Jörg Haider, a kormányba beemelt osztrák szélsőjobboldal vezére, mostanában küldi válaszát arra a hódolatteljes üdvözlésre, amellyel a magyar kormány a Szabadságpárt (FPÖ), Haider híveinek 1999-es választási sikerét köszöntötte. Orbán Viktor akkor azzal példálózott, hogy követ dobtak az osztrák politika állóvizébe. A Haider-párt EU-ellenes kurzusa, amely már Ausztria uniós belépése előtt is markánsan érezhető volt, az utóbbi években visszhangra lelt a Haiderénél sokkal bárdolatlanabb magyar szélsőjobboldal soraiban. Sőt, időnként miniszterelnöki szinten is érzékelni lehetett (legalábbis a retorikában) egy sajátos EU-ellenesség visszfényét. Lásd: “Van élet az Európai Unión kívül is”.
NACIONALIZMUSOK. Haider mostani válasza is bizonyítja, hogy egy ország (jelen esetben Ausztria) egyik kormánypártjának radikális nacionalizmusa a valóságban nem szövetségese, hanem inkább ellenfele egy másik kormány (a magyar) radikális – vagy akár “mérsékelt” – nacionalizmusának.
Az első választ még júliusban fogalmazta meg Haider, kijelentvén: Ausztriában népszavazást kell tartani az unió keleti kiterjesztéséről. Schüssel miniszterelnök, az 1999-ben a szociáldemokraták (SPÖ) és az FPÖ mögött harmadik helyre szorult Néppárt (ÖVP) vezetője, aki a kancellári szék iránti olthatatlan vágytól hajtva a Haider-pártot a hatalom részesévé tette, megpróbált ellentmondani. Azzal érvelt, hogy más országok jövőjéről Ausztria nem tarthat népszavazást. Haider válasza: a kérdést nem kell úgy megfogalmazni, hogy “Magyarország vagy Szlovénia beléphet-e”. Haider receptje szerint ezt is lehet kérdezni: “Egyetért-e Ön azzal, hogy a keleti kiterjesztés miatt növekedjenek Ausztria EU iránti pénzügyi kötelezettségei?”
Ügyes – mondanák Pesten. Haider az osztrák polgár zsebének védelmébe csomagolná az EU-kiterjesztés megtorpedózásának politikáját.
Nem véletlen, hogy a nyilatkozatban éppen Szlovéniát és Magyarországot emlegeti. Szlovéniával kapcsolatban, a vele határos osztrák tartományokban, erős az etnikai ellenérzés. Velünk szemben Haider a magyar munkaerő állítólagos tömeges beáramlása miatti irreális aggodalmakra játszik. (Az “osztrák vircsaft” és az “örüljenek, ha ép bőrrel megússzák” jellegű, felemelő stílusú budapesti szózatok még erősítik Haider pozícióját abban az osztrák paraszti rétegben, amely egyébként is a mai bécsi koalíció természetes hatalmi bázisa.)
A legutóbbi napok vitái arra utalnak, hogy a magyar, szlovén (és kisebb mértékben a cseh) EU-csatlakozás előtt keresztbe fekvő osztrák szélsőjobb mindezt egy későbbi, tényleges hatalomátvétel eszközének is tekinti. Már a júliusi Haider-nyilatkozat címe is erről vall: “Rendet teremtünk ebben az országban”. Az ÖVP és Schüssel kancellár ellenállásának letöréséről Haider azt mondja: “A 2003-as választások után meggyőzhetővé válik, ha újra kancellár akar maradni. Ez központi téma lesz, amikor majd én alakítok koalíciót.” Így hát “Jörgl” kétfrontos háborút kezdett.
Magyarán: az osztrák szélsőjobb úgy látja: az EU-ellenes népszavazás felhasználható arra, hogy a választások után megzsarolja, vagy hatalmi harcban legyűrje azt a jobbközépet, amely beemelte a hatalomba. (Lásd még: “a hála nem politikai kategória”, továbbá “minden jótett elveszi méltó büntetését”.)
Ma már a belpolitikai vita koalíciós résztvevői egyre élesebb hangot ütnek meg. Az EU-bővítéssel foglalkozó kormánymegbízott, a néppárti Erhard Busek minapi állásfoglalásában a félénkséggel határos óvatosság átcsap harciasságba. Egyrészt abban bízik, hogy majd az idő megoldja a kérdést, hiszen úgy véli, az unió keleti kiterjesztésének első szakaszára nem is 2004-ben, hanem “legkorábban egy évvel később” lehet csak számítani.
A CÉL A KANCELLÁRI SZÉK. Másrészt ugyanebben a nyilatkozatban Haider pártjáról ezt mondja Busek: “Bekövetkezhet az a helyzet, hogy a Néppártnak ki kell mondania: számunkra többé nem vagytok elfogadható koalíciós partnerek.” Most vasárnap az FPÖ főtitkára, Theresia Zierler asszony a tájainkon is jól ismert arroganciával így replikázott: “Sehol sincs megírva, hogy megint a harmadik legerősebb párt adja a kancellárt.”
Ami most Ausztriában történik, látványosan igazolja Fischer német külügyminisztert, aki már 1999-ben azt mondta: a második világháború után az európai konzervativizmus összekapcsolódott az európai integrációval. Haider ezt a kapcsolatot rombolja, s célja egy új nacionalista jobboldal létrehozása. Ha ez a magatartás elterjed, veszélybe kerül maga az integráció.
Sapienti sat. Azaz: a bölcsnek ennyi is elég.
