Tisztában vagyunk azzal, hogy nemcsak egy újságba fektettünk be, hanem egy magyarországi intézménybe is – szögezte le mindjárt az elején Michael Ringier, a svájci Ringier AG kiadó vállalkozás vezetője, amikor a Népszabadság Rt. új tulajdonosi szerkezetét ismertette. A 170 éves hagyományra visszatekintő médiavállalkozás feje ezzel azt akarta hangsúlyozni, hogy a legnagyobb magyar országos terjesztésű politikai napilapnál az új tulajdonos megjelenésével semmi sem fog változni. Az újság szellemisége, a szerkesztőség függetlensége az eddig megszokott marad – ezt bizonygatta a többségi tulajdonosból papíron marginális befektetővé vált Gruner+Jahr (G+J) AG igazgatósági tagja, Achim Twardy is.
VÁLTOZÓ SZEREPEK. Még az is elképzelhető, hogy mindketten elhitték azt, amit 2001. november 13-án a budapesti Hyatt Regency hotelban tartott sajtótájékoztatójukon bejelentettek. Rajtuk kívül azonban szinte senki sem vette készpénznek a svájci és a német kiadótársaság fogadkozását, hiszen a változás már akkor szemmel látható volt. Eötvös Pál, az újság főszerkesztője, a kiadóvállalat elnöke – aki 1988 óta folyamatosan központi szerepet játszott a Népszabadsággal kapcsolatos minden fontos döntésnél – hivatalosan nem vett részt az eseményen: a sajtótájékoztató befejezése után tűnt csak fel a folyosón. Az őt megrohanó újságírókat pedig félszegen azzal hárította el, hogy a sajtóanyagból mindent meg lehet tudni.
Valójában persze a közleményből semmi fontos nem derült ki, azt a “dealt” vetették néhány szikár mondattal papírra, amelyet kissé terjengősebben már elmagyaráztak az elégedettnek tűnő menedzserek. Az üzlet lényege a következő: a Népszabadság Rt. 49,9 százalékos tulajdoni részéért a svájci családi vállalkozás nem készpénzzel fizet, hanem részesedést ad a hamburgi kiadónak szlovákiai és csehországi kiadójában (lásd írásunkat az 50. oldalon). A megoldás két szempontból is nagyon érdekes, egyrészt ezzel olyan jogi helyzetet teremt a két kiadóvállalat, hogy a Népszabadság Rt. kisebbségi részvényesei nem élhetnek elővásárlási jogukkal. Másrészt pedig létrejön közöttük egy olyan szövetség, amely nemcsak a jelenlegi üzletre vonatkozik, hanem erős fellépést biztosít a jövőben Közép-Európa három országában.
A részvénycsere 
A Népszabadság Rt. 49,9 százalékáért a Ringier Szlovákiában átadja ma-gazinkiadó vállalkozásának 51 százalékát a Gruner+Jahrnak. A hamburgi kiadó, amely a 160 ezer példánnyal legnagyobb szlovák napilap, a Novy Cas, valamint hetilapváltozata, a Cas 51 százalékát tudhatta magáénak, ezzel a szlovákiai lappiac meghatározó szereplőjévé válik. A Ringier, hogy 49 százalékos részesedését a közös cégben fenntarthassa, készpénzért megvásárolja a Novy Cas és a Cas kisebbségi részesedését, s a két lapot integrálják. Ezzel a legnagyobb szlovák kiadóvállalkozás jön létre, amelynek továbbfejlesztését elsősorban nemzetközileg sikeres G+J kiadványok bevezetésével tervezik.
Csehországban 25 százalékos kisebbségi részesedést kap az ott még nem jelen levő G+J a Ringier leányvállalatból. A közös cég jelen pillanatban a harmadik legnagyobb cseh kiadó – a bulvárpiacon vezet a 330 ezer példányszámú Bleskkel -, és a német-svájci tandem további erősödést remél közös új kiadványoktól.
A G+J tulajdonosainak – a Bertelsmann AG-nak, a világ vezető médiabirodalmának, valamint az alapító Jahr családnak – eredetileg eszük ágában sem volt megválni a jól működő magyarországi újságjuktól. A német napilappiacon komoly nehézségekkel küzdő vállalkozás számára az utóbbi években kifejezetten jól jött a Magyarországról befolyó osztalék, ám a Bertelsmann expanziója az európai elektronikus médiapiacon, melynek során például meghatározó részesedést szerzett az RTL Groupban (Figyelő, 2001/7. szám) lépéskényszerbe hozta a kiadót. A magyar médiatörvény miatt ugyanis nem lehet egyazon érdekcsoportnak befolyásoló részesedése országos terjesztésű politikai napilapban és kereskedelmi televízióban. Ezért az Országos Rádió és Televízió Testület augusztus végén 180 napos határidőt szabott a törvénysértés felszámolására (Figyelő, 2001/36. szám).
ELŐREMENEKÜLÉS. A sarokba szorított német sajtócég végül olyan megoldást dolgozott ki, amelyre kifejezetten illik az előremenekülés kifejezés. A térségben szintén komoly aktivitást kifejtő Ringier-vel megkötött szerződés olyan piacokon kárpótolja a hamburgi kiadót, ahol eddig kevésbé volt erős (Szlovákia), vagy még csak jelen sem volt (Csehország). A két cég szövetsége – bár hivatalosan csak a pozsonyi és prágai cégekre vonatkozik – Magyarországon is komoly lehetőségeket rejt magában, pláne, ha a Népszabadság esetében a háttérben létezik egy titkos megállapodás. Megfigyelők ugyanis érthetetlennek tartják, miért maradt a G+J 17,7 százalékos részesedéssel a részvénytársaságban, miként a Ringier 49,9 százaléka sem garantál valódi irányító szerepet közös fellépés nélkül. Összefogva azonban nagyok a lehetőségeik, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a Magyar Hírlap, a minőségi napilappiac egy másik fontos szereplője szintén a svájci vállalkozás tulajdonában van.
Efféle titkos megállapodás létét azonban kifejezetten cáfolta Michael Ringier, Achim Twardy pedig azt hangsúlyozta, hogy az együttműködés csak Csehországra és Szlovákiára vonatkozik. Érdekes azonban, hogy ezt egyetlen újságíró sem kérdezte tőlük, mégis szükségesnek tartották elmondani… Szintén valamiféle háttér-megállapodásra utal, hogy egy nappal a Népszabadság-üzlet bejelentése után a Ringier sajtóközleményben tudatta: befejezi németországi tevékenységét. Tény persze, hogy a müncheni Globo utazási magazin – a svájci kiadó egyetlen németországi terméke – nem volt túlságosan jelentős vállalkozás, ám éppen abban a piaci szegmensben igyekezett “tartalmi kompetencia révén” (Ringier-szlogen) példát mutatni, amelyekben a G+J a GEO és a National Geografic Magazin révén meghatározó szereplő.
Az üzlet persze akkor is felvet komoly versenyjogi aggályokat, ha valóban nem léteznek titkos egyezségek a háttérben. Az országos napilapok piacán a Ringier a Népszabadság valamivel kevesebb mint felével vitathatatlanul a legnagyobb szereplővé válik. A MédiaFigyelő szerint bizonyos tekintetben 50 százalékot meghaladó részesedéshez jut a svájci családi vállalkozás magyarországi leánycége a napilappiacon. A Ringier-termékek (lásd külön) a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség legfrissebb, 2001. III. negyedévi gyorsjelentésének számait alapul véve naponta átlagosan 530 ezer példányban jelennek meg, részesedésük – az ingyenesen terjesztett újságokat nem számítva – a teljes magyar napilappiacon 40 százalékos. A svájci kiadó immár négy lapjának reklámbevétele ez év szeptemberéig listaáron 7,66 milliárd forint volt, ami – a Metrót is beleszámítva – az összes napilap 26,5 milliárdos listaáras reklámbevételének csaknem harmada, csak az országos lapok tekintetében pedig az arány 56 százalék!
VERSENYJOGI AGGÁLYOK. Éppen ezért az sem biztos, hogy a Ringier megtarthatja a Magyar Hírlapot. Michael Ringier ugyan többször is hangsúlyozta, hogy céljuk nem változott, saját szegmensében a második helyre szeretnék felhozni a Hírlapot, amely – mivel már korábban elhatározták a gazdasági témák erősítését – jól megférhet a Népszabadsággal. Csakhogy mindenki élénken emlékszik arra, hogy a Ringier zárt már be nálunk napilapot, mégpedig nagyon is hasonló helyzetben: ez év elején ripsz-ropsz megszüntette a Mai Napot.
Nem szabad elfelejteni, hogy két – igaz különböző pozícióban levő – csökkenő, de jó esetben is stagnáló példányszámú lapról van szó. Kérdés, mit csinál ilyen esetben a tulajdonos. Biztos, hogy a szerkesztőség megpróbálja növelni mozgásterét, amire azért lát esélyt, mert nincs többségi tulajdonos a lapnál. Valójában azonban – állítják a megfigyelők – a Ringier-G+J-ügylet után nagyobb a koncentráció a sajtópiacon, mint korábban bármikor.
