Lionel Jospin francia miniszterelnöknek lassan megtelik a postaládája Magyarhonból küldött levelekkel.#<# A napokban már vagy a negyedik levelet kapta - most éppen a szocialista párt győri erői panaszolták el a gonosz kapitalisták legújabb rosszcselekedeteit. A hírek szerint az első levél a gall hon jobbításán munkálkodó Jospin urat erősen elgondolkodtatta, az azt követőn valószínűleg már töprengett is, a harmadikon a fejét rázta, a mostaniakra pedig talán bólogat. Véleménye ilyetén metamorfózisának az lehet a kézenfekvő oka, hogy a Danone gyárbezárási terveiben két francia üzem leállítása is szerepel. A helyi erők Franciaországban is fölháborodtak, a közintézmények nem vásárolhatnak Danone-termékeket és a nemzeti szolidaritás semmiféle jelét nem mutató céget maga a francia kormány fenyegeti bojkottal.
VÁLASZTÁSI JÁTSZMA. A magyar politikusok lázba jöttek attól, hogy bizonytalanná vált a Balaton szelet, a Pilóta keksz és más termékek sorsa. A kedélyeket az sem hűti le, hogy a Danone tervei szerint a termelés tovább folyna a cég másik magyarországi gyárában, és az elbocsátandó dolgozókat tárt karokkal fogadnák a munkaerőhiánnyal küszködő győri nagyvállalatok. A legfiatalabb demokraták tüntetést is szerveztek. Igaz, kis incidens zavarta meg a “ródsót”, mert a szocialista polgármester egy Mikulás társaságában jelent meg, akinek mindig akkor támadt beszélhetnékje, amikor a szónok éppen a “lényegbe” kezdett bele. A felszólalásokból kitűnt: a Balaton szelet olyan becses kincse a nemzetnek, mint a gyulai kolbász, a kalocsai paprika és természetesen Lagzi Lajcsi. Persze nem ez volt a lényeg, ez csak a csokoládémáz volt a vaníliás karikán. A lényeg valójában az, hogy a választások miatt már tekerő politikusaink odaszóltak a (francia) tőkének, hogy most nem ők játszanak, legalábbis 2002 nyaráig nem. Valahol Párizsban már bizonyára készülnek is “kokit” adni annak, aki nem bökte ki idejében, hogy Magyarországon jövőre választások lesznek.
Ezt az üzenetet idehaza a többi külföldi cégnek is címezték, merthogy látnivaló: a kormány megtalálta a nagyvállalatok “megforgatásának” új eszközét. Nem szeretnék, hogy újra előálljon az 1998-as helyzet, amikor a nemzetközi vállalatok szorongatták meg a polgári koalíciót. A szocialisták helyzete a polgáriaknál jóval kényesebb, mert az elszabadult Prométheuszként viselkedő, tejfölösdobozokat nagy nyilvánosság előtt kukába dobáló helyi polgármesterük miatt kellemetlen kérdések futhatnak be a pártvezetéshez. A dilemma – leegyszerűsítve – a következő: akarják-e a szocialisták a nagyvállalatok támogatását, vagy inkább a társadalmi érzékenységre játszanak?
De hagyjuk a politikusokat, nézzük ehelyett a Danone-ügy hátterét!
A Danone-ellenes kampány úgy indult, hogy Viktor és Janó névre hallgató delikvensek elektronikus körlevelet küldözgettek szét az országban. Hasonlóan – bizonyára – a kedves olvasók egyikéhez-másikához, én is kaptam belőle, s megtudtam, hogy bizony-bizony veszélyben a haza, de legalábbis a Pilóta keksz. Mostantól senki ne egyen Danone-terméket – szólt az éles hangú felhívás -, mert ezzel a multinacionális karvalytőkét erősíti.
Szociológiailag eléggé tipikusnak tekinthető, fogyasztásközpontú jelenkori mozgalom indult szerveződésnek a világháló és a sajtó egy részének segítségével, még egy lapáttal rátéve a globalizációellenesség külföldön és itthon amúgy is izzó parazsára. Mert hát a Danone gyárbezárási terve nem másként jelent meg e beszédekben és körlevelekben, mint a “globalista profithajhászat” leg-újabb megnyilvánulása.
A helyzet már csak azért is paradox, mert a globalizációellenes érvelések szerzői között többségben vannak azok a fiatalok, akik csak profitáltak az ország gazdasági átalakulásából, s abból, hogy Magyarországra a külföldi beruházók tőkét hoztak. Az pedig, hogy a Danone milyen akvizíciós politikát folytat, s a kihasználatlan ipari kapacitásokkal mi történik, a tulajdonosok, jelen esetben a francia kisrészvényesek kompetenciája, és szabadságukban áll a törvényes keretek között tulajdonukkal bármit megtenni. Ez így helyénvaló.
RÓZSA SÁNDOR-I ZSAROLÁS. A tulajdonos szabadságát ily mértékben megkérdőjelező akciókkal éppen a “mozgalmárok” kérdőjelezik meg a törvények uralmát, és Rózsa Sándorként zsarolják meg a gazdasági élet egyik jelentős, a cég dolgozóival amúgy korrekten eljárni szándékozó szereplőjét.
A Danone-ellenes akció újra kimutatta, hogy a magyar középosztály, közte a fiatalok jelentős része nem bízik a kapitalizmusban, s nem gondolja, hogy nemcsak hatékonysági szempontból, de erkölcsileg is ez a legelfogadhatóbb berendezkedés.
Valami lila és zöld ködű piaci szocializmusban éreznék jól magukat, ahol az állam csettintésre közbeavatkozna, ahol nem lennének leépítések, ahol nem lenne bizonytalanság, ahol nem kellene naponta megújulni, ahol nem lennének csődök. Ahol önzésük elől minden jogi korlát eltávolíttatna. S ahol szabadon tömhetnék magukba a Pilóta kekszet.
