A régmúltból érkező Arany János-i üzenet – “Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg / Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg.” – a zseni tömörségével mutatja meg a hét nagy fordulatának lényegét.
Vasárnap megindult az amerikai és angol visszacsapás Afganisztán ellen, ahol a hatalom (a tálib rendszer) otthont ad Oszama bin Laden al-Kaida (Bázis) terrorszervezetének, amely az amerikai történelemben páratlan – és óriási emberi és katonapolitikai sokkot okozó – terrortámadást intézte New York és Washington ellen. Tizenkilenc nap alatt Amerika megszervezett egy heterogén egységfrontot a “nemzetközi terrorizmus” elleni harc jelszavával. Amikor úgy vélte, hogy ez a koalíció már eléggé szilárd, elhajította a XXI. század nehéz köveit. Egyelőre a levegőből, szétrombolandó a nyomorúságos afgán infrastruktúrát és az al-Kaida táborait. Hétfőre virradóra sem Bush elnök, sem Rumsfeld hadügyminiszter nem titkolta, hogy ez a szakasz legalább egy hétig tart. Utána jön az igazán bonyolult, sokágú küzdelem.
Rumsfeld hadügyminiszter úgy vallott erről, hogy “a terror elleni harcban nincs ezüstgolyó”. Nincs mágikus “silver bullet”, amellyel meg lehet ölni a vámpírokat (vagy a farkasembereket, rendezője válogatja) Hollywood horrorfilmjeiben.
HŰSÉGES BRITEK, KÉSZSÉGES OROSZOK. Ilyen helyzetben érdemes elgondolkodni a bizonyosságokról, a kockázatokról és a csapdákról.
A NATO, az EU és a széles értelemben vett európai és amerikai kultúrkör országainak politikai vezetése Washington mögött áll ebben a harcban és azt is elismeri: a katonai logikán túlmenően presztízsének védelme és a közvélemény nyomása a kezdeti bombázó szakaszt is indokolttá és elkerülhetetlenné teszi.
Ezen a körön belül két eseményt kell kiemelni. Az első: helyreállt az utóbbi évtizedben sokszor megkérdőjelezett különleges kapcsolat britek és amerikaiak között. Katonai válsághelyzetben London a kiemelt szövetséges. A második és fontosabb: Oroszország gyors és látványos kiállása Amerika mellett, ami a terroristaellenes harcon túlmutató pozitív változásokat hozhat a szövetségi rendszerek mai szerkezetében.
Ennyi a bizonyosság. A többi kockázat. A legelső: Pakisztán, ahol a katonai rezsim Amerika mellé állt, de a tálibok és bin Laden tömegtámogatása rendkívül erős, s már eddig is szenvedélyes tüntetések söpörtek végig az országon. Ha ezek a bombázási szakaszban úgy megerősödnek, hogy megdöntik, vagy akár megrendítik a katonai rendszert, akkor nemcsak a terrorellenes hadjárat egész stratégiáját kell megváltoztatni, hanem felforrósodhat a hagyományos indiai-pakisztáni ellentét is. Ezért utazik a hét végén Powell tábornok-külügyminiszter Pakisztánba és Indiába.
SZAKÍTANI AZ ILLÚZIÓKKAL. A második kockázatot a terroristák, az arab (és iszlám) világ, Izrael és Amerika négyszöge rejti. A Bush-kormányzat terroristaellenes hadjárata fantasztikus új ellentmondásokat is produkált. Oszama bin Laden a légicsapásokat így fogadta: a World Trade Center és a Pentagon elleni támadás oka az, hogy Amerika támogatta Izraelt. Előtte szóló alvezére, Ajman az-Zavahiri szerint “Amerika azoknak a bűnözőknek a vezére, akik létrehozták Izraelt”. Világos beszéd.
Felesleges illúziókat táplálni. A Washingtonban “barátinak” mondott gazdag feudális olajmonarchiák – Szaúd-Arábia és az olajsejkségek – éppen úgy támogatták a terror szervezeteit, mint az Amerikával szembenálló iszlám országok (Irak, Szíria, Irán, Líbia). Az utóbbiak emberrel, kiképzéssel és fegyverrel. A radikálisoktól rettegő előbbiek pénzzel. Ám mindkét csoport úgy tekint a terroristákra, mint az Izrael elleni harc hasznos eszközeire.
Amikor Bush és csapata megszervezte a terroristaellenes frontot, taktikailag érthetően inkább az iszlám világra volt szükségük, mint Izraelre. Így kerülhetett sor arra, hogy Saron izraeli kormányfő a müncheni paktumot emlegetve szóváltásba keveredjen Bush elnökkel. És így kerültek ebbe a heterogén szövetségbe olyan iszlám országok, amelyek céltudatosan, vagy félelemből a terrorszervezetek támogatói. Miután pedig “ezüst golyó” hiányában hosszú küzdelem várható, egy későbbi szakaszban Amerikának majd felül kell vizsgálnia e terrorellenes koalíció összetételét.
Akkor derül majd ki, hogy a nehéz kő “kit hogyan talál meg”.
