Szeptember 11-e óta szinte eltűnt a média ifigyelmének centrumából a Balkán, amelyet pedig addig a végzetes napig tíz éven keresztül a legnagyobb külpolitikai kihívásként kezeltek.
A múlt hét végén azonban közölték, hogy Jugoszlávia két maradék köztársaságának vezetői között a feltehetően utolsó tárgyalás is kudarccal végződött. Szerbia és Montenegró ismét a szakítás szélére jutott. Gyukanovics montenegrói elnök közölte: legkésőbb tavasszal népszavazás lesz a függetlenségről, mert “Milosevics bukása még nem jelenti nagy Szerbia illúziójának a végét”. Ha Montenegró elszakad, Szerbia bezáródik a Balkán belsejébe, mivel elveszti egyetlen, maradék tengeri kijáratát.
A terrorizmus elleni harc nézőpontjából a helyzet különlegessége, hogy a Balkánon Amerika és a NATO általában az ottani mohamedán közösségek érdekében lépett fel. Így volt Boszniában, ahol e fellépés nélkül horvátok és szerbek feltehetően felosztották volna a köztársaságot. Így történt Koszovóban, ahol a NATO légi háborúja “tisztította meg” a szerbektől a tartományt, s tette szabaddá az utat a koszovói albánok “felszabadító hadserege” számára – hogy azután ez a katonai erő a “csaknem terrorizmus” módszereit alkalmazva átcsapjon Macedóniára.
Ennek az átláthatatlan, ellentmondásokkal terhes regionális káosznak lett a haszonélvezője a köztörvényes bűnözés és a politika határvidékén mozgó terrorizmus.
ARABOK BOSZNIÁBAN. Bosznia különleges eset. Izetbegovics, a boszniai mohamedánok vezetője október közepén lemondott. Távozása napján olyan információk bukkantak fel, hogy 1993-ban az egyiptomi dzsihád akkori vezetője, Ajman az-Zavahiri meglátogatta és tárgyalt vele. Ma Zavahiri Oszama bin Laden egyik helyettese. (Az 1993-as találkozót Izetbegovics nem cáfolta, de azt tagadta, hogy bármilyen kapcsolatot tartott volna fenn valaha is bin Ladennel.)
Egy héttel később, október 22-én az ENSZ/NATO-protektorátusnak tekinthető Boszniában hat, terrorista kapcsolatokkal vádolt arabot tartóztattak le. (A boszniai háborúban számos arab önkéntes harcolt a mohamedánok oldalán. Közülük 420 elismerésként boszniai állampolgárságot kapott.) Újabb négy nap múlva, október 26-án már George Robertson NATO-főtitkár is közölte, hogy a letartóztatottak közvetlen kapcsolatban voltak az al-Kaida – bin Laden szervezetének – vezetésével.
A NATO főtitkárának a Balkánnal kapcsolatos hirtelen aktivitása nyilván nem független attól, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni, s a jelek szerint nemcsak Afganisztánra korlátozódó háború miatt Washington csökkenteni kívánja balkáni katonai jelenlétét, viszont ott az európai hatalmak határozottabb szerepvállalását igényli. Úgy tűnik, ebben vezető szerep juthat Olaszországnak. Paul Wolfowitz amerikai hadügyminiszter-helyettes, aki a Pentagonban a vezető “héja” szerepét tölti be, ezt Berlusconi minapi látogatásán ki is mondta. (Arra hivatkozott, hogy Olaszország “mindig nagy szerepet játszott a Balkánon”. Elfelejtvén, hogy ez az olasz fasizmus politikájának része volt, s inkább kudarcokat hozott az akkori Rómának.)
BUDAPEST, PRÁGA. Jó néhány jele van annak, hogy a terrorizmus Közép-Európát is megkísérli kapcsolatainak “hátországává” tenni. Október közepén brit titkosszolgálati forrásokra hivatkozó információk szerint Budapesten az ETA baszk terrorszervezet megbízottai az orosz maffia fegyverkereskedelmi ágazatának embereivel és bin Laden egyik iraki nemzetiségű ügynökével találkoztak volna. A magyar nemzetbiztonsági szolgálat vezetői ellentmondásosan nyilatkoztak, de lényegében cáfolták az értesülést. Más módszert alkalmaztak október végén a csehek. Ott maga a belügyminiszter jelentette be, hogy Mohamed Atta, aki az egyik elrabolt repülőgépet szeptember 11-én a World Trade Center tornyának vezette, Prágában kapcsolatot létesített iraki ügynökökkel és (azóta kiutasított) diplomatákkal. Az is felvetődött, hogy esetleg Prága lehetett az a találkozási pont, amelyen keresztül Irakból származó lépfenebaktérium-tenyészetek kerültek az Egyesült Államokba.
Az elfelejtett front nem engedi, hogy elfelejtsük.
