Sokáig tartották magukat azok az aggodalmak, hogy az Európai Unióval (EU) folytatott felvételi tárgyalások leginkább kínkeserves fejezete a környezetvédelem lesz, amely úgyszólván áthatolhatatlan rengetegként áll a tagságra pályázó országok csatlakozásának útjában. Jó esély van azonban arra, hogy ez a félelem már ebben a félévben látványosan megdőljön. A svéd elnökség eltökélt szándéka ugyanis, hogy néhány tagjelölt országgal ideiglenesen már július elsejéig, a stafétabot Belgiumnak való átadásáig lezárja a tárgyalásokat ebben a témakörben. A svéd elnökséghez közeli források a Figyelőnek elmondták, hogy a Csehország, Észtország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia és Ciprus alkotta hatosfogat, azaz a tárgyalásokat elsőként elkezdő úgynevezett Luxemburgi-csoport legalább három-négy tagjával elképzelhető az ökológiai fejezet kipipálása. Annak eldöntését pedig, hogy mely országok lesznek a szerencsés kiválasztottak, nagyban elősegítheti, hogy az érintett államok milyen eredményeket, illetve engedményeket képesek felmutatni ebben a félévben. Ebből a szempontból igazi vízválasztó a február végi és március eleji időszak, amikor a tagjelöltek egymás után nyújtották-nyújtják be legújabb, módosított tárgyalási álláspontjukat az uniónak.
FELADOTT POZÍCIÓK. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a tagságra pályázó országok – a tárgyalási folyamat új dinamizmusa, illetve az elnökségtől kapott kedvező jelzések hatására – áttörést remélnek a környezetvédelemről folytatott alkudozáson. Ez viszont több eredetileg jelzett átmeneti kérelem feladását, valamint a mentességek időtartamának leszűkítését is megköveteli. Magyarország így a napokban öt időleges mentességi kérelmet törölt az 1999 júliusában a környezetvédelem témakörében Brüsszelnek beterjesztett kilencből. Sőt, a fennmaradó négy derogációs igényből is több részelemet visszavont.
ÚJ MEGVILÁGÍTÁSBAN. A környezetvédelem első látásra valóban a legproblematikusabb téma a felvételi tárgyalásokon, hiszen nincs még egy olyan terület, ahol a jövendőbeli tagok ennyire elmaradnának az EU színvonalától. Sajátos módon azonban éppen ez könnyítheti meg a zöld fejezet lezárását. A közösségi normákhoz való felzárkózás ugyanis egyes kulcsterületeken olyan nagy anyagi ráfordításokat igényelne, amelyeket jó néhány évig irreális lenne elvárni a szegényebb közép- és kelet-európai országoktól. Így aztán nem is lepett meg senkit, hogy a tagjelöltek éppen az ökológiai fejezetnél léptek fel a legtöbb és a leghosszabb ideig tartó átmeneti kérelemmel. Lengyelország például még Magyarországnál is több, összesen 14 pontban kért ideiglenes könnyítést az uniós környezetvédelmi szabályozás alól. Ami pedig a türelmi időszakok hosszát illeti, hazánk a települési szennyvíztisztításnál például eredetileg több területen is 2015-ig kért felmentést. Az EU sokáig csak két általános alapelvet állított szembe ezzel a terjedelmes kívánságlistával: az átmeneteknek mind számukban, mind időtartamukban korlátozottaknak kell lenniük.
A fejezetről hivatalosan 1999 decemberében kezdődtek tárgyalások, és Brüsszel akkor azzal ejtette zavarba a tagjelölteket, hogy konkrét válaszok helyett még több kérdést intézett hozzájuk. Ezután sokáig mozdulatlanul álltak a frontvonalak – egy év alatt mindössze egyszer tették újra az asztalra a fejezetet -, mígnem a bővítési és a tárgyalási folyamat új szakaszba lépése és a tagjelöltek térfelén időközben végbement változások e tárgyalásokat is új megvilágításba helyezték. A jelölt országok számára – az EU-tól kapott jelzések alapján – már a francia elnökség idején kirajzolódtak a kompromisszum körvonalai. Ezek után mindkét részről már csupán a politikai szándék szükséges, hogy megállapodjanak a részletekben.
Varsó és Prága is visszakozikNemcsak Budapest kurtítja meg az átmeneti mentességek iránti igénylistáját: Prága és Varsó hasonlóképpen taktikázik. A cseh delegáció megbízható források szerint márciusban három környezetvédelmi mentességi kérelem visszavonására készül. Lemondanak a felszín alatti vizek mezőgazdasági eredetű nitráttartalmára kért derogációról, a felszíni vizek minőségére fenyegetést jelentő veszélyes anyagokról szóló közösségi irányelv késleltetett alkalmazásáról, és várhatóan feladják a természetvédelem tárgykörében igényelt derogációt is. A lengyelek még nagyobb huszárvágásra készülnek, igaz nekik volt is miből engedniük. Az összes csatlakozási tárgyalási fejezetre vonatkozó 41 átmeneti kérelme közül Varsó állítólag legalább 20-nak a visszavonására készül, s ebből a legtöbb engedmény, szám szerint 6 a környezetvédelmet érintené. Lengyelország eredetileg 2009-ben kívánta csak bevezetni az üzemanyag és a dízelolaj minőségére vonatkozó uniós előírásokat. A jelek szerint most eláll ettől az igényétől, miként a járművek szennyezőanyag-kibocsátásánál is felülvizsgálja a korábban felvetett 3 éves átmenetet. Szintén visszavonás vár a csomagolóanyagok újrahasznosítása tárgyában beterjesztett 3 éves derogációs igényre. Varsó az integrált szennyezéscsökkentés kérdésében is enged a csábításnak, pedig legalább 4 ezer lengyel üzemet érintett volna kedvezően egy esetleges könnyítés.
SZELEKTÍV ENGEDÉKENYSÉG. Az Európai Bizottság által kidolgozott tárgyalási útiterv és a svéd elnökség készsége adott, a jelöltek esetében pedig a megegyezési készség demonstrálása jórészt azoknak az átmeneti kérelmeknek a beáldozását jelenti, amelyek vagy eleve nem voltak létfontosságúak, vagy mára nem számítanak már annak. E döntésben segítségükre voltak az unió útmutatásai, amelyek egyértelművé tették, hogy csak minimális megértésre találhatnak azok a kérelmek, amelyek negatív hatással lennének a belső piac működésére. A kivételezés ugyanis torzítaná a belső piaci versenyt, hiszen gazdasági megfontolások helyett a hiányos szabályozásból húzható haszon vonzaná az ipart és a befektetőket az új tagállamokba. A jelentős közberuházásokat igénylő környezetvédelmi normáknál viszont hosszabb-rövidebb átmenetek beiktatása a jelek szerint az EU-nak sem lesz ellenére. Feltéve, hogy a tagjelöltek hiteles, időpontokra, lépésekre és finanszírozásra lebontott tervet terjesztenek elő az acquis késleltetett alkalmazására. A svéd elnökséghez közeli források szerint a megvalósítási tervek minősége sokat nyom majd a latba annak megítélésekor, hogy melyik aspiránssal tegyenek pontot a tárgyalások végére.
ÉRTIK A DÖRGÉST. A tagjelöltek pedig, úgy tűnik, értik a dörgést. Erről tanúskodik, hogy az általuk visszavonni tervezett átmeneti kérelmek többsége az ipari szennyezés területét érinti, ahol Brüsszel csak kivételes esetekben ismer pardont. De hogy egy ilyen jellegű igény beterjesztése sem teljesen reménytelen, azt Szlovénia példája bizonyítja, amelynek – eddig egyedüliként – sikerült meggyőznie a tizenötöket arról, hogy az integrált szennyezéscsökkentés kérdésében haladékra van szüksége.
