Mindenkire lövünk, aki mozog – reagált nemrégiben egy fúziós terveket firtató újságírói kérdésre Zdeborsky György, a CIB vezérigazgatója. Ez a mondat persze tavaly számos kollégája szájából hasonlóképpen elhangozhatott volna. Az Erste Bank novemberben kinevezett új vezérigazgatója, Kisbenenedek Péter, aki – bízva az égi jelekben – Ödön napján lépte át a pénzintézet küszöbét, igencsak ambiciózus tervvel foglalta el székét. Arra vállalkozott, hogy felépíti a magyar piac egyik vezető pénzintézetét: a tulajdonosok akaratának megfelelően pár éven belül 25 százalékra növeli az Erste mostani 3 százalékos piaci részesedését. De a Citibank sem rejtette véka alá az ING lakossági üzletágának tavalyi felvásárlását követően – amikor részesedése 3 százalékra nőtt -, hogy még mélyebb gyökereket szeretne ereszteni Magyarországon, s meg sem áll, míg az ellenőrzése alá nem kerül a piac 7-10 százaléka.
FÚZIÓS HANGULAT. E rövid ízelítő is jól érzékelteti: a nagyra törő terveknek se vége, se hossza nem volt 2000-ben, a fúziós hangulat gyakorlatilag valamennyi nagyobb bankot magával ragadta. Ám egyelőre kevés konkrét lépés történt. Csupán két ízig-vérig hazai frigy jött létre: a Citibank vásárolta fel az ING egyik üzletágát, illetve a korábbi évek rekord méretű veszteséget produkáló párosa, az ABN Amro és a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) írt alá novemberben fúziós megállapodást. A Bank Austria-Creditanstalt (BA-CA) és a HypoVereinsbank itteni házasságát viszont többnyire az anyavállalatok régiós érdekei motiválták. Az egyesülni készülő DG Bank és Rabobank esetében pedig időközben visszavonulót fújtak a központokban, tehát az itteni érdekeltségeket illetően bejelentett – amúgy is szinte jelentéktelen – változásokból nem lesz semmi. A Magyarországon működő BNP-Dresdner Bank is az anyacégek, a francia BNP és a német Dresdner Bank közös közép-európai érdekeltségeinek “felszámolása” nyomán kerül hamarosan kizárólagos BNP-tulajdonba. Az ezredzáró esztendő igazi szenzációjának ígérkező OTP-Postabank-fúzió nem jött létre tavaly: a felek szilveszterig még az ajánlattételig sem jutottak el. Ma már a sikertelen márciusi végkifejletet is ismerjük: az OTP nem tudott megegyezni az árban az eladó Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-vel, így az üzlet végleg kútba esett.
GYENGE KÍNÁLAT. A merész tervek megvalósításának persze útját állta, hogy – bár a piac igényeihez képest túlságosan is népes a bankszektor – egyelőre inkább csak a potenciális vevők étvágya volt nagy, eladó pénzintézetből már kevesebbet lehetett számlálni. Mindössze a Konzumbankról volt köztudott, hogy a magyar állam szabadulna tőle, de igazi új tulajdonost keríteni már lassan három éve nem sikerül. Végezetül kósza hírek kaptak lábra arról, hogy a meglehetősen nyomott tőzsdei árral küszködő, alulértékeltnek tűnő Inter-Európa Bank több érdeklődő figyelmét is felkeltette.
Trendek • A bankok kiheverték az orosz válság következményeit
• Nőtt az aktivitás, gyarapodtak a hitelkihelyezések, de a korábbinál nagyobb szerephez jutottak a jutalékos üzletek
• Tisztultak a portfóliók, csökkentek a céltartalékok, a profit 2,5-szerese volt az 1999-esnek
• A honi pénzintézeteket is elérte az anyacégektől induló fúziós hullám, magyar érdekeken nyugvó egyesülés azonban csak elvétve akad
• A fejlődés a bankok nagyobb részénél az univerzalitás irányába tart: szélesednek az ügyfélkörök, nőnek a szolgáltatási paletták
• “Willy Loman” is feltűnik a színen: ügynökök visznek házhoz eddig csupán bankfiókban kapható pénzügyi termékeket
• Az internet kezdi behálózni a bankokat is: honlapja már mindegyiknek van, de az aktív bankműveletek infrastruktúrája csak négy pénzintézetnél található meg
• A vállalati üzletágban a kártyák le vannak osztva, hat vezető bank uralkodik a piac 60 százalékán
• A lakossági piac újrafelosztásáért és új ügyfelek hódításáért ádáz küzdelem folyik, többen is nyomába eredtek a kezdetektől piacvezető pozíciót elfoglaló OTP-nek, de a távolság egyelőre leküzdhetetlennek tűnik
• A piacszerzés kiaknázatlan területét jelentik a kis- és középvállalkozások, a bankok azonban egyelőre kényelmesen készülődnek, a verseny épphogy kibontakozóban, inkább a területfoglalás kezdeti periódusát láthatjuk
A piacszerzésről kergetett álmok hátterében meglehetősen jó eredmények álltak. “Az egész magyar bankrendszer az egyik legsikeresebb évet zárta” – jellemezte a 2000-es évet Erdei Tamás, a Magyar Bankszövetség elnöke. A független elemzők is úgy látják, hogy tavaly sikerült túljutni az 1998-as orosz válság következményein, és visszaállni arra a fejlődési pályára, amely 1996-ban indult be. “Az orosz válsághoz hasonló krízishelyzeteket ki kell bírnia egy stabil bankrendszernek” – mondja Várhegyi Éva kutató, aki szerint a tavalyi eredmények is egyértelműen igazolják, hogy a bankkonszolidációval életképes pénzintézeti szektor jött létre ezelőtt öt évvel.
A gazdaság megélénkülésének áldásos hatását élvezve a szektor 106 milliárd forintos profittal zárta a múlt évet, s ez mintegy 2,5-szerese az 1999-re kimutatott nyereségnek. Az eredmény látványos javulásában komoly szerepe volt annak, hogy eltűntek azok az extra, több milliárd forintra rúgó veszteségek, amelyek addig egy-egy pénzintézet mérlegében megjelentek (kiugróan rossz évet zárt korábban például a Postabank, a K&H, az ABN Amro), de a negatív eredményt elkönyvelő bankok csoportja is felére zsugorodott, 2000 végén 9 tagot számlált. A tetszetős múlt évi számok kialakulása másrészt annak köszönhető, hogy a bankok aktivitása jelentősen megnőtt, mérlegfőösszegük tavaly mintegy 15 százalékkal (reálértéken számítva mintegy 4,5 százalékkal) szárnyalta túl az 1999-es eszközértéket. A vállalatok pénzéhségének növekedése 17 százalékkal, a lakosság költekező kedvének erősödése pedig 47 százalékkal gyarapította az elmúlt esztendőben a hitelek állományát. Szembeötlő volt a változás a korábban eseménytelen lakáshitel-piacon: a korábbi években tapasztalható stagnálásnak tavaly 34,5 százalékos (38 milliárd forintos) bővülés vetett véget. A fogyasztási hitelek is igen népszerűek voltak. E rendkívül drága hitelféleségek kelendősége még a tavaly regnáló jegybankelnököt, Surányi Györgyöt is zavarba ejtette. Az elismert pénzügyi szaktekintély – miként több más hozzáértő is – a hiteleket mohón faló lakosság döntésének ésszerűségét is megkérdőjelezte, joggal, hiszen amíg az állampapírok hozama 9 százalék körül alakult, addig a (hitelek összes költségét kifejező) teljes hiteldíj mutató értéke 35 és 40 százalék között változott. Szintén az eredményességet növelte, hogy tisztultak a banki hitelportfóliók – túl az orosz válságon, a cégek stabilizálódásával mérséklődött a hitelek kockázata, a kétes és rossz hitelek aránya például 3,7 százalékról 2,8 százalékra csökkent, így jócskán lejjebb vihették a céltartalékok szintjét is.
UNIVERZALITÁS. Az évezred utolsó esztendeje az univerzális fejlődés irányába tett lépések jegyében telt el – értékelik a bankárok. Ez egyrészt a pénzintézetek ügyfélkörének kiszélesítésében nyilvánult meg. A hódító törekvések hátterében tehát az állt, hogy több hagyományos vállalati bank is úgy döntött: piaci befolyásának növelése érdekében a lakosságot is becsalogatja a kapun. Részben ennek köszönhetően aztán a vállalati piacon igen csendes verseny folyt, bár lebecsülni az ottani küzdelem nehézségeit sem szabad, hiszen a céges ügyfélkörben már igen kicsik a marzsok. Mindazonáltal túl sok minden nem változott a korábbi évekhez képest, a piac 60 százalékát továbbra is az a hat nehézsúlyú versenyző – az MKB, az OTP, a CIB, a Raiffeisen, a BA-CA és a K&H – uralta, amely tőkeerejénél fogva képes a legnagyobb hitel- és garanciaigények kielégítésére is. Az éllovasok – meglehetősen kiegyenlített erőviszonyok közepette – 5-11 százaléknyi szeleteket tartottak kezükben.
Több pénzintézet is felismerte továbbá, hogy a nagyvállalati és lakossági szektor felosztása után a kis- és középvállalati (kkv) szegmensben lehet új piacokat szerezni, ám a mezőny ezen a pályán egyelőre csak bontogatta szárnyait. E terület egyik piacvezetőjének, a Magyar Külkereskedelmi Banknak (MKB) is csupán mintegy 8 ezer ilyen ügyfele volt tavaly, s a többi érintett pénzintézet hasonló ügyfélkörét is legfeljebb néhány ezren alkották. A vállalati hiteleknek is mindössze ötöde jutott 2000-ben a kkv-knak, holott a GDP-nek közel a felét állította elő a szektor. Tavaly-tavalyelőtt azonban szakértők szerint változni látszott valamelyest a bankok viselkedése, amit jól mutat, hogy az elmúlt másfél évben 5 százalékponttal csökkent e kör átlagos forrásköltsége. Egyébként e területen is a hagyományos vállalati bankok – az MKB, az OTP, a K&H, a CIB és a Budapest Bank – vitték a prímet, ám a kibontakozóban lévő verseny itt sem járt túl nagy lármával.
Annál hangosabb volt a lakossági piac. A megkérdőjelezhetetlenül stabil pozíciókkal rendelkező OTP nem kényelmesedett el, sőt, a mintegy 2,8 millió lakossági számlát vezető bank az új termékek bevezetésében és a kártyakibocsátásban is az élen járt. Ám olyan versenytársak eredtek a nyomába, amelyekről korábban nem lehetett sejteni, mekkora erő szunnyad bennük. Az ügyfélcsalogatásban a CIB jeleskedett leginkább: két éve még alig 20 ezer lakossági ügyfelet szolgált ki, 1999-ben már közel 50 ezret, a múlt év végére pedig majd’ 80 ezret. Ezen a területen gyakorlatilag a semmiből indult két éve a Raiffeisen is, a tavalyi évzáráskor viszont már mintegy 40 ezer ügyfelet számlálhatott. A piac e rendkívül ambiciózus és rugalmas szereplői, néhány társukkal karöltve, ha megszorongatni nem is tudták az OTP-t – a szakma véleménye szerint erre egyelőre egyetlen banknak sincs esélye -, annyit azért elértek, hogy a mamutbank, amely két évvel ezelőtt még a lakossági hitelek felét nyújtotta, 2000 végére már e piacnak csupán a harmadát ellenőrizte. A piaci erőviszonyok átrendeződésében az is közrejátszott, hogy az újonnan startolók nem az OTP népbankos pozícióira törtek, sokkal inkább a jobb módú rétegek kiszolgálásából szeretnének megélni. Az OTP-t követő kisebb szereplők – az említett két pénzintézeten túl az autós bankok, valamint a Budapest Bank, az Erste Bank, a Postabank – egyébként fejenként 2-5 százalékot szereztek eddig a lakossági piacból.
A verseny persze költséges dolog, a növekedésre komoly pénzt áldoztak az új üzletág építői: milliárdos nagyságrendű összegeket emésztett fel a hálózatfejlesztés és az elektronikai háttér megteremtése. Az internetes láz is elérte a lakossági pénzintézeteket, bár azok egyelőre fékezték fejlesztési vágyaikat. Tervekből ugyan nem volt hiány, sőt egy megfele-lő kattintással csaknem bármelyik hitelintézet internetes portálja elérhető volt már tavaly, ám aktív bankügyleteit 2000 végéig mindössze négyük terelte a világhálóra. Az úttörőnek számító IEB-nek mintegy 4 ezer, a Raiffeisennek és a Citibanknak néhány száz, az OTP-nek pedig közel 50 ezer ügyfele intézte tavaly bankügyei egy részét a világhálón keresztül.
Az univerzalitás erősítésére irányuló ambíciók a szolgáltatások sokrétűségében is megmutatkoztak. A tavaly működő 36 pénzintézetből 2000 végén 16-nál döntöttek úgy, hogy kizárólag a vállalatok kiszolgálásának szentelik működésüket, illetve speciális tevékenységet végeztek például az autós bankok, az Eximbank, továbbá a Földhitel- és Jelzálogbank. A “maradék” 20 viszont az ügyfelek mind teljesebb körű kiszolgálása mellett tette le voksát, több-kevesebb szolgáltatást nyújtva a teljes pénzügyi palettáról (vállalat-finanszírozás, lakossági hitelezés, brókertevékenység, befektetési alapkezelés, vagyonkezelés, nyugdíjpénztári szolgáltatás, lakás-takarékpénztári szolgáltatás, lízing tevékenység, biztosítás). E széles kínálat arra is módot adott a bankoknak, hogy kamatbevételeik mellett mind nagyobb jövedelemre tegyenek szert növekvő jutalékbevételeikből, méghozzá a banki kockázatok lényeges csökkentése mellett. Az OTP-nél például a bevételek 30 százalékát adták a jutalékok, míg ez a mutató a fejlett gazdaságokban 50 százalék körüli. A jutalékbevételeket szépen gyarapította a vagyonkezelés, ebben az OTP, a Budapest Bank, a BA-CA, valamint a CIB alapkezelője vezette a mezőnyt. A másik fő jutalékos üzletágban, a nyugdíjpénztári szolgáltatásokban pedig – a biztosítók mellett – az OTP, az MKB és az ABN Amro jeleskedtek.
BIZTOSÍTÓI ÉK. A bankok és biztosítók együttműködése tavaly nem csupán tovább mélyült az ügyfelek teljes körű kiszolgálása jegyében, de a biztosítók egyenesen éket vertek a bankpiacba. A Generali-Providencia biztosítási ügynökei tavaly már folyószámla szerződést propagáltak. Szakértők szerint ez csupán az első lépés lehet azon az úton, amelynek végén az ügynökök már valamennyi pénzügyi szolgáltatást “házhoz viszik”, azaz számos olyan pénzügyi terméket otthonukban kínálnak majd az ügyfeleknek, amelyekhez korábban csak bankfiókokban juthattak hozzá. Az ügynökök tehát egy új jövőnek tették le az alapjait.
