Mi lesz a gazdátlan pénzzel? De még előbb: hol van? A nagy magánnyugdíjpénztárak nem győznek csodálkozni, hogy a PSZÁF statisztikája szerint 9 százalékra növekedett az azonosítatlan díjforintok aránya a teljes befizetéshez viszonyítva. Egybehangzóan állítják, hogy náluk legfeljebb 2-3 százaléknyi az a pénz, aminek momentán nincs gazdája. Ebből következik, hogy ha a statisztika igaz, akkor valahol lappanganiuk kell olyan pénztáraknak, amelyeknél akár a befolyó díjak 15 százaléka is azonosítatlan befizetőtől származik. Ha Ön azt tapasztalná, hogy reggelenként néhány ezer forintot talál a pénztárcájában, amit nem Ön tett oda, és az utcára kiszaladva konstatálnia kellene, hogy továbbra sem egy mesekönyvben lakik, akkor mit tenne? A jogszabály mindenesetre úgy rendeli, hogy a függő tételeket likviditási alapban kell elhelyezni. De hogy mi legyen a sorsa annak a pénznek, amelynek végleg nem sikerül gazdát keríteni, arra nézvést nincs iránymutatás.
Mondja el véleményét!Ön szerint milyen a gazdaság hangulata? Merre mozdítaná el a FigyelőNet Gazdasági Barométerét? Nézzen be a Kávéházba, és szóljon hozzá a vitához!
Kattintson ide!
A költségvetés többletbevételeinek szerencsére van gondos gazdájuk. A kormány még csak kellemesen meglepődni sem látszik, amikor a kasszába tekintve egy kis elköltenivalóra bukkan. Mintha számított volna rá. Most is milyen jól jött az egészségturizmus tízéves fejlesztési tervéhez az a tízmilliárd, amivel meg lehetett hízlalni a Széchenyi-terv eddigi tizennyolc milliárdos keretét. Hipp-hopp – volt többlet, nincs többlet. Így szóra sem érdemes az a 10-20 milliárd, ami a pénzügyminiszter szerint az infláció miatt keletkezik. Pótköltségvetést pedig aztán végképp nem kell benyújtani. Kár, hogy más, hasonlóan makacs szakemberek továbbra is inkább 80-100 milliárdra teszik a szabadon elkölthető többlet nagyságát.
Jobb lenne pedig nem makacskodni. Az infláció is hogy megjárta. Hiába volt a szép szó, ment a maga feje után. A Nemzeti Bank meg csak tűrte, ameddig tűrhette, időnként jelentette, amit látott. De mától kezdve ennek vége: a mai inflációs jelentés már arról szól, amit látni akar a bank. Debütál az implicit célkövető rendszer. Járai bankelnök múlt heti tájékoztatója óta világos: jobb, ha az infláció beadja a derekát, különben mi isszuk meg a levét.
