Deutsche Telekom, Microsoft, General Electric (GE), Nokia – csak néhány név azon nemzetközi óriásvállalatok közül, amelyek papírjait a brókercégek jelentései alapján egy átlagos februári héten, összesen mintegy félmilliárd forint értékben adták-vették a hazai befektetők a tőzsdén kívüli forgalomban.
Habár ez a napi néhány tízmillió forintot jelentő tétel csekélység a börze 7-10 milliárdos forgalmához képest, az utóbbi hetek-hónapok pangása láttán már egyáltalán nem meglepő, ha a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) vezetése úgy látta: a kicsit is meg kell becsülni, és valamit ki kell találni, hogy ezt a forgalmat is képesek legyenek a hazai piacra terelni. “Ha kereslet van, üzlet is van, és úgy gondoltuk, a kínálatot is meg kell teremteni ehhez a tőzsde keretein belül” – vezette le a okokat Dunavölgyi Mária. A BÉT ügyvezető igazgatója azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy átlátható és könnyen hozzáférhető platformot teremtsenek az eddig kissé rejtve működő üzletág számára.
PORTYÁZÁS. Külföldi, főleg az OECD-országok piacán forgó értékpapírok vásárlását már évek óta lehetővé tették a jogszabályok a hazai befektetők számára, akik egyre nagyobb számban használták ki a nemzetközi tőzsdéken esetenként elérhető magasabb hozamot. A külföldi “portyázás” azonban mind ez idáig csak a kevesek játéka volt, hiszen az ilyen szolgáltatást kínáló néhány brókercég az itthon megszokottnál magasabb jutalékokkal dolgozott, lévén a külhoni tőzsdéken dolgozó partner díjával, és többlet adminisztrációval is kalkulálni kellett. Riasztóan hatott az érdeklődőkre a több millió forintos minimum-befektetés összege is, továbbá a nemzetközi ügylet jellegéből fakadó járulékos kiadások, így devizaátváltás költségei, az árfolyamváltozás kockázata vagy éppen az értékpapír hazatranszferálásának díja.
A BÉT-en március 5-én bevezetett újítás lényege, hogy mindezt – a létrehozók szándéka szerint legalábbis – sokkal egyszerűbben és olcsóbban lehet majd lebonyolítani. A külföldön kibocsátott és legalább egy elismert értékpapírpiacon jelen lévő részvényeket természetesen nem vezetik be a hazai börzére, csak a rendszer használatára szerződő brókercégek kérése alapján regisztrálják azokat. A hazai gyakorlatnak megfelelően 10 órától délután fél ötig zajló kereskedés a BÉT-tagok által használt szoftverrel, az általuk jól ismert monitor-felületen zajlik, a nagy nemzetközi papírok árfolyammozgását pedig forintban lehet figyelemmel kísérni. A tőzsde vezetőinek szeme előtt a Frankfurtban sikeres Freier Markt mintája lebegett, ahol több ezer külföldi részvénnyel kereskednek.
SZABADPIACI JELLEG Hasonlóan az ottani rendszerhez, itt is lazább feltételek mellett mehet az üzlet a normál tőzsdei adásvételhez képest, amolyan szabadpiaci jelleggel, ám mégis szervezett keretek között. A képernyőn megjelenő árak például egyfajta hirdetési árként funkcionálnak, az érdeklődők a rendszeren keresztül jelezhetnek, az ügylet véglegesítése azonban még további, esetenként telefonos egyeztetést igényel. A megkötött üzletekről – és ez az átláthatóság fontos kelléke – a tőzsde 15 perces késleltetéssel részletes információt ad a saját honlapján, “real-time” módon pedig a szerződött adatszolgáltatókon keresztül. Fontos részlet és egyben a lazább feltételek része, hogy az ügyletek elszámolása nem a Központi Elszámolóház és Értéktárnak (Keler) a normál tőzsdei kereskedésben használt garanciáival történik, hanem teljes egészében az érdekelt felek kockázatát jelenti. A fő szabály a T+5 napos elszámolás, a megállapodó felek ettől eltérhetnek – tetszőlegesen 1 és 7 nap közötti elszámolási időszakban is megegyezhetnek.
A jól hangzó új tőzsdei szolgáltatás megítélése azonban egyelőre finoman szólva is vegyes a piaci szereplők között; a többség inkább diplomatikusan kivár. A legtöbben attól tartanak, hogy a külföldi részvényekkel történő kereskedés “érdeklődés hiányában” egyszerűen befulladhat a BÉT-en (az első nap tapasztalatait lásd a 60. oldalon). Az üzletbe nagy elánnal belevágó, a külföldi értékpapírok kereskedésében már eddig is jelentős piaci részesedést szerző Német Befektetési Rt. már a múlt év eleje óta tárgyalt a tőzsde vezetőivel ennek a rendszernek az elindításáról. Az elnök-vezérigazgató, Michael Schmidt szerint a németországi tapasztalatok azt mutatják: a befektetők igenis szeretnek saját tőzsdéjükön, saját devizában kereskedni, akár más országokban kibocsátott értékpapírokkal is. A szakember úgy gondolja, a magyar befektetők értékelni fogják, hogy új lehetőségek nyílnak meg előttük, könnyebben tudják diverzifikálni a portfóliójukat, s olcsóbban, egyszerűbben juthatnak hozzá vonzó külföldi papírokhoz.
SZKEPSZIS. A szkeptikusok viszont úgy vélik: az üzlet beindulásához nem elég a befektetők érzelmeire apellálni, a piaci szereplőket a pénztárcájukon keresztül kell meggyőzni, és lehet, hogy éppen ezzel lesznek majd gondok. Abban ugyanis még az új rendszer leglelkesebb népszerűsítői is alig kételkednek, hogy – legalábbis eleinte – nagyon alacsony marad a forgalom, márpedig ez elriaszthatja a mégoly érdeklődő hazai kisbefektetői réteget is.
A gyors ütemben koncentrálódó hazai befektetési szolgáltatók piacán egyre nagyobb szerepet játszanak a nagy, banki háttérrel bíró brókercégek, amelyek éppen a kapcsolataikból adódóan nem feltétlenül a BÉT felé orientálódnak, amikor külföldi részvényeket kínálnak befektetőiknek. “Az ár csak az egyik, és nem a legfontosabb tényező az új szolgáltatás megítélésében” – szögezi le Vaszily Miklós, az IE-New York Broker Rt. vezető elemzője. A saját e-broker rendszerére koncentráló cég, az olasz anyabank közreműködésével, rendkívül előnyös feltételeket képes kínálni magyarországi leányvállalatának. Ezzel garantálni tudják, hogy viszonylag alacsony, 1 százalékos jutalékszint és 15-25 ezer forintos minimumdíjak mellett gyakorlatilag bármely fontos piacon, bármekkora részvénymennyiséget képesek gyorsan eladni és megvenni. Márpedig valószínűleg éppen a mennyiség lesz a szűk keresztmetszet a BÉT-en. Hasonlóképpen vélekednek az Erste Bank Befektetési Rt.-nél is, ahol Ráner Géza kereskedési igazgató szerint egyelőre nagy érdeklődéssel várják a forgalom alakulását, de saját ügyfeleiket nem terelik ebbe a rendszerbe.
Lesz még jobb is…Az első kereskedési nap egyelőre a kétkedőket igazolta, hiszen a frissen debütáló külföldi részvényekre egyetlen üzlet sem köttetett. Történt ez annak ellenére, hogy a kínálatban három világsztár is szerepelt. A két amerikai nagyágyú közül a General Electric (GE) jelenleg a világ legértékesebb cége, a Microsoft szoftveróriás pedig tavaly tavasszal birtokolta ezt az előkelő pozíciót. A harmadik cégről, a német BMW autógyárról is érdemes legalább annyit tudni, hogy piaci értéke majdnem 25 milliárd dollár, kétszer akkora, mint a pesti börze teljes kapitalizációja.
A BÉT-tel az ügyletek lebonyolítására keretszerződéssel bíró Német Befektetési Rt.-nél az első nap után csak annyit mondtak, hogy a befektetők egyelőre kóstolgatják ezt az új lehetőséget. Az ajánlatok már bekerültek a rendszerbe, a vételi és az eladói oldal között fennálló szakadék azonban meghaladta a 7 százalékot, ami lehetetlenné tette az üzletkötést. Hiába tehát az OTC-piacinál kedvezőbb díjszabás, a vételi és eladói oldal elképzelése olyannyira távol állt egymástól, hogy ez rendkívül megnehezítette a be- és kiszállást. Szakértők szerint a nehézségek áthidalásán segíthetne egy árjegyző bekapcsolódása, aki legfeljebb 3 százalékos rés mellett jegyezné mindkét oldalon az árakat. A BÉT vezetőségének egyébként kinyilvánított szándéka, hogy a brókercégeket ilyen feladatok vállalására is rábírja.
Az első nap kisebbfajta fiaskója után mindenesetre biztató, és esetleg a forgalom későbbi növekedését is hozhatja, hogy a BÉT, az úttörőként bekapcsolódó Német Befektetési Rt. mellett, további négy céggel – a ConCorde-dal, az ING-vel, a Cashline-nal és a Quaestorral – is egyezségre jutott a rendszer használatáról.
Ugyancsak a szinte biztos távolmaradást prognosztizálják a nagy tételben vásárló hazai intézményi befektetők, például nagy nyugdíjpénztárak vagyonát kezelő cégek is. Orbán Gábor, a Hunnia Alapok kezelője úgy véli, a többség a nemzetközi befektetési tevékenységét inkább külföldi partnereihez helyezi ki. E mellett szól a kinti magasabb forgalom és az, hogy a hazai piac nem lesz képes folyamatosan legalább 50-60 féle külföldi részvényt kínálni, ami pedig az alapkezelők számára fontos követelmény lenne.
KITARTÁS? A katasztrofális nemzetközi klímától, a hazai politikai környezettől és az idei évi adójogszabályoktól egyaránt sújtott pesti tőzsde vezetői számára persze nem nagyon volt más választás, mint ilyen új szolgáltatással megkísérelni a kitörést. A kereskedést tehát be kellett indítani, az első tapasztalatok birtokában aztán még mindig próbálkozhatnak majd javítani a rendszeren. A befektetők biztonsága érdekében például gondolkozhatnak azon, hogy segítenek kiépíteni az intézményes teljesítéshez szükséges rendszert, akár a hazai elszámolóház segítségével.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szolgáltatás bevezetésével miként hatnak a hazai befektetők kedélyére. Ezután egyes külföldi részvények értékelése rendszeresen megjelenik a hazai lapokban, a világ tőzsdei változásai is jobban bekerülnek a köztudatba, ami akár még kedvet is csinálhat a pesti börze eljelentéktelenedésétől és belterjességétől tartó, a hazai tőzsdének hátat fordító befektetőknek. Már csak a tőzsdeindexeknek kellene emelkedniük egy szép napon…
