Első, akadozó szavunk a New York-i World Trade Center és a washingtoni Pentagon elleni terrortámadások után az volt: “Ez háború!”.#<# Néhány nappal és számos információval öregebben a második, már megfontoltabb gondolat az ellenállásé. Számos kísértésnek kell ellenállnunk. Mindenekelőtt ellent kell állni a háborús hisztériának. A háborúkban sokat megtapasztalt Európa vezető politikusaira kiemelkedő szerep hárul abban, hogy az Egyesült Államok érthetően zaklatott vezetését ésszerű cselekvésre és megfontoltságra intse. Itt nem egyszerűen Amerika prosperitása a tét, hanem az egész, szabadságon és demokrácián, globális gazdaságon alapuló nyitott társadalom. Pénz- és tőkepiacok. Ellent kell állni továbbá a tőke- és pénzpiaci spekulációknak is, amelyek megingathatják a dollárba – és általában a tőke- és pénzpiacokba – vetett bizalmat. Ez elsősorban önkorlátozást feltételez. A Fed sokat tapasztalt elnöke, Alan Greenspan az 1998-as pénzügyi válság idején keserűen állapította meg: “Amikor az események túlságosan összetettekké válnak és felgyorsulnak, akkor az emberiség látványosan veszít együttműködési képességéből.” Nos, ennek az atavisztikus kísértésnek kell ellenállni. Akármi is történjék napokon belül a távoli Afganisztánban, nyilvánvaló, hogy az, ami most következik, egy hosszan elhúzódó, az emberiség történetében még ismeretlen titkos háború lesz, amelyet nem hagyományos fegyverekkel vívnak majd meg. Felértékelődnek a titkosszolgálatok és azok titkos eszközei, módszerei. A demokráciáknak képeseknek kell lenniük arra, hogy ellenálljanak mindazon kísértésnek, amelyek a demokratikus intézmények védelme nevében éppen azokat számolják fel. Annak a kusza szervezeti rendszernek, amelyet az emberiség a modern korban maga köré szervezett, minden egyes elemére olyan teendők várnak, amelyek túllépik tevékenységük klasszikus kereteit. MAKROGAZDASÁGI INTÉZMÉNYEK. A Fed 50 bázisponttal csökkentve az irányadó kamatokat, likviditást pumpált a gazdaságba, s úgy tűnik, végre egyszer az ECB vezetésének sem remegett a keze, amikor hasonló lépésre szánta el magát. Nem most kell az infláció veszélyeitől óvni a világgazdaságot! A nemzetközi jegybankok közötti folyamatos egyeztetés, a koordinált fellépés a dollár és a többi vezető valuta védelmében elejét veheti a szélsőséges piaci ingadozásoknak. Létérdek, hogy a nemzetközi pénz- és tőkepiaci szereplők bizalma mihamarább helyreálljon. Amerikában, de az egész civilizált világban megnő a viszonylagos biztonság “árfolyama”.
VÁLLALATI VEZETŐK. Nyilvánvaló, hogy minden egyes vállalatnak felül kell vizsgálnia középtávú terveit, amelyeket alaposan befolyásolhatnak a nemzetközi események. Az Amerikát a támadás előtt is fenyegető recesszió most hamarabb éreztetheti hatását az óceánon innen, egy elhúzódó katonai konfliktus pedig az egész világgazdaságot megzavarhatja. Magyarországon különösen kevés az olyan cég, amely ebből a konfliktusból profitálhat. A külföldi tulajdonosok részéről bizonyosan keményedő elvárások és a nehezedő piaci feltételek rendkívüli költségtakarékossági intézkedéseket indukálnak.
POLITIKAI INTÉZMÉNYEK. A nagyhatalmak vezetőinek felelősségéről fentebb már szóltunk. Ugyankkor az olyan kis országok politikai vezetésére is hárul feladat, mint Magyarország. Nem szerencsés például, ha a terrortámadást elítélő és részvétnyilvánító hivatalos kormányközleménybe bekerül az a kitétel, miszerint a terrorizmus távol áll “az európai polgári értékrendtől”. Nem mintha nem volna igaz, de a megállapítás azt a látszatot kelti, mintha a közlemény kiadói még ezt a tragédiát is választási kampánycélokra kívánták volna felhasználni… A magyar kormány számára megfelelő volna ez az időpont arra, hogy – a részvét és a szövetségi hűség kinyilvánításán túl – a költségvetés “váratlan” többletbevételeiből még nagyobb tartalékot képezzen. Nehéz idők elé nézünk még. Önvédelemből nyilvánvalóan megkerülhetetlen a polgári és katonai titkosszolgálatok megerősítése, forrásaik számottevő bővítése is – egyidejűleg persze indokolt volna az országgyűlés honvédelmi bizottságának ellenőrzési jogosítványait is kiterjeszteni.
MÉDIA. Önmérséklet várható el továbbá a médiától is, különösen a legbefolyásosabb televízióktól. Ha bekövetkezik a mostanában sokat idézett Huntington-jövendölés az iszlám fundamentalizmus és a Távol-Kelet “koalíciójáról”, akkor valóban háború küszöbén áll a világ. Ettől azonban szerencsére az ázsiai és az arab országokon belüli mély gyökerű konfliktusok miatt nagyon messze vagyunk, így nem kérünk a magyar elektronikus média háborús riogatásából sem. Elég nekünk a CNN.
