Ön a CIB közleményében nem ad túl hiteles magyarázatot távozására. Nehéz elképzelni, hogy egy évtizede sikeres hazai bankvezér nyomós ok nélkül, önként lemond vezető tisztségeiről.
– Márpedig magam döntöttem úgy, hogy jövő márciusban nem kérem mandátumaim meghosszabbítását. Az okokat egyelőre nem kívánom a nyilvánosság elé tárni. Afelől mindenesetre nyugodtak lehetnek, hogy méltó körül- mények között válok meg pozíciómtól. Kollégáimmal létrehoztam valami nagyon értékes dolgot – hogy mást ne említsek, az elmúlt tizenhárom évben 100 milliárd forintot meghaladó nyereséget termeltünk -, így hát emelt fővel távozom.
Elődöm kilenc évet töltött ebben a székben, s amikor átvettem tőle a stafétabotot, azt mondtam, hogy hasonló pályaívvel magam is beérném. Én ráhúztam még négy évet… Ezentúl majd kevesebb időt töltök az íróasztal mellett, és a bankvilágon kívüli élet is érdekesnek ígérkezik – régóta készülök például egy néhány hónapos kalandra a Csendes-óceán déli szigetvilágában.
– A tulajdonos mégsem igazán állt ki Ön mellett.
– Ez tévedés. Az IntesaBci vezetői kifejezetten kérték, hogy maradjak, de belátták, hogy egy bizonyos ponton túl ezt már nincs értelme erőltetni. A tanácsadói posztot, amelyet majd március után betöltök, szintén nem én kreáltam magamnak, hanem ők tartanak igényt a munkámra.
– Kívülről mégis úgy tűnik, hogy sok minden megváltozott Ön körül. Régen például remek állami megbízásaik is voltak, de a BorsodChem-ügy láthatóan véget vetett a jó kapcsolatnak.
– Az üzlet nem politika, és nagy baj, ha a politika rátelepszik az üzletre. Szerencsére erről a mi esetünkben szó sincs, az autópálya-finanszírozásra például a BC-történet után kaptunk megbízást. Ma is kitűnő üzleti kapcsolatokat ápolunk a Magyar Fejlesztési Bankkal, s az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. számos érdekeltségének is mi vagyunk a fő számlavezetője. A CIB-et nem lehet megkerülni a mai magyar bankrendszerben!
– A bank hírnevének azonban nem tett jót a BC-ügy, Önöket többen etikátlansággal vádolták. Miként értékeli az akkori döntéseit?
– Aki etikátlanságról beszél a BC kapcsán, annak fogalma sincs az üzleti életről és a konkrét ügyletről. Az üzlet megkötésébe nem csúszott hiba, mai eszemmel gondolkozva is megtenném az akkori lépéseimet, csak egy kicsit több pénzért.
– Pedig a jogszabályok nem az Önök oldalán állnak: a felügyelet például pert nyert ennek kapcsán a CIB ellen.
– Ez igaz, de gyakorlatilag nem az a per zárult le, amelyik elindult, a felügyeletnek egy csomó dolgot módosítania kellett. Ma is úgy látom, hogy nem sértettünk törvényt. Mellesleg az elsőfokú ítéletet megfellebbeztük, majd meglátjuk…
– Önök most mégis peren kívüli egyezségre törekszenek.
– Erre mindig is készek voltunk, örömmel vennénk, ha megállapodhatnánk a felügyelettel, mindkét félnek ez szolgálná az érdekeit.
– A BC-ügy azonban egyéb következményekkel is járt. A piac szerint ezzel vonták magukra a pénzügyi felügyelet haragját. Ön miként látja, kiemelt figyelem övezi a tevékenységüket, vagy a CIB is csak olyan elbánásban részesül, mint a hazai pénzintézeti szektor többi tagja?
– A PSZÁF teszi a dolgát, velünk ugyanúgy, mint mással.
– Ön híresen erőskezű vezető, akinél minden szál összefut; nem csapatjátékosként irányítja a bankot. Tudja-e, milyen utódja lesz?
– Kiváló csapatot hoztam össze, és büszke vagyok arra, hogy ennek élén tizenhárom évig vezethettem a bankot. Mondjuk úgy, én voltam a csapatkapitány. Utódomat illetően a tulajdonos természetesen tőlem is vár javaslatot. Egyelőre csak az dőlt el, hogy magyar menedzser foglalja el március végén a vezérigazgatói széket, de még az is nyitott kérdés, hogy házon belül neveznek ki valakit, vagy kívülről hozzák az utódomat. Stílusáról pedig csak annyit lehet tudni, hogy az biztosan más lesz, mint az enyém.
– És Ön mihez kezd?
– Antonius temetési beszédével még várnék. Sosem tudhatja az ember, mit tartogat neki a sors. Lehet, hogy kapok egy újabb feladatot, találkozom egy újabb kihívással, de az is lehet, hogy nem. Mindenesetre ott van az unokám, a magánélet…
