Miközben a hivatalos prognózisok 2,5 százalékos növekedést ígérnek 2001-re Németországnak, a Morgan Stanley pesszimistábban ítéli meg a helyzetet#<#, alig 2 százalékos GDP-bővülési ütemet valószínűsítve. A tavalyi, 3,4 százalékos megfelelő adathoz képest megmutatkozó lassulás jelzi: Németország sem vonhatja ki magát a világgazdasági tendenciák alól.
A lassulás az Európai Unió legnagyobb államában is érezteti hatását, a fogyasztói és az üzleti index (lásd a grafikont) régen látott mélypontra zuhant. Németország az utóbbi néhány esztendőben egyszer sem tudott az integráció motorjává válni: éppen ellenkezőleg, növekedési rátája 1998 óta mindig lehúzta az euró-zóna átlagát.
Valószínűleg ez még néhány évig így lesz, pedig a német gazdaság teljesítménye kulcsfontosságú az öreg kontinens GDP-jének alakulása szempontjából. S nem csak nagysága miatt – a 82 milliós német lakosság az unió össztermékének harmadát állítja elő -, hanem azért is, mert a német gazdaság a külkereskedelmi szálakon keresztül a többi tagállammal összevetve erőteljesebben hat azok piacára.
A német gondok okát egyfelől a tengerentúli piacokhoz való erőteljesebb kapcsolódásban kell keresni. A viszonylag erős amerikai kötődésű cégek – a DaimlerChrysler, a Siemens vagy az SAP – tengerentúli profitkilátásainak csökkenése visszahat a német gazdaság egészére. De az is tény, s ez már országon belüli ok, hogy az egy évvel ezelőtti adócsökkentési fogadkozások ellenére a választások közeledtével Gerhard Schröder kancellár egyre több engedményt tesz a szakszervezeteknek.
