Minden jel arra utalt, hogy a MobilCom megérezte, mi lesz a következő nagy durranás. Az akkor frissen alakult német vállalkozás 1992-ben ugrott fejest a mobiltelefóniába, éppen abban a pillanatban tehát, amikor a piac kezdett lendületbe jönni. Öt évvel később a cég az elsők között vezette be a részvényeit a Neuer Marktra, a technológiai papírok németországi tőzsdéjére. A MobilCom árfolyama úgy száguldott fölfelé, mint egy rakéta, így a vállalatalapító Gerhard Schmid villámgyorsan milliárdos lett. Majd a múlt nyáron, amikor Németország meghirdette a nagysebességű mobiltelefon-hálózat hőn áhított koncesszióit, Schmid és a vele közösen pályázó France Télécom futott be az első helyen. Hogy ez mennyibe került? Eszeveszett összegbe, 7,5 milliárd dollárba – ami több mint háromszorosa a cég 2000. évi bevételének. És hogyan állnak ma a cég részvényei? Mi sem egyszerűbb, a WAP-pal máris kiderül.
Ázsiai aranylázA kilencvenes években a mobiluniverzum Európa körül forgott. A kontinens volt a világ első számú mobiltelefon-piaca, éppen ezért mindenki arra számított, hogy elsőként bocsátja útjára a mobil internetet. A helyzet azonban gyökeresen megváltozott: az elmúlt egy évben Ázsia ragadta magához a kezdeményezést.
Mindezért leginkább az NTT DoCoMo nevű céget illeti elismerés. Japán legjelentősebb mobilszolgáltatója már a startvonalnál lekörözte európai vetélytársait, hála az i-mode mobil internet-hozzáférési szolgáltatásnak, amely lassú ugyan, de gyerekjáték kezelni. A jelen erőviszonyok alapján már úgy tűnik, a DoCoMo lesz annak a harmadik generációs mobil kommunikációnak az úttörője, amely az ígéretek szerint nagysebességű multimédia adattovábbításra lesz képes telefonokra és egyéb készülékekre. A DoCoMo májusban indít el egy – az úgynevezett szélessávú CDMA (W-CDMA) technológián alapuló – 3G rendszert Tokió körzetében. A többi ázsiai mobilszolgáltató pedig Szöultól Szingapúrig szorosan ott van a nyomában.
Minden jel arra mutat, hogy Ázsiában rövid időn belül az új mobilszolgáltatások robbanása várható. Mindössze néhány hónap kell ahhoz, hogy a térség – a 170 millió felhasználót elérve – elorozza Európától a világ legnagyobb mobilpiaca címet. Ázsia új mobiltelefon-használói a felmérések szerint mindinkább fiatalok, akik eleve vonzódnak a legfrissebb elektronikai újításokhoz.
Sőt, sokan alig tudják kivárni, amíg olyan szofisztikált alkalmazások is a rendelkezésükre állnak, mint rövid videoklipek küldése, ami a 3G révén válik majd lehetővé. “Ez a fajta felhasználói tapasztalat kulcsfontosságú mindazoknak, akik sikeres üzletet akarnak kiépíteni” – hangsúlyozza Natszuno Takesi, a DoCoMo i-mode portáljának tervezője.
Az ázsiai aranyláz ígérete az Ericssontól a Lucent Technologies cégen át az Alcatelig mágnesként vonzza valamennyi készülék-, berendezés- és hálózatgyártót. Egytől-egyig sorra írják alá a zsíros szerződéseket. Japán, Hongkong és esetleg Szingapúr még az idén elindítja a maga nagy sebességű szolgáltatását, majd Dél-Korea és talán Kína 2002-ben követik őket a sorban. Az ázsiai szolgáltatók többsége alighanem a W-CDMA rendszert vezeti be, kivéve Kínát, amely valószínűleg inkább a saját 3G-verziója, a TD-SCDMA mellett dönt.
Mindez persze nem lesz sétagalopp. A legtöbb ázsiai szolgáltató ugyan kevesebbet fizet majd a maga 3G-engedélyéért, mint az európai cégek, de továbbra is nyomasztja őket egy sor egyéb projektből fennmaradt adósság terhe, illetve komoly fejfájást okoznak az új mobilhálózatok kiépítésének költségei. A dereguláció pedig mindeközben a külföldi konkurencia malmára hajtja a vizet. A Vodafone AirTouch máris lendületesen terjeszkedik a japán mobilpiacon. Mindazonáltal ezen tényezők egyike sem tudja majd megfékezni a régió mobilpiacának látványos növekedését, miként nem lesz képes megálljt parancsolni a 3G-re való átállásnak sem. Az új mobilévtized egyelőre Ázsiáé.
IRENE M. KUNII, HONGKONG
OSTROM UTÁN. Csak tréfáltunk. Az európaiak többsége valójában már a mobil internet első, primitív fázisánál feladta. Csalódtak a WAP-ban (wireless access protocol), s ez padlóra küldte a távközlési papírokat és felsrófolta a növekvő eladósodás láttán ébredő befektetői aggodalmakat. A MobilCom részvényei egészen december 7-ig álltak ostrom alatt. A cégnek hitelező bankok akkor biztosították ugyanis a befektetőket arról, hogy a MobilComnak rendelkezésére áll az a 4 milliárd dolláros banki fedezet, amely ahhoz kell, hogy kifizesse a harmadik generációs távközlési licenc rá eső részét. A vállalat részvényei ennek ellenére az előző 12 havi csúcsérték egyötödére zuhantak viszsza, igaz, a nagyobb vetélytársak, így például a Deutsche Telekom is a válság előtti áraik egyharmadán állnak. Egyúttal mind valószínűtlenebb az is, hogy a France Télécom végrehajtja a birtokában lévő brit Orange mobil távközlési szolgáltató 2001-re tervezett elsődleges nyilvános részvénykibocsátását.
ŐRÜLT ROHAM. A vétkes nem más, mint az az őrült roham, ami a mobil internetért megindult. Európai távközlési cégek egész sora – a brit Vodafone-csoporttól a finn Soneráig – tett le dollármilliárdokat azért a jogért, hogy harmadik generációs mobil technológiát (3G, avagy universal mobile telecommunications system – UMTS) üzemeltethessen. Ezek után nem engedhetik meg maguknak, hogy veszni hagyják az egészet. A GSM néven ismert jelenlegi hangtovábbító rendszer elérte kapacitása határát, s el kell tűnnie a színről, valószínűleg még ennek az évtizednek a végén. “Ha egyetlen 3G-engedélyed sincs, miközben valamelyik vetélytársadnak van, alulmaradtál az üzleti versenyben” – vallja Jorma Ollila, a Nokia elnöke.
Egyszerű a választás: vagy befektetsz egy vagyont a 3G-be, vagy kihullasz az üzleti rostán. Európa azon távközlési óriásai, amelyek továbbra is meg vannak győződve arról, hogy a mobil internet a jövő aranybányája, egyre vadabb adósságokba verik magukat, csak hogy a játszma részesei maradjanak. Néhányan ugyanakkor saját vagyonrészeik értékesítése révén teremtik elő erőfeszítéseik fedezetét: a Sonera például amerikai és törökországi távközlési érdekeltségeinek eladásából tett szert arra a több mint 5 milliárd dollárra, amiből európai 3G-terjeszkedését finanszírozza. Egy-két kisebb piaci szereplő pedig – mint például a francia Bouygues Télécom – elszántan kutat olyan partner után, amelynek elég vastag a pénztárcája. Kétségtelen, hogy szükségük is lesz ilyenre. A koncessziók összesített ára mintegy 125 milliárd dollár és legalább ennyibe kerül azoknak a hálózatoknak a kiépítése is, amelyeken majd az új rendszer működik. Ezek a költségek pedig azt vetítik előre, hogy annak az iparágnak, amely a kilencvenes években tetemes összegeket zsebelt be, az új évtized első felében alighanem sokkal szerényebb profittal kell majd beérnie.
A távközlési cégek egymással versengve építik ki az új 3G hálózatokat annak érdekében, hogy meggyorsítsák ezeknek a hatalmas befektetéseknek a megtérülését. A spanyol Airtel Movil például azt tervezi, hogy ez év második felében megindítja a maga 3G szolgáltatását. Igaz, az ázsiai távközlési cégek e sietség ellenére is előbb érhetnek célt, mint az európaiak, elsősorban annak köszönhetően, hogy a többségük jóval kevesebbet kényszerült fizetni a licencért (lásd keretes írásunkat).
IZZASZTÓ TÚRA. Ami tehát egykor afféle könnyű sétának tűnt a mobil Eldorádóba, az mindinkább egy izzasztó hegyi túrának bizonyul. A vezető európai mobilszolgáltatóknak még be kell bizonyítaniuk, hogy képesek az adattovábbításból is nagy pénzt csinálni. Amennyiben ugyanis kudarcot vallanak, azzal azt kockáztatják, hogy bent rekednek a hangtovábbítási üzletben. Ez katasztrofális következményekkel járna, hiszen a beszélgetések percdíja folyamatosan egyre olcsóbb – éves átlagban 15 százalékkal esik.
Az európai mobil internet rögös útja1999-2000.: WAP.
A mobil készülékükkel a weben szörfözni kívánóknak előbb le kellett bonyolítaniuk egy telefonhívást, de még így is csak egy kínosan lassú szolgáltatáshoz nyertek hozzáférést. A WAP-kudarc az egész mobil internettől elvette a befektetők kedvét.
2001.: 2,5G RENDSZER. A GPRS néven ismert technológia állandó internetösszeköttetést kínál. A távközlési cégek arra számítanak, hogy ez a megoldás feledteti a WAP-kudarcot.
2002.: 3G RENDSZER. Az UMTS néven is emlegetett harmadik generációs technológia bevezetése elképesztő összegbe, 225 milliárd dollárba kerül majd, aminek több mint a felét teszik ki a működtetési jogért járó díjak. A távközlési cégek mindent elkövetnek majd azért, hogy egyszerű, de működőképes szolgáltatások – például e-mail vagy e-commerce szolgáltatás – nyújtásával lefaragjanak a költségekből.
A mobilpiac mindazonáltal a tömegek megnyeréséhez túl lassúnak és túl drágának bizonyult WAP kudarca ellenére is csordultig van lehetőségekkel. Öt éven belül a várakozások szerint az európaiak mintegy 75 százalékának lesz mobiltelefonja. És ezeknek a készülékeknek a döntő többsége csatlakoztatható lesz az internethez. A massachusettsi Cambridge-ben működő Pyramid Research azt prognosztizálja, hogy az európai mobiltelefónia ma 90 milliárd dollárra rúgó bevételei a következő egy évtizedben megduplázódnak, s ez a növekedés kizárólag az adattovábbításból ered majd.
A baj csak az, hogy a legtöbb európai szolgáltató ugyanazokért az ügyfelekért – a társadalmi ranglétra felső fokain állókért -, mindenekelőtt a sokat utazó üzletemberekért verseng. Ennek ellenére egyikük sem tudja bizonyosan, melyek azok a szolgáltatások, amelyekért fogyasztóik a jövőben hajlandóak lesznek fizetni. “Mindannyian hatalmas lelkesedéssel beszélünk a 3G-ről, miközben, be kell vallanunk, még azt sem tudjuk meghatározni, mire is lesz pontosan használható” – ismeri el Michel Bon, a France Télécom elnöke.
TERMÉKTESZT. A mobilszolgáltatóhálózatoknak a 3G-start előtt az idén módjuk nyílik arra, hogy teszteljék a terméküket, midőn útjára bocsátják az úgynevezett 2,5 generációs rendszert (2,5G, avagy General Packet Radio Service – GPRS). A 2,5G a szerverhez hosszadalmas kapcsolódási folyamattal csatlakozó WAP telefonoktól eltérően állandó összeköttetésben van az internettel, akárcsak a japán NTT DoCoMo által kínált, népszerű i-mode szolgáltatás. A felhasználók így anélkül kaphatják meg az általuk kívánt sporteredményeket, e-mailjeiket vagy a legkedvezőbb útirányt, hogy akár egyetlen telefonhívást is kezdeményeztek volna. A kapcsolati sebesség pedig legalább négyszer gyorsabb lesz, mint amit a WAP esetében megszoktak. A British Telecommunications Dél-Angliában már teszteli is a 2,5G-t, a Sonera pedig december 10-én indította el saját szolgáltatását. Igaz, a 2,5G-alkalmazások még annyira gyerekcipőben járnak, és olyan kevés készülék került eddig forgalomba, hogy a Sonera szinte nem is reklámozza az új lehetőséget – éles ellentétben azzal az eufóriával, ami alig egy évvel ezelőtt a WAP-ot övezte.
A reklám mellesleg ma nem is lenne elegendő ahhoz, hogy az európaiak többségét megnyerjék a mobil webszolgáltatás számára. A felhasználók ugyanis a gyors, egyszerű és működőképes alkalmazásokat igénylik. Ezek egyelőre sehol sincsenek. Amennyiben azonban a telefontársaságok előrukkolnak néhánnyal, a fogyasztók örömmel visznek majd életet a 3G-be – s örömmel fizetnek is érte.
