Legyenek Londonban vagy Frankfurtban, Tokióban vagy Szingapúrban, a részvénypiaci befektetők manapság nemigen számítanak fellendülésre. A tokiói tőzsde a tavaly márciusi csúcshoz képest 52 százalékot veszített értékéből. A Morgan Stanley Dean Witter európai részvényindexe 18 százalékkal süllyedt a szeptemberi tetőzés óta. Azokon az Egyesült Államokon kívüli tőzsdéken pedig, amelyek az utóbbi hónapokban jól teljesítettek, fennáll a veszélye egy, az év későbbi részében bekövetkező zuhanásnak.
A kérdésre, hogy mi a baj, a brókerek egyértelmű választ adnak: a félelem attól, hogy az amerikai tőzsdén a medve évada következik. Ahogyan a kilencvenes évek végén a lélegzetelállító amerikai növekedés állt sok más ország értékpapír-piacának szárnyalása mögött, úgy most az ottani hirtelen visszaesés a világ legtöbb tőzsdéjén az árfolyamok csökkenését vonja maga után. “Az amerikai gazdaság lefékezett, és emiatt a világ többi részének is lassítania kell; a piacok arról beszélnek, hogy az amerikai lassulás tovagyűrűzik az egész világon” – mutat rá Jon F. Chait, az információtechnológiai munkaerő-közvetítéssel foglalkozó, londoni központú Spring Group Plc. elnök-vezérigazgatója. A kérdés az, mennyire lesz veszélyes ez az amerikai áramlat, és meddig fog tartani.
Negatív hatását a londoni, a frankfurti és a tokiói óriástőzsdék érzik meg a legjobban. Az esélylatolgatás azt valószínűsíti, hogy ezeken a nagy, fejlett piacokon tovább tart majd az árfolyamesés, különösen akkor, ha az Egyesült Államok recesszióba jut.
AMERIKAI NÁTHA?A veszélyt fokozza a vezető tőzsdék közti szoros korreláció. Ha a 11 ezer milliárd dolláros kapitalizációjú New York Stock Exchange-en megváltozik a hangulat, az rendszerint hasonló változást idéz elő a 2400 milliárd dolláros London Stock Exchange-en és a világ többi vezető tőzsdéjén. A hatást csak erősíti, hogy a nagy piaci értékű európai vállalatok, mint BP-Amoco, a Unilever Group vagy a DaimlerChrysler, jelentős mértékben függenek az Egyesült Államokban elért profittól. Ugyanez igaz sok japán cégre is. A Toyota, a Sony és más exportőrök nyeresége jórészt az amerikai fogyasztókon múlik, míg az olyan csúcstechnológiai vállalatok, mint a NEC vagy a Softbank szorosan követik a Nasdaqot.
Különösen sérülékenyek az európai bankok, amlyeknek közel 13 milliárd dolláros – teljes tőkéjük 3 százalékára rúgó – kinnlevőségük van a fizetésképtelenség veszélyétől fenyegetett amerikai cégeknél. Az Amerika-effektus azonban nem terjed ki mindenre. Noha a New York-i lejtmenetből jól megjósolható, mi fog történni a londoni FTSE 100 indexszel, Európa gazdasági egészségére vonatkozóan már korántsem lehet ilyen megbízható következtetéseket levonni belőle. Az európai blue chip vállalatok az Egyesült Államokban tesznek szert árbevételük egyötödére, az euró-övezetben azonban a fogyasztói és az üzleti bizalom továbbra is erős, az idei gazdasági növekedés mértéke pedig várhatóan meghaladja a 2,5 százalékot. Ez részben annak tudható be, hogy a több ezernyi európai középvállalat nincs kitéve az amerikai gazdaság szeszélyeinek.
Az optimistábbak azzal is előhozakodhatnak, hogy néhány tőzsdeindex az év eleje óta emelkedőben van – főleg azok, amelyek 2000-ben drámai mértékben zuhantak. Hongkongban a kínai érdekeltségekkel rendelkező társaságok papírjait tartalmazó “red chip” index 20 százalékot javult, mivel a befektetők arra számítanak, hogy az érintett cégek hasznot húznak majd Kínának a Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozásából. A döntően technológiai részvények árfolyamát tükröző dél-koreai Kospi index 14 százalékkal kúszott följebb, köszönhetően a külföldi tőke beáramlásának. Tajvani megfelelője, a tavaly április és december között értékének felét elveszítő Taiex 24 százalékkal emelkedett az idén, miután Kínában egyre nő a kereslet a tajvani export zömét alkotó személyi számítógépek és egyéb technológiai termékek iránt. “Kína lesz az egyik legfontosabb piacunk” – állítja Ted Li, a csipeket gyártó tajvani Via Technologies elnöke.
Az Egyesült Államokba exportáló vállalatok részvényei viszont alaposan megroggyantak. Peter Morgan, a HSBC Securities Tokióban dolgozó közgazdásza úgy számol, hogy mivel a japán kivitel 30 százaléka az Egyesült Államokba irányul, az ottani visszaesés 0,5 százalékpontot vesz el a japán GDP növekedéséből. A Toshiba, a Matsushita Communications és a NEC csak három név azok közül a japán vállalatok közül, amelyek az utóbbi időben az amerikai kereslet gyengülése és a raktárkészletek felduzzadása miatt nyereségromlásról szóló figyelmeztetést tettek közzé. “Sokat beszélnek gazdasági szétkapcsolódásról. Az igazság azonban ennek épp az ellenkezője. A gazdaságok és a részvénytőzsdék egyre inkább összefonódnak” – hangsúlyozza a Spring Groupot vezető Chait.
Drágább tőke. Az értékpapírpiacok gyengélkedése miatt a társaságok nehezebben és drágábban juthatnak friss tőkéhez. A távközlési részvényeknél megfigyelhető világméretű fertőző hatás különösen erősen érvényesül Európában, ahol a szektor legnagyobb vállalatainak árfolyama 50 százalékkal zuhant. Michel Bon, a France Télécom vezérigazgatója február elején, az Orange mobilszolgáltató leányvállalat részvénykibocsátásakor volt kénytelen konstatálni a globális összefüggést. A régóta várt nyilvános kibocsátásnál az eredetileg kalkulált bevételnek kevesebb mint a fele folyt be a kasszába. E fejlemény pedig a távközlési részvények eladásának újabb hullámát váltotta ki mind Európában, mind Ázsiában.
Mindez eléggé “medvésen” fest. Egy második félévi amerikai fellendülés kétségkívül jót tenne az európai blue chipeknek és a japán csúcstechnológiai társaságoknak. Ezt a reményt azonban elhalványítja a félelem, hogy a jelenlegi helyzet – medveuralom és lassulás az Egyesült Államokban, befektetői idegesség mindenütt – ellenőrizhetetlen, lefelé vezető spirális folyamatba csap át. A Fed a világ élére állt ugyan egy kamatcsökkentési körben, de legalább hat hónapnak kell eltelnie, amíg a könnyítések kifejthetik élénkítő hatásukat a gazdaságban. Ilyen forgatókönyvvel számolva Japán problémái elmélyülnének, az európai gazdaság ereje pedig kimerülne. Ez esetben a globális értékpapír-piacokon valószínűleg egészen a jövő évig nem lehetne fordulatot várni.
Az euró gyengesége az egyik jele annak a befektetői félelemnek, hogy a globális részvényválság globális gazdasági válsággá bővülhet. “Figyelembe véve az Egyesült Államokból érkező negatív híreket, s azt a tényt, hogy a következő pár hónap biztosan rossz lesz, elég furcsa, hogy az euró nem erősödik látványosan” – mondja Jean-Pierre Hellebuyck, aki a francia AXA Investment Managers Ltd.-nél 235 milliárd dollárnyi vagyont kezel. Az Európával kapcsolatos aggodalmak közrejátszhatnak abban, hogy az itteni alapkezelőknél semmi jele az amerikai pozíciók maszszív felszámolásának.
A következő negyedév lesz az a nehéz és kritikus időszak, amikor eldől, hogy a legrosszabb forgatókönyv válik-e valóra. “Viszonylag optimista vagyok, szerintem csak 20-30 százalék a valószínűsége annak, hogy a piacokon két-három évig is siralmas legyen a helyzet” – reménykedik Klaus Martini, a német DWS Investment alapkezelő európai értékpapírokért felelős vezetője. De ahogyan vállalati eredményekről és a részvényárfolyamokról szóló kibrándító hírek továbbra sem kerülnek le az újságok címoldaláról, az általa megjelölt valószínűségi ráta napról napra növekedni látszik.
