Formálódnak a pártok gazdaságpolitikai progiramjai. Mikorra várható, hogy a Fidesz megjelenik a sajátjával, és melyek lesznek a kampány hívószavai?
– Az év végére készül el a program, s mivel ez a kormány jelenlegi gazdaságpolitikai célkitűzéseire épül, a folyamatosság elve lesz jelen a kommunikálásában is. Mindez azt is jelenti, hogy a gazdaságpolitika koordinátora – a korábbihoz hasonlóan – Matolcsy György jelenlegi gazdasági miniszter lesz. Ugyancsak fontos szerep jut Varga Mihály pénzügyminiszternek, akinek vezetésével készült el egyébként június végére a párt elmúlt három évét összegző vitairatának gazdaságpolitikai elemzése.
– A vitairat a “polgári gazdaságpolitikának” az úgynevezett magyar modellt tartja.
– A magyar modell lényege, hogy úgy növekszik a GDP, hogy eközben stabil a gazdaság külső és belső egyensúlya, beleértve az államháztartást is. Minimum 4-5 százalékos gazdasági növekedéssel számolunk a jövőre nézve, de továbbra is tartjuk, hogy a 7 százalékos növekedés lehetősége benne van a gazdaságban. Jelentős növekedés azonban nem tartható fenn tudatos gazdaságfejlesztési koncepcióra épülő állami szerepvállalás hiányában. A Széchenyi-terv is ezért született. Tartós növekedés viszont nem képzelhető el a bérek felzárkóztatása nélkül. Az elmúlt években a GDP-bővülés felével megegyező mértékben emelkedtek az állami szektorban a reálbérek. További cél, hogy a gazdasági növekedés mértékével megegyező reálbérszínvonal-emelkedés állandósuljon. Ide tartozik természetesen az infláció fokozatos csökkentése is.
– Csakhogy éppen az infláció nem mozdul el hosszú idő óta a 10 százalék körüli holtpontról, továbbá gyakori vád a Széchenyi-tervvel kapcsolatban, hogy valójában nem vont be új forrásokat, hanem a korábban is meglévő költségvetési előirányzatokat pántlikázta.
– Ez utóbbi egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Értelemszerű, hogy bizonyos költségvetési források centralizálására sor került, de ezen túlmenően jelentős pluszforrást vontunk be. A következő kormányzati ciklusban – ha a Fidesz nyer – tovább emelkedne a programra fordított összeg nagysága. Az infláció leszorítása pedig az elkövetkezendő négy év legfontosabb gazdaságpolitikai célja lesz: 2006-ra 5 százalékra szeretnénk levinni a pénzromlás mértékét.
– A fogyasztói árindex alakulásában jelentős szerepe van az energiaáraknak. Felhagynának-e az állami beavatkozással az energia-, továbbá a távközlési és gyógyszerárak képzésében?
– Az állam kizárólag a privatizált közszolgáltatások esetében nyúlt bele közvetetten az árképzése, tehát olyan szolgáltatásoknál, amelyeket emberek széles köre vesz igénybe. Piaci alapú árakkal ugyanis nem lehet elérni az infláció csökkentését. A privatizációs szerződések felülvizsgálatára nincs lehetőség, viszont az államnak módot kell találni arra, hogy hatni tudjon az árak alakulására. Az energiaszektor liberalizációjáról szóló törvény még ennek a kormányzati ciklusnak a végére megszületik. Ott világosan körül kell határolni az állam mozgásterét az árképzésben. Meggyőződésünk, hogy mind az energiaszektorban, mind a gyógyszeriparban van még hatékonysági tartalék, ezért arra kell ösztönözni a piaci szereplőket, hogy ez a hatékonyságjavulás az árakban is érvényesüljön. Mindazonáltal az infláció leszorításában az állami kiadásokat is ésszerű keretek közé kell szorítani. Például pont a gyógyszerkassza esetében lehetne jelentős megtakarítást elérni. Ugyanakkor meg kell vizsgálni, hogy az államháztartás kiadási főösszegének jelentős csökkentése nem válhat-e a gazdasági növekedés kárára, azaz, hogy szükséges-e az állami újraelosztás mértékének további mérséklése.
– Ez az állítás némileg ellentmond a Fidesz vitairatában foglaltaknak, miszerint az állami újraelosztás további csökkentésére van szükség.
– A Fidesz több gazdaságpolitikusa között vita van arról, meddig érdemes csökkenteni az állami újraelosztás mértékét, amely egyébként az elmúlt három évben is alacsonyabb lett: 2000-ben 41,7 százalék volt, míg jövőre már csak minden 100 forintból 38 kerül vissza az államháztartásba. Azt gondolom, az elosztás mértékének 40 százalék alá szorítása erősen meggondolandó dolog. További mérséklés szerintem csakis akkor képzelhető el, ha ez összefügg az állami szolgáltatások jelentős minőségi javításával, másrészről az adófizetési és beszedési hatékonyság erősödésével.
– Mindez azt is jelenti, hogy például nem kerülhet sor jelentősebb adócsökkentésre?
– Az adópolitika területén nincs lehetőség radikális változtatásokra. Az adóreform az elmúlt három évben lényegében megvalósult: az adózás a családi közteherviselés irányába mozdult el. Az adókedvezmények köre szűkült, ezek többségét a családok kifejezetten a gyermekek után tudják igénybe venni. A következő kormányciklusban a családi adókedvezmények összegét növelni szeretnénk, főleg az egy- és kétgyermekesek esetében, másrészt az adóalap számításakor a szülők összevont jövedelmét vennénk figyelembe. A vállalatok esetében pedig az adómentes beruházások összeghatárát – ez jelenleg 10 milliárd forint – kellene megemelni. A tb-járulékok további lefaragása is szerepel elképzeléseinkben, ennek mértékét még számoljuk.
– A tb reformja viszont megtorpant: az egészségügy továbbra is finanszírozási gondokkal küzd, a kormány a magán-nyugdíjpénztárakba fizetett egyéni járulékok mértékét 6 százalékon befagyasztotta.
– A háziorvosi rendszer privatizációja ezen kormányzati ciklus végére befejeződik. A továbbiakban elképzelhető a magánosítás folytatása legalább a járóbeteg-ellátás területén. A szerkezetváltáshoz azonban az államnak tisztáznia kell, hogy milyen ellátási szintet vár el az egészségügytől. Az biztos, hogy a gyógyszertámogatás és általában az egészségügy finanszírozási rendszerét újra kell gondolni. Példának okáért hiába biztosít az állam forrásokat a béremelésekhez, megoldandó a krónikus munkaerőhiányt, a juttatásokból a kórházak vezetői hajlamosak inkább presztízsberuházásokat finanszírozni. Az is gond, hogy több kórház is felkészült olyan betegségcsoportok gyógyítására, amely területeken egyetlen kórház is elegendő lenne. Ami a nyugdíjrendszert illeti, első lépésben be kell gyógyítani azokat a sebeket, amelyeket az előző kormányciklusban az állami nyugdíjrendszer elszenvedett. Csak ezt követően lehet megvizsgálni, hogy a magán-nyugdíjpénztárakba fizetett járulékok mértékét lehet-e, és ha igen, milyen mértékben emelni, úgy, hogy az ne okozzon vállalhatatlan terheket az államháztartás számára. Addig is, úgy érzem, lenne teendője a versenyhivatalnak a magán-nyugdíjpénztárak háza táján.
– A kormány a közelmúltban döntött arról, hogy növeli az új lakások vásárlására felvehető hitelek kamattámogatását. Bővítenék-e tovább az erre szánt forrásokat?
– Az a célunk, hogy a fiatalok minél gyorsabban lakáshoz jussanak. Ennek érdekében azt tervezzük, hogy a kamattámogatást a használt lakások vételére is igénybe lehessen venni, természetesen az új lakásokénál kisebb mértékben. A lakástámogatási rendszer jelenleg azoknak szól, akik vagy gyerekesek, vagy jelentős a jövedelmük. Ezeket a feltételeket a pályakezdő fiatalok többsége nem tudja “produkálni”. Éppen ezért azt szorgalmaznánk, hogy olyan önkormányzati bérlakások épüljenek nagy számban szerte az országban, amelyek lehetővé teszik, hogy fiatal házasok nagyon kedvezményes bérleti díj mellett, vagy akár ingyen, de csak egy meghatározott ideig – vélhetően három évig – ott lakhassanak. Ennek igénybevételét azonban valamilyen lakás-előtakarékossághoz kötnénk. A három év elegendő idő, hogy a gyerekek megszületésével, az előtakarékossággal és a kedvezményes hitel felvételével a fiatalok saját otthonhoz jussanak.
– A közelmúltban járt le a kormányzati portál megvalósítására kiírt pályázatok beadási határideje. Hiába azonban a legjobb technika, ha jelenleg csak kevesek számára hozzáférhető az internet.
– Az információs társadalom megteremtése, vagy ahogy mi nevezzük: a digitális Magyarország, három területen hozna látványos előrelépést. Az egyik az internethez való hozzáférés általános és széles körű bővítése, ennek érdekében jelentősen mérsékelnénk a hozzáférés díjait. A másik az oktatás, amelyben az eddigieknél nagyobb szerepet kapnának az informatikai eszközök; ennek a ciklusnak a végére 2300 középiskola kapcsolódik az internetre, szeretnénk kiterjeszteni ezt a programot az általános iskolák körére is. A harmadik terület a kormányzati portálon keresztül, az állam által nyújtott szolgáltatások széles körű digitalizálása lenne. Az a célunk, hogy 2006-ra az állami szolgáltatások túlnyomó részét az interneten keresztül lehessen lebonyolítani. Ezen belül különösen azokra a területekre koncentrálunk, amelyek az emberek tömegeit érintik, így az adó- és a tb-bevallásokra, vagy az okmányirodákkal összefüggő szolgáltatásokra. Jelenleg vizsgáljuk annak lehetőségét, hogy akár már jövőre elektronikus úton lehessen megtenni az adóbevallást, ami például lehetővé tenné azt is, hogy ha valamilyen technikai hibát vétett a bevalló, 24 órán belül visszajelzést kapjon egy, a bevallást ellenőrző szoftvertől. Szeretnénk továbbá, hogy bizonyos településméret felett az önkormányzatok szolgáltatásait – állami támogatással – digitalizálnák, így például a földhivatali és gépkocsi-nyilvántartásokat. Egy, a kis- és középvállalkozások elektronizálását segítő állami programot is tervbe vettünk, amely lehetőséget adna például arra, hogy valamely itthon működő multinacionális cég elektronikus beszerzési rendszeréhez csatlakozzék. Sokat várunk az elektronikus közbeszerzés koncepciójának megvalósításától is. Ennek lényege, hogy minden közbeszerzési pályázat, megjelenne az interneten.
