Két-három hét is eltelik addig, amíg benyújtott álláspályázatunkra válasz érkezik. Ez a jobbik eset, mert vannak cégek, amelyek nem értesítik azokat a pályázókat, akiket nem hívnak be beszélgetésre. A többhetes várakozás miatt azonban célszerű nyilvántartást vezetnünk arról, hogy milyen állásokat pályáztunk meg, hova milyen életrajzot küldtünk. Nagyon kínos ugyanis, ha felhívnak valahonnan, s az adott céget összekeverjük egy másikkal, ahová szintén jelentkeztünk.
MAGÁNNYOMOZÁS. “Előzetesen tájékozódjunk arról a cégről, ahová behívnak. Keressük fel a honlapját az interneten, ha nincs ilyen, menjünk be a cégbíróságra, nézzük át a nyilvánosan hozzáférhető iratokat, még a mérleget is kikérhetjük, ha vezető állásra pályázunk” – mondja Cservenyák Tamás, a Drake Beam Morin (DBM) karrier-tanácsadó cég ügyvezető partnere. Lehet érdeklődni az ismerőseinktől is, s ha véletlenül találunk egy újságcikket a cégről, jegyezzük meg a tartalmát. Nagyon jó hatással van ugyanis, ha a felvételi beszélgetésen megjegyezzük: “Nemrég olvastam az újságban, hogy…”
Kérdezzük meg előre, kivel fogunk találkozni, mert másképp kell beszélnünk a humán erőforrás (HR) vezetővel, a leendő főnökünkkel vagy munkatársainkkal. Vannak cégek, ahol arra is ügyelnek, hogy a jövendőbeli kollégák jól kijöjjenek egymással, ezért a beosztottak is találkoznak a jelöltekkel. Ilyen esetben arra kell vigyáznunk, nehogy félelmet ébresszünk bennük, nehogy azt a látszatot keltsük, hogy sokkal jobbak vagyunk náluk. A HR vezetővel ne próbáljunk meg szakmai kérdésekről beszélni, ő valószínűleg nem ismeri az üzemben lévő gépsorok paramétereit és hasonlókat, s ha ilyesmiről kérdeznénk, kényelmetlenül érezné magát. Nyugodtan kérdezhetjük viszont a cégkultúráról, a továbbképzési gyakorlatról. Az idősebbeket sokszor zavarja, hogy egy huszonéves, az ő szemükben tapasztalatlan HR-es “vizsgáztatja” őket. Ezt semmi esetre sem szabad kimutatni! “Ha valaki érezteti a lenézését, biztosan nem nyeri el az állást” – figyelmeztet a DBM másik ügyvezető partnere, Juhos Andrea.
A beszélgetés talán a leendő szakmai vezetővel a legkönnyebb, vele ugyanis olyan dolgokról kell szót váltanunk, amelyekhez jól értünk. Ennek ellenére erre a beszélgetésre is fel kell készülnünk. Ekkor fontos nagyon, hogy ismerjük a céget, s kérdezni is tudjunk róla. Sokszor elhangzik, hogy “van-e kérdése”, s ha nincs, az rossz pontnak számít. Azért is tudni kell kérdezni, mert a jelöltnek is ez az egyetlen alkalom a tájékozódásra, ő is e beszélgetés alapján állapíthatja meg, milyen ember lesz a főnöke, s dönthet majd, tényleg oda akar-e menni dolgozni. Bármit azonban nem szabad kérdezni. Elsőre tabu téma a fizetés, a juttatások rendszere. Ne mondjunk olyan dolgokat sem, hogy “ugye nem kubik-rendszerűek itt az irodák, mert azt nem szeretem”. Ehelyett nyissuk ki jól a szemünket, figyeljünk meg mindent, azt is, hogyan viselkedik a főnök a beosztottaival.
A felkészüléshez hozzátartozik az is, hogy legyen nálunk elegendő aprópénz a parkolóórába – ne feszengjünk az interjú közben amiatt, hogy megbüntet a közterület-felügyelő. Úgy öltözzünk fel, ahogy az az adott cégnél szokás – ha szoftverfejlesztőnek jelentkezünk, valószínűleg lazább öltözék kívánatos, de ha bankban akarunk dolgozni, a lehető legszigorúbb “dress-code”-ot kövessük (Figyelő, 2000/45. szám). Ha bizonytalanok vagyunk az adott cég öltözködési kultúráját illetően, menjünk el oda valamikor délután öt körül, s figyeljük meg, milyen ruhában jönnek ki az emberek.
Az interjú közben kapcsoljuk ki a mobiltelefont, s ha ez valamiért nem megy, kérjünk előre elnézést “…szül a feleségem, ezért engedjék meg, hogy…” Legyen előttünk papír, toll, hogy amennyiben szükségessé válik valamit feljegyezni, az ne okozzon problémát.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy egy állás elnyeréséhez sokszor a stílus, a testbeszéd segít hozzá, s ezen belül is az első benyomás a legfontosabb. Nézzünk tehát a bennünket interjúvoló szemébe, ne tördeljünk a kezünket és így tovább. Ne legyünk nagyképűek, agresszívek, ne szidjuk a jelenlegi munkahelyünket, főnökünket még akkor sem, ha indokolt lenne. Az erre vonatkozó kérdésekre adjunk olyan korrekt válaszokat, mint például “úgy látom, a jövőm ennél a cégnél biztatóbb”. Készüljünk fel az életrajzunkból következő kínos kérdésekre is. Például ha van két év kihagyásunk vagy túl gyakran, nem logikus váltásokat tettünk, biztosan meg fogják kérdezni, hogy miért.
TESZTEK. Számos vállalat tesztek vagy éppen értékelő központ (Figyelő, 2000/44. szám) segítségével támogatja a megfelelő jelölt kiválasztását. Ez magasabb pozícióknál egyre ritkább, de létezik olyan cég is, ahol az igazgatóknak is át kell esniük ilyesfajta megpróbáltatásokon. Vezetők ezt nem szeretik, Juhos Andrea azonban azt tanácsolja nekik, hogy ha valóban szeretnék elnyerni az adott állást, nyeljék le a békát – ha a vállalati politika ilyen, nincs mit tenni ellene.
A fizetési csomag megtárgyalása külön tudomány. A kompenzációt a jelölt semmi esetre se hozza szóba, s ha megkérdezik tőle, hogy milyenek a fizetési elvárásai, igyekezzen megkerülni a választ, például azzal a fordulattal, hogy “nem ismerem, mi itt a gyakorlat”, s várja meg, amíg a cég tesz ajánlatot. Ha van is elképzelésünk, akkor is számítanunk kell arra, hogy a különböző cégek között nagy a szórás, és nem jó, ha túl keveset, de az sem, ha túl sokat mondunk. A legtöbb vállalatnál úgyis sávokat alakítottak ki, s csak a vezetőknek van módjuk arra, hogy tárgyalással befolyásolják a jövedelmüket. Ha mégsem tudjuk kikerülni a kérdést, válaszoljuk azt, hogy szeretnénk a jelenleginél valamivel többet keresni. Ám előfordulhat, hogy engednünk kell elvárásainkból azért, mert más tényezők – például a képzési lehetőségek – igen vonzóak az adott cégnél, s a későbbi karrierlehetőségeink az adott állás elfogadásával jelentősen javulnak.
JÓ EMLÉK. Az interjú végén megkérdezhetjük, mire számíthatunk, mikor fognak bennünket értesíteni. Ha nem válaszolják kifejezetten azt, hogy mi is érdeklődhetünk, ha mondjuk két hét elteltével sem kapunk értesítést, akkor legyünk türelemmel, ne hívogassuk telefonon az illetékes HR vezetőt. Ő ugyanis valószínűleg úgysem tudna mit mondani, amíg vállalaton belül nem döntöttek, tehát csak feleslegesen idegesítenénk. Ha a cég nem minket választott, ne firtassuk, hogy miért nem, mert ezzel ismét csak kínos helyzetbe hoznánk a HR vezetőt. Ehelyett köszönjük meg az értesítést – így jó emléket őriznek majd rólunk, s lehet, hogy fél év múlva mégiscsak szükség lesz ránk.
