Tőzsdefejlesztési tervek – Mesterséges lélegeztetés

Padlót fogott az idén februárban a Budapesti Értéktőzsde (BÉT), hiszen az azonnali piacon a részvényforgalom mindössze 326,2 milliárd forintot tett ki. Ez majdnem 8 százalékkal kevesebb a szintén gyászos eredményeket produkáló januárinál, és 40 százalékkal alacsonyabb, mint volt a tavalyi második hónapban. (Igaz, akkor még a nemzetközi tőzsdei bumm utolsó napjait éltük).

A februári negatív rekord okozta kesergést ráadásul még az is fokozza, hogy az állampapírpiacon sem változott semmi: szokatlanul alacsony maradt a forgalom, így az azonnali kereskedés összértéke sem haladta meg a 360 milliárd forintot, márpedig ennyit a régi szép időkben röpke két hét alatt hozott a BÉT. A fekete statisztika legfeljebb azzal árnyalható némiképp, hogy az év második hónapja rövidebb a többinél, így a napi átlagforgalom már kissé meghaladta a januárit. Ám azt még ennek ismeretében sem vonja kétségbe senki, hogy történetének legválságosabb hónapjait éli a pesti börze. A tét az életben maradás, vagy a lassú halál.

RÁOLVASÁSSAL.Ha valami nem megy, állíts fel bizottságot! Ezzel a Murphy-törvénnyel, s az ebből kiérezhető erőteljes szkepszissel kommentálják egyesek azt, hogy a Gazdasági Minisztérium (GM) tavaly októberben a BÉT, illetve a Budapesti Árutőzsde (BÁT) vezetésének, az igazságügyi, a pénzügyi tárca, a felügyelet, a brókercégek és a kibocsátók képviselőinek bevonásával úgynevezett “tőzsdefejlesztési bizottságot” állított fel. Ennek célja egy olyan intézkedéscsomag előkészítése, amely segíthetne a kilábalásban (lásd külön anyagunkat).

Lelkiismereti okokból persze teljesen érthető a buzgalom, hiszen a piaci általános vélekedés szerint a BÉT befulladásában tevékeny részt vállalt a politika. A Nasdaq-buborék tavalyi kipukkanása után és a fékeződő amerikai gazdaság hatására kialakuló gyatra nemzetközi befektetői hangulatra csak ráerősített a kormányzat számos piacidegen és a befektetők szemében taszító lépése – a gáz- és gyógyszerárakba való beletenyereléstől egészen az adótörvények újragondolásáig. A nemzetközi invesztorok nagy része “vette a lapot” és továbbállt, a kedvezőtlenebb adózás miatt pedig a hazaiak zöme is a közvetlen részvénybefektetések helyett az alapokban, a unit-link termékekben kereste a szerencséjét. A kormány újdonsült “tőzsdebarátságát” éppen ezért kissé hiteltelennek, késeinek és erőtlennek gondolják a piacon.

A CSOMAG.“A hazai befektetők visszacsábításában segíthet az egyszeri, igazságosabb, kulturáltabb adóelszámolási rendszer és a nyereségadó csökkentése” – mondta a Figyelőnek Dióslaki Gábor, a Tőzsdei Egyéni Befektetők Szövetségének vezetője. E szervezet egyébként az év elején bevezetett elszámolási szabályok felülvizsgálatát már az Alkotmánybíróságnál is kezdeményezte. Dióslaki szerint azonban kétséges, hogy mindez jelentős forgalomnövekedést generálhat, hiszen a börzét háromnegyed részben még mindig a külföldi befektetők irányítják, ezeknek a döntéshozóknak a kedvét pedig csak az általános piaci hangulat javulása hozhatja meg. Hasonlóképpen vélekedik Debreczeni Kálmán, a Befektetési Vállalkozók Szövetségének elnöke, aki szerint a nemzetközi befektetők elriasztásában vagy viszszacsalogatásában sokkal többet nyom a latban például a vállalatfelvásárlási szabályok most tervezett szigorítása – ahogyan fogalmazott: a lex BorsodChem -, amely a felügyelet számára számos gumijogosítványt nyújt, és ezzel erősíti a nemzetközi befektetők tartózkodását a magyar piaccal szemben. “Nagy szükség lenne egy tőzsdeélénkítő csomagra, de az mit sem ér, ha a kormányzati intézkedések, az általános hangulat a mégoly jó szándékú intézkedések ellen hat” – figyelmeztet Debreczeni.

A tervezett csomag sikerével kapcsolatban a kibocsátók oldaláról is kétségeinek adott hangot az egyik börzei cég, a NABI igazgatója. Érsek Ákos szerint nem igazán működőképes az az ötlet, hogy a menedzsmentnek járó részvényopciók adókönnyítéseivel ösztönöznék a cégvezetést a tőzsdei bevezetésre, hiszen a szóba jöhető közepes és nagyobb tőzsdeérett társaságoknál már működnek ezek a programok, s azok újratárgyalása komoly nehézségekbe ütközik. A parkettre lépés elősegítésére a vállalkozásoknak járó adókedvezményeket nagy érdeklődéssel várja, de nem zárja ki, hogy ezek még elvérezhetnek a tárcaközi egyeztetéseken. A szakember úgy véli: sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a már börzén lévő cégek ösztönözésére, hogy azok igazán tőzsdei társaságokként működjenek. Szerinte a legtöbbjük már legszívesebben otthagyná a parkettet, s csak a kivezetés nehézségei akadályozzák meg ebben. Egyébként is, az ilyesfajta adminisztratív csomagokon túl, sokkal nagyobb a gazdaságpolitika felelőssége az általános befektetői alaphang megadásában. “Elsősorban az lenne a fontos, hogy a kormány tanúsítson önmérsékletet, és térjen vissza a piackonform magatartáshoz, hiszen az sokkal előbb meglátszana a börze forgalmán” – mondja Érsek Ákos.

SZÖVETSÉGES KELL.Számosan sürgetnék azt is, hogy a BÉT minél hamarabb találjon igazi európai szövetségest, s ne várjon arra, amit a vezetés hivatalos nyilatkozatában kinyilvánított, hogy előbb tisztuljon a kép a kialakuló börzei partnerségek körében a fejlett piacokon. “Könnyen a Malév sorsára juthat a BÉT, hiszen a pesti tőzsde mint szövetséges most még vonzó lehet, ám nem biztos, hogy egy év múlva is ugyanez lenne a helyzet” – fogalmaz egyikük.

Egyelőre azért a többség nagy érdeklődéssel és bizalommal várja a konkrétumokat, annál is inkább, mert mostanáig inkább kiszivárogtatott ötletekről, mintsem valamiféle végleges formába öntött, egységes csomagról van szó. A bizottság javaslatai a gazdasági tárca helyettes államtitkári szintjén vannak, járják a tárcaközi egyeztetések rögös útját, vagyis még az is elképzelhető, hogy a csomag – az egyik névtelenül nyilatkozó brókercég munkatársának szavaival – “megmarad a marketing-humbug, a politikai szemfényvesztés” kategóriájában.