Három hónap alatt sem sikerült begyűjtenie a Gazdasági Minisztériumnak az erőművi berendezéseknél a cégek környezetszennyezési, illetve környezetvédelmi beruházási adatait, amikor a kormány e témakörben a magyar csatlakozási tárgyalási álláspontot próbálta kialakítani. Ám amint nem hatóságként közelítettek a kérdéshez, valamennyi érintett 48 órán belül megadta a kért számokat – emlékszik vissza Vass Nándor, a minisztérium helyettes államtitkára. Levelet küldtek a vállalatvezetőknek, amelyben megírták, hogy a kormányzatnak azért kellenek a szóban forgó adatok, mert azok nélkül nem tudja alátámasztani Brüsszel felé az egyes átmeneti mentesség-igényeket. Azaz az adatok nélkül a kormány nem fog – mert nem tud – derogációkat kérni.
Hasonló a helyzet a közösségi támogatásokkal is: ha egy cég európai uniós (EU) pénzért jelentkezik, akkor elő kell tárnia a kártyáit. A Phare, illetve a nemrég megnyílt Ispa, és a 2001-től hozzáférhető Life szabályai szintén megkövetelik, hogy a pályázók nyílt lapokkal játszanak.
TENDERBEN NINCS BARÁTSÁG.Immár az Európai Bizottság és Budapest is aláírta a 2000. évi Ispa-támogatások pályázatán nyertes öt magyar környezetvédelmi projekt mindegyikére vonatkozóan a pénzügyi memorandumot. A környezetvédelmi tárcán belül működő végrehajtó ügynökség tehát kiírhatja a közbeszerzési pályázati felhívásokat. Az Ispa esetében azonban hangsúlyozottan nem magyar közbeszerzési eljárásról van szó. “Semmi szín alatt sem lehet barátoknak, ismerősöknek kiosztani a megbízásokat: az Ispa-pályázatokat a FIDIC, tehát az OECD kamarai eljárási rendje szerint kell lebonyolítani” – nyomatékosította Vass Nándor.
Life-programAz idei évtől a tagjelölt országok előtt is megnyílt az eddig csupán a tizenötök számára hozzáférhető, környezetvédelmi projektekhez támogatást nyújtó Life-program. Míg az Ispa csak 5 millió eurós finanszírozási igény fölött, és csakis a közszféra, azaz állami intézmények, önkormányzatok vagy 100 százalékos állami tulajdonban lévő nagyvállalatok esetében ad segítséget, a Life kisebb projektekről szól, s akár kisvállalkozók is pályázhatnak.
A Life-tagság idei első évében Magyarország mintegy 2,8 millió eurónyi projektet terjesztett be Brüsszelnek. Ezek elbírálási rendje egyébiránt még szigorúbb és még személytelenebb, mint az Ispa-pályázatoké. A környezetvédelmi tárca hatáskörébe csupán az unióval egyeztetett tenderkiírás tartozik, illetve a pályázatok begyűjtése, formai ellenőrzése és továbbküldése. Ettől a perctől a brüsszeli Life-iroda által foglalkoztatott, a tagországokból és a csatlakozó országokból verbuválódó, “véletlenszerűen” kiválasztott szakértők bírálják el azokat.
HITELEZŐI ÉRDEKLŐDÉS. A folyamat már szinte önműködően halad a maga útján, buktatók azonban még adódhatnak. Például akkor, ha valamelyik önkormányzatnál közlik, mégsem tudják fizetni azt az önrészt, amelyet a pályázat indításakor vállaltak. A központi büdzsé elvileg persze átvállalhatná a finanszírozást, de ez a gesztus számos kockázatot rejtene magában. Amennyiben például egy ilyen visszatáncolás nem járna szankciókkal, akkor ezen felbuzdulva minden önkormányzat úgy gondolkodhatna: megígér mindent, ami a pályázatnyeréshez szükséges, megkapja az Ispa-támogatást, majd elkezdi zsarolni a központi költségvetést, hogy ő ugyan nem tud teljesíteni, de a kormány siessen a segítségére, nehogy odalegyen az ország tekintélye. Ez nyilván nem így működik. Már csak azért sem, mert egy-egy projekt előkészítése – a több száz oldalnyi, angol nyelvű szakértői anyag összeállítása – is rengeteg pénzbe, az eddigi tapasztalatok alapján 8-10 millió forintba kerül, mely költséget a környezetvédelmi tárca vállalja magára. A minisztérium 2001. évi költségvetésében el is különítettek 110 millió forintot az ilyen jellegű idei kiadásokra.
Az Ispa 50 százalékos támogatást nyújt egy-egy projekt megvalósításához, a maradék 50 százalék a magyar társfinanszírozás, amiből 10 százalék a saját rész, 40 százalék pedig a garantált hitelképesség. Ez utóbbi biztosításában a kormányzat szintén részt vesz. A tárcát már megkereste több nemzetközi hitelintézet – egyebek között az Európai Beruházási Bank (EIB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) -, amelyek kedvező, hosszú lejáratú hitelkonstrukciókat ajánlottak. Így egy csokorban kezelhető valamennyi projekt, azaz mindkét fél számára előnyösebb üzlet köthető, mintha minden egyes pályázó külön-külön kilincselne a hitelezőknél.
A másik buktató az lehet, ha a végrehajtó ügynökség mégsem az Ispa szabályai szerint bonyolítja le a tendereztetést. Végül magával a megvalósítással is adódhatnak gondok: a műszaki, pénzügyi ellenőrzésnek nagyon szigorúnak kell lennie – ugyanis a legapróbb “balkáni trükk” is több tízmilliárd forintnyi támogatás megvonását válthatja ki.
Az eddigi Ispa-nyertesek és támogatásukHAJDÚ-BIHAR MEGYE
• Komplex hulladékgazdálkodási rendszer: 14,00 millió euróGYŐR• Szennyvíztisztító: 7,25 millió euró SZEGED• Regionális komplex hulladékgazdálkodási rendszer: 8,30 millió euró• Szennyvíztisztító és csatornahálózat: 33,30 millió euróSZOLNOK• Szilárdhulladék-feldolgozó rendszer: 7,10 millió euróBUDAPEST• Szakmai segítségnyújtás szennyvíztisztító-építéshez: 1,50 millió euróMISKOLC• Regionális hulladékgazdálkodási rendszer: 9,00 millió euró (a 2000-ben hozott döntés már a 2001-es Ispa-keretre vonatkozik)
KÉT LÉPCSŐBEN.Az Ispa eljárási rendje persze jórészt lehetetlenné teszi a korrupciót. Egy vállalkozó ugyanis aligha találja meg azt az egyetlen köztisztviselőt, akinél, ha “jó barátjává fogadja”, elérheti, hogy ő nyerjen el egy-egy megrendelést. A döntési jogkörök megoszlanak, a folyamat pedig már eleve kétlépcsős. Előbb műszaki szempontból bírálja el az érintett felek mindegyikét felsorakoztató bizottság a pályázatokat, s amelyik tenderanyag eléri a 65 pontot, az bekerül a második körbe. Ott mindenki ismét “tiszta lappal” indul, ekkor ugyanis már kizárólag az dönt, melyik ajánlat a legolcsóbb. Mindegy, hogy 66 ponttal jutott-e be, avagy 100-zal, az előbbi is azt jelenti, hogy meg tudja oldani a feladatot. Ebben a rendszerben a pályázónak egy sor döntéshozót kellene megkörnyékeznie, de az ilyesmi többnyire pillanatok alatt kiderül.
A 88 millió eurós Ispa-keretből környezetvédelemre szánt 44 millió euró mintegy 11-12 milliárd forintot tesz ki. A Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat (KAC) az idén 30 milliárd forinttal gazdálkodik, az Ispa-forrás tehát körülbelül 30 százaléka az éves “zöld” költségvetésnek. Sőt, ez a pénz saját részként és hitelfelvételként még egyszer ennyit “fial”. A csatlakozás pillanatától pedig az effajta beruházásokra a nagyságrendekkel nagyobb összegeket kezelő kohéziós alapból jut majd támogatás.
Sok bába köztGyakran fölvetődik, hogy a környezetvédelmi és a vízügyi tárca között állandó a nézetkülönbség a szennyvíz kérdésében. A fő gond az, hogy Brüsszel az ivóvíz és a szennyvíz ügyét környezetvédelmi kérdésként kezeli, azaz a környezetvédelmi minisztériumot fogadja el fő tárgyalópartnernek. Korábbi koalíciós és egyéb kormányzati strukturális döntésekből fakadóan azonban nálunk ennek a területnek több gazdája van. Így az ivóvízért egyszerre három minisztérium is felel: az egészségügyi, a környezetvédelmi, valamint a vízügyi. A szennyvíz ügyében pedig a környezetvédelmi tárca hatáskörébe tartozik az, hogy miként gyűjtik és tisztítják a szennyvizet, vagy hogyan helyezik el a szennyvíz-iszapot, de valamilyen okból a nagyvárosok esetében a vízügy is illetékes: e kézben vannak a pénzügyi alapok. Az EU szemszögéből fölöttébb zavaró eme “feszültségnek” a feloldására a két miniszter tavaly decemberben külön tárcaközi együttműködési megállapodást írt alá.
ELŐRE DOLGOZTAK.A kormányzatot nem egyszer éri az a vád, hogy 2001-ben csökkentette a környezetvédelemnek jutó összeget. Ez azonban Vass Nándor szerint nem igaz, s ezért a tévedésért szintén az Ispa a “felelős”. Tavaly ugyanis a kormány előre betervezte a környezetvédelmi büdzsébe a 2000-ben végül meg sem kapott 11 milliárd forintnyi uniós támogatást. Az idén viszont erre nem volt lehetőség, az új szabályok szerint az Ispa-milliárdokat csak akkor iktatják be előirányzat-módosítással a tárca költségvetésébe, amikor azok befolynak. Azaz a tavaly 58,5 milliárdos környezetvédelmi büdzsében benne volt 11,7 milliárdnyi olyan Ispa-pénz, amiből 2000-ben még egy fillér sem jött be, a ténylegesen rendelkezésre álló összeg tehát alig érte el a 47 milliárdot. Ezzel szemben az idén a tárca rendelkezésére álló 53,5 milliárd forintban nincs benne az uniós támogatási ígéret, azaz a tárca büdzséje még növekedett is, nemhogy csökkent.
