igaz, ez utóbbi címet csak fél évig birtokolta, mivel a Kisstadionban ez év júniusában az argentin Chacón elleni mérkőzésen megismerkedett minden bokszoló rémálmával, a padlóval. A királyságnak vége szakadt a kötelek között, ám üzleti vállalkozásai, reklámszerződései tovább élnek, sokak nem kis meglepetésére támogatói is kitartottak mellette. Nemhogy nem állították le reklámkampányaikat, de még “rátettek egy lapáttal”, mindenfelé Kokó mosolygott az óriásplakátokon.
Ebben persze nagy szerepe van a személyiségének. Alázattal vette tudomásul a kudarcot: “Szégyellem magam. Teljes erőbedobással küzdöttem, de az ellenfelem jobb volt ma este. Gratulálok neki, s elnézést kérek mindenkitől, akinek elrontottam a szórakozását” – ezek voltak az első mondatai a tévénézőknek. Személyes drámája közepette is a közönséggel törődött.
Negyedóra múltán az öltözőbe vonult, de tudta, hogy addig ő a show főszereplője. Azé a show-é, amelyben mindenekelőtt a nézettség, a reklámidő és a szponzorok számítanak. Mert a profi boksz elsősorban üzlet, s csak másodsorban sport.
Kovács István a reklámbanGENERALI-PROVIDENCIA KOKO KLUB.
Biztosítási konstrukciót hirdet.
FORRÁSLIGET LAKÓPARK. Négyszázlakásos beruházást népszerűsít; Kokó nemcsak lakást vásárolt ott, de kisebbségi üzletrésszel is rendelkezik a 9 milliárd forintos beruházásban.
FIAT MAGYARORSZÁG. Az Alfa Romeo és a Lancia magyarországi vezérképviselete 1996-tól 2000-ig évente egy, 2001 januárjától évi két gépkocsit bocsát a bokszoló rendelkezésére, cserébe Kokó évente 4 alkalommal szerepel a cég autóhirdetéseiben és reklámjaiban.
ADIDAS BUDAPEST. A mérkőzéseken a márka termékeit viseli, s attól függően részesül támogatásban, hogy hol milyen címért lép szorítóba.
AQUINCUM HOTEL. Bokszrendezvények reprezentációs helyszíne.
RAUCH HUNGARIA. Kokó a cég termékeit reklámozza.
HUMET. Gyógyhatású készítményeket népszerűsít.
EGYMÁSRA TALÁLTAK. “Tudja ki örül egy Kokó-pofonnak? Csak az RTL Klub nézői!” – ilyen szövegű plakáttal reklámozták a magyar öklöző Ismael Lopez elleni meccsét 2000 áprilisában. Kovács István ekkor már 16. győztes profi meccsén volt túl, s az RTL Klub számára is világossá vált, “jó vásárt csináltak” vele. Kokót profi pályafutása kezdetétől kíséri figyelemmel a kereskedelmi adó, s hogy jól számított, azt a nézettségi rekordok támasztják alá. Az olimpia és a labdarúgó Európa-bajnokság évében a tíz legnépszerűbb sportközvetítés közül öt a Box Klub adása volt. Kovács István és Antonio Chelo Díaz világbajnoki címmérkőzését 2001. január 27-én 3,2 millió ember látta. Június 16-i meccsére 2,6 millióan voltak kíváncsiak. Egy-egy nagyszabású ökölvívógála megrendezése 200-250 millió forintba kerül. Ennek költsége persze nem a tévét terheli, hanem az Universum magyarországi képviselőjét, az aPLUS Kft.-t, ahol korábban maga a sportember is dolgozott, s amelynek ügyvezetője az a Dámosy Zsolt, aki Kokó menedzsere is egyúttal. A szervezés busásan megtérül. A reklámokból és a szponzoroktól a negyed milliárd forintos rendezési költség többszöröse folyik be.
A tévétársaság programigazgatója, Kolosi Péter üzleti titoknak minősíti a Kovács István és az RTL Klub közötti exkluzív szerződés tartalmát. Nem publikus, hogy mennyi időre szól (a Figyelő úgy értesült: 2003 végéig), s azt sem árulják el, mennyi jogdíjat fizet a tévé alkalmanként a meccsek közvetítéséért, vagy hogy Kokó és klubja, a német Universum Box Promotion hány százalékban részesül a reklámbevételekből.
“Kovács István az RTL Klub egyik imázsarca. Ha abbahagyja a bokszolást, akkor is készek vagyunk vele minden olyan megállapodásra, amely a csatorna, a nézők és Kokó érdekeit szolgálja” – fogalmaz a programigazgató.
Tény, hogy Kokó nyári veresége nem befolyásolta a kereskedelmi adó hozzáállását. Ellenkezőleg! Fizetett hirdetésben tette közzé jelentősebb győzelmeit, a sor végén megemlítve az egyetlen vereséget, s az egészet így kommentálta: Ilyen a boksz. Igaz, az előremenekülés volt a legjobb út, mivel ellentmondott volna az üzleti logikának, ha cserbenhagyja favoritját.
Mégsem egyértelmű, hogy Kokó fontosabb-e az RTL Klubnak, vagy a kereskedelmi csatorna Kokónak. Egy biztos, a tévétársaság egyetlen más sportolóval sem tudott volna olyan sikersztorit írni, mint vele. Ugyanakkor Kokó is tudja, hogy ismertségét, reklámbevételeinek növekedését és a körülötte kialakult nimbuszt – németországi klubja és menedzsere mellett – az RTL Klubnak is köszönheti.
SIKERNÉV. Az őt övező sztárkultuszt azonban nemcsak a televízió, hanem az üzleti élet és az írott sajtó is igyekszik meglovagolni (lásd táblázatunkat). Jelen van a tévében, a rádióban, a magazinok címlapján. Néha már ő is érzi, túl sok belőle. Neve mindazonáltal a siker szinonimája. Egyedül, önerőből a csúcsra – ez jut eszébe mindenkinek, aki csak látja az arcát, vagy hallja a nevét. Nem marketingfogás eredményeképpen lett ünnepelt sztár. Előtte is az volt, saját teljesítményének köszönhetően.
“Győztes típus vagyok, mindig nyerni akarok. Rengeteg hibát követek el, sőt a személyiségem eleve rengeteg hibát hordoz magában, de ezekkel együtt értem el a sikereimet. Meggyőződésem, hogy az igazán sikeres élsportolók tele vannak negatív tulajdonságokkal. Többek között a végtelenségig egoisták” – mondja magáról a Pataky Tibor és Kövesdi Viktor által írt 12. menet című könyvben.
Jó tulajdonságait a Figyelőnek így foglalja össze: családszerető, hazafi, kitartó, céltudatos, vidám. Gyengéit sem titkolja: önző, figyelmetlen, türelmetlen, erőszakos, kíméletlen.
Azt azonban – a magyarországi sztárok túlnyomó részétől eltérően – nem tartja negatívumnak, hogy büszke anyagi helyzetére. “Lehet, hogy szerzek irigyeket, de azt vallom, ha az ember becsületes úton jut a vagyonához, akkor azt nem szabad szégyellenie, mert különben nem tudja élvezni. Az egyszerű emberek, azt hiszem, minden irigység nélkül büszkék rám. Azok az emberek, akikkel együtt nőttem fel, felnéznek rám, tisztelnek azért, amit elértem, mert tudják, hogy mellőlük indultam, s nagyrészt magamnak köszönhetem, hogy idáig jutottam. A hazai boksztársadalomra és a pályafutásom kezdetén engem körülvevő emberekre már nem biztos, hogy igaz mindez. Pontosan tudom, hogy vannak olyanok is, akik ellenem szurkoltak a budapesti vb-n, és ellenem szurkolnak minden profi meccsemen.”
Mindazonáltal azt, hogy pontosan mennyit is keres egy profi bajnok, nem lehet tudni. Az erről szóló szerződéseket ugyanis páncélszekrények mélye őrzi, s az érintetteket titoktartási kötelezettség terheli.
VILÁGMÁRKÁK. Vitalij Klicsko, Kokó német klubtársa fogalmaz így: “Rengeteget kereshetünk, de mások is sokat keresnek rajtunk.” Kokó egyik legjobb barátja és sporttársa, a lengyel származású Dariusz Michalczewski egyik tavalyi meccséért bruttó 6 millió márkát kapott. Miután kifizette edzőjét, klubját, az adózás után 3,5 millió márka maradt a zsebében. A sokáig Kokó “végső” ellenfelének tartott Naseem Hamed, az angol színekben versenyző WBO bajnok éves meccsprémiuma meghaladja a 30 millió font sterlinget. Az Universum Box Promotionnek a tengerentúlra is “betört” két sztárja, a nehézsúlyú tabella első helyein tanyázó ukrán származású Klicsko-fivérek is dollármilliókat kapnak egy-egy meccsért.
Kovács István azonban nem beszélhet mérkőzésdíjairól. A tavalyi Steve Robinson elleni Európa-bajnoki címmérkőzés előtt azonban nem állta meg szó nélkül azt a sajtóban megjelent találgatást, amely szerint négymillió forintot kap. “A négymillió szép összeg. És valóban vannak olyan bokszolók, akik ennyit keresnek egy ilyen címmeccs kapcsán. De ők nem lépnek szorítóba. Csupán edzőpartnerek. Négymillió forintot egy olyan kesztyűpartner kap, aki a felkészülést segíti.”
Egy évvel ezelőtt még évi 5-6 millió márka jövedelemmel számolt, de most, hogy újra kell kezdenie az utat a világbajnoki öv visszaszerzéséig, vélhetően ennél jóval kevesebbel kell beérnie. Információink szerint mérkőzésenként 300-500 ezer márkát tehet zsebre. Rögtön osztályokkal kerülne feljebb, ha klubjának sikerülne megszerveznie egy európai cím- vagy egy Chacón elleni visszavágó meccset, s azon győzedelmeskedne.
A tétmérkőzések megszervezése azonban ugyancsak márkamilliókba kerül. Kokó egyik korábbi potenciális ellenfele, a már említett Naseem Hamed 1 millió dollárért sem volt hajlandó kiállni a magyar sztár ellen. Inkább lemondott világbajnoki övéről, mert kevesellte a díjazást.
FÉLELEM. Kokó most már a saját magába vetett hitéért küzd. Hogy bizonyítsa önmaga előtt is, képes újra eljutni a csúcsra. “Gyanítom, többet keresnék, ha a vállalkozásaimra koncentrálnék” – nyilatkozta a sajtónak szeptemberben.
A folytatásnak valóban akkor van értelme, ha rövid időn belül visszaküzdi magát az élvonalba. Kérdés, hogy újbóli felfuttatása üzletileg mennyire kifizetődő klubja számára. A hírek szerint a német bokszistálló készen áll a szükséges erőfeszítésekre.
Kokó ugyanakkor fél. Nem magától, hanem az időtől. Vajon belefér-e az elkövetkező két évbe, hogy a felhozó meccsek után ismét megmérkőzzön a világbajnoki övért?
