Miként kerülhet egy lapra I. Ferenc József császár, Jeremiás, a hóember és Presser Gábor zenész?#<# Nos, a letűnt történelmi kor egyik vezéralakját, a mesék időtlen hősét és a mai idők énekes-zeneszerzőjét a Multi M Stúdió kapcsolja össze: mindhárman e műhely egy-egy közelmúltban elkészült CD-ROM-jának szereplői. S ha közöttük különösebb összefüggést nem is érdemes keresni, magukat a kiadványokat már nem annyira abszurd egy cikkben említeni. A készítőn kívül összeköti ugyanis e korongokat a kivitelezés igényessége - a kiérlelt, a témákhoz tökéletesen illeszkedő, cizellált formavilág és a logikus, áttekinthető szerkezet -, másrészt azért sem érdektelen egyszerre citálni belőlük, mert a multimédia-kiadványok három jól elkülöníthető archetípusát reprezentálják.
TELJES ÉLMÉNY. Az Üzenet a frontról az effajta publikációk azon főáramába sorolható, amelyben egyébként nehezen hozzáférhető közkincseket – jelen esetben a Hadtörténeti Múzeum archívumában található I. világháborús képeslapokat – tesznek sokak által élvezhetővé. A bemutatott több száz darabos, a háború teljes valóságát felölelő kollekció önmagában is különleges csemege, amelyet tovább erősít az invenciózus tálalás. A képeslapokat 18 témakörbe rendezték, megfejelve egy részletes kronológiával. A CD a háború sikerébe vetett hitet tükröző lapokkal indít, majd egyebek közt a hadszínterek, a tábornokok, az ellenségről alkotott vélemények bemutatása után a harcok végét jelző sebesültszállító vonatok torokszorító képeivel köszön el. Az egyes témakörökön belül – amelyeket rövid szöveges bevezető segít elhelyezni a történelmi szituációban – képeslapról képeslapra lapozgathatunk, művészien kidolgozott, változatos hátterek előtt, miközben patinásan sercegő lemezekről folyamatosan szólnak a katonadalok. A gyakran felbukkanó tábori levelezőlapok szövege nyomtatott betűkkel is megjeleníthető (magyarul, illetve németül – aszerint, hogy a belépéskor melyik nyelvet választottuk), ám – miközben a zene automatikusan halkabbra vált – egy narrátor fel is olvassa azokat. Az egész egy teljes élményt nyújtó, izgalmas időutazássá kerekedik, amelyet egy hagyományos kiállítással, vagy albummal csak igen körülményesen lehetne megoldani. Telitalálat.
A következő CD az archívum-típusú kiadványokat példázza, amikor például egy intézmény tevékenységének minél teljesebb, mélyebb bemutatása a cél. A helyszín a Petőfi Csarnok, az apropó pedig az ismert ifjúsági szabadidő központ tavalyi kerek születésnapja. Az első 15 év című kiadvány alcíme – Minden nap más – hűen kifejezi a hely, s egyúttal a korong sokszínűségét. Évenként csoportosítva több mint 200 fénykép (lehetne még több), 35 percnyi videofelvétel és 60 eredeti újságcikk igyekszik felidézni a világsztárok és hazai hírességek koncertjeit, színházi és táncelőadásait, a fesztiválokat, klubokat. A kissé egyhangú aláfestő zenét hallgatva, az évek listájából egyet kiválasztva tucatnyi dimenzió – fellépők, plakátok, cikkek, fotók, videók, sztorik – mentén kapunk ízelítőt a központ első másfél évtizedének csaknem 14 ezer rendezvényéből. Mindez nemcsak annak az összesen 19 millió látogatónak lehet érdekes, aki valaha megfordult a házban, hanem referenciaanyagként is szolgálhat a mai és jövendő rendezvényszervezőknek. Annál is inkább, mert a kiadvány bemutatja a koncertlátogatók elől rejtve maradó műszaki-szervezési hátteret is, a színpad- és hangtechnika részletes paramétereitől az intézmény szervezeti felépítésén át az alaprajzig.
A harmadik CD-ROM, amelyen nevezett Jeremiás is életre kel, merőben eltér az előző kettőtől. Itt a gyönyörködtetés és szórakoztatás mellett e média egyik további erőssége, az oktatási – jelesül a nyelvtanulási – funkció is markánsan megjelenik. A Kolibri Színház megbízásából készített korong, meglehetősen újszerű kísérletként, három meseelőadás felidézésére hivatott.
VARIÁCIÓK. A belépéskor, amint dukál, az előadásra várakozó gyerekhad zsivajától kísérve, felgördül a függöny, s kiválasztható a kívánt, különböző szintű nyelvi jártasságot igénylő előadás. A Kukacmatyi, a Jeremiás, a hóember, illetve A boldog herceg állóképek sorozataként játszható le. Akár egyvégtében, automatikusan, vagyis egy klasszikus, a műfaj jellegéből adódóan kissé darabos diafilmként, mialatt a szereplők előadják a szövegüket, amely a képek alatt kiírva is olvasható. A feldolgozás igazi értéke azonban a lejátszás variálhatósága. Beállíthatjuk ugyanis egyrészt azt, hogy a diavetítés alatt a hősök magyarul vagy angolul beszéljenek, illetve azt, hogy eközben magyar vagy angol feliratokat lássunk-e. Ha pedig mi magunk léptetünk egyik képről a másikra, az egyes jeleneteknél tetszés szerint elidőzhetünk, amíg mondjuk teljesen meg nem értjük a szöveget. A nehezebb angol szavak szótárba gyűjtve, illetve a megfelelő oldalon lábjegyzetben is megjelennek. Az egyes fejezetek után játékos feladatokat is találni.
