Mintegy 850 ezer munkavállaló tartózkodik ma az Európai Unióban (EU) a tíz közép-és kelet-európai tagjelölt országból, és közülük 300 ezren állandó munkahellyel rendelkeznek. Ez az unióban foglalkoztatott munkaerő 0,2 százaléka, ami nem tűnik soknak, csakhogy e létszám 80 százaléka két országban, Németországban és Ausztriában dolgozik. Ebből is látszik, hogy a szabad munkaerő-áramlás amúgy is igen kényes – és a csatlakozási tárgyalásokat döntően be-folyásoló – problémáját tovább erősítik a tagországonként eltérő érdekek és elvárások.
Tagjelöltek munkavállalói az EU-országokbanAUSZTRIA.
Kétoldalú megállapodása van Magyarországgal az ingázók (2001-ben 1200 fő) és a gyakornokok (600 fő) fogadására. Csehországgal hasonló egyezmény áll előkészítés alatt.
GÖRÖGORSZÁG. Kétoldalú megállapodása van Bulgáriával maximum 6 hónapra szóló munkavállalási lehetőségről, főleg a mezőgazdaságban.
NAGY-BRITANNIA. A 17 és 27 év közötti gyermekfelügyelőknek (au pair) Máltáról, Ciprusról, Csehországból, Szlovákiából, Szlovéniából és Magyarországról nem kell munkavállalói engedély.
NÉMETORSZÁG.Kvóta alapú megállapodások vannak érvényben mind a tíz közép- és kelet-európai tagjelölttel gyakornokok fogadásáról. Észtország és Litvánia kivételével kétoldalú megállapodások alapján főleg az építőiparban lehetőség van maximum két évre szóló és kvótához kötött munkavállalásra.
SVÉDORSZÁG.Kétoldalú megállapodás alapján gyakornokokat fogadnak a balti államokból.
AHOL NINCS SPECIÁLIS REZSIM.Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Olaszország, Portugália, Spanyolország.
Forrás: Európai Bizottság
Többéves készülődés és tucatnyi szakértői tanulmány átböngészése után az Európai Bizottság a minap véglegesítette és a tagállamok rendelkezésére bocsátotta azt a nagy érdeklődéssel várt munkaanyagot, amely a személyek szabad mozgásáról folytatott tárgyalásokhoz igyekszik hasznos tippeket adni a tizenötöknek. Brüsszel az “opciós papírnak” nevezett dokumentumban öt különböző forgatókönyvet vázol fel a szabad munkavállalás szabályozására (lásd külön). A bizottság ezt követően a kormányok reakciói alapján április első felében tesz javaslatot a közös álláspont tervezetére, amely a tagországok megállapodása után emelkedhet hivatalos tárgyalási pozíció rangjára.
A két szélsőséges variációnak – az azonnali és teljes, illetve a késleltetett nyitásnak – nincs sok esélye, mellettük azonban több ésszerű megoldás is kínálkozik. A Brüsszel által ajánlott receptek között a magyar kormánypolitikusok szívéhez alighanem az azonnali, de visszavonható szcenárió állna a legközelebb. A védzáradékra épülő rendszer az EU-ban sem ismeretlen, hiszen a személyek szabad mozgása elvének 1968-as bevezetése során az akkor még hattagú közösségben a tagállamok kezdeményezhették az Európai Bizottságnál a négy alapvető szabadságjog egyikének felfüggesztését. Az eddigi csatlakozási szerződések is tartalmaznak ilyen záradékot, bár azokat még sosem alkalmazták.
Nyitási forgatókönyvek AZONNALI ÉS TELJES.
Az unió munkaerő-piacát a bővítés pillanatában azonnal és korlátozások nélkül megnyitnák az újonnan csatlakozó országok munkavállalói előtt.
AZONNALI, DE VISSZAVONHATÓ. A belépés pillanatától engedélyezik az új tagországok polgárainak a szabad munkavállalást, ám indokolt esetben – ha munkaerő-piaci zavarok lépnek föl vagy a keletről érkező munkavállalók száma elér egy előre meghatározott szintet – megadnák a jogot az érintett tagországoknak a korlátozások visszaállítására.
FOKOZATOS.Az unió munkaerő-piacát fokozatosan nyitják meg, ami időben korlátozott átmeneti intézkedések bevezetését feltételezi, nem zárva ki annak a lehetőségét, hogy egyes tagországok nemzeti jogrendszerük alapján akár a belépés napjától engedélyezzék a szabad munkavállalást.
KVÓTÁKKAL KORLÁTOZOTT.A keleti nyitást követően tagállamokra, tagjelöltekre vagy szektorokra érvényes kvótákkal szabályoznák a munkaerő áramlását.
KÉSLELTETETT.Az EU a jelenlegi állapotot meghatározott időre fenntartva teljesen elzárja a keleti munkavállalók útját Nyugat-Európába.
Hasonlóan életképes megoldás lehet, ha az unió munkaerő-piacát fokozatosan nyitják meg. Ezen belül az Európai Bizottság leginkább két megoldásban gondolkodik. Mindkettőnél az átmeneti korlátozás a kiindulópont, az első verzióban azonban az új tagországok maguk is kezdeményezhetnék az átmenet lerövidítését, amelyről a bizottság kezdeményezésére a kormányokból álló Európai Tanács döntene. A második változat ahhoz a módszerhez lenne hasonlatos, amelyet az EU Spanyolország és Portugália 1986-os csatlakozásakor alkalma-zott. A korlátozás meghatározott időre szólna – ez a két ország esetében 7 év volt -, és a teljes körű liberalizálásig a tagállamok belátására bízná, hogy milyen rendszert alkalmaznak.
Az EU-tagállamok közül, érthető módon, mindenekelőtt Németország és Ausztria kér biztosítékokat a bővítés hátrányos következményei ellen. Schröder német kancellár hétéves átmenetet sürget, amit Bécs is támogat. Mások, például Spanyolország viszont semmi kivetnivalót nem találnak a munkaerő-piac azonnali megnyitásában.
