Tarol a holland konkurencia – tapasztalták meg a nyolcvanas években a francia retektermelők. Az okok keresése során arra jutottak, hogy a holland melegházi retek azért lehet olcsóbb akár francia szántóföldi rokonánál is, mert a holland földgáz – a fűtés és a műtrágya alapja – olcsóbb, mint a francia.#<# Ennek pedig nem más az oka, mint hogy a holland gázszolgáltatóban részes holland állam a versenyképesség fokozása érdekében lefelé manipulálja a gázárakat. Az ügybe beavatkozó európai hatóságok aztán kikényszerítették a holland gázárpolitika felülvizsgálatát.
Az Alitalia, az európai légtér liberalizációját megelőzően annak idején azzal a feltétellel kaphatott úgynevezett kistafírozó támogatást, hogy csökkenti nemzetközi piaci részesedését, és ennek keretében el kellett adnia a Malévben korábban szerzett részesedését. A Boeing védelmére kelő amerikai kormány a Kereskedelmi Világszervezet fórumain keresztül kívánja megakadályozni az Airbus további milliárdos szubvencióját.
KORLÁTOZOTT LEHETŐSÉGEK. A pénzek elosztása minden kormány alapvető feladata, az iránta való lojalitás biztosításának legfontosabb záloga. Az Európai Unió (EU) elődszervezetét megalapozó római szerződés 87. cikke tiltja a piacot torzító állami támogatásokat; e nélkül a rendelkezés nélkül a tagállami költségvetések az úgynevezett egységes piacon egymással kezdenének támogatási versenybe. A tagállamoknak megmaradt azonban a joga, hogy elsősorban szociális és gazdasági (regionális, környezetvédelmi és hasonló) szempontokra figyelemmel mintegy tíz nagyobb esetkörben mégis állami támogatásokat nyújtsanak az Európai Bizottság előzetes engedélye alapján. A bizottság 1999-ben 93 milliárd eurónyi támogatást engedélyezett, ám a becslések szerint minden egyes ilyen euróra nagyjából 3 euró illegálisan nyújtott támogatás is jut. Ezzel Nyugat-Európa – a sorból mindig kilógó Nagy-Britannia kivételével – a Föld leginkább szubvencionált gazdaságait tömöríti.
Az azóta EU-vá alakult Európai Közösségekkel kötött társulási szerződés alapján a magyar fél is vállalta, hogy nem nyújt olyan támogatásokat a magyar termékeknek és termelőknek, amelyek kihathatnak a közösséggel folytatott kereskedelemre és torzíthatják a versenyt. Habár a közösségi jog uralkodó értelmezése szerint az egészen kis juttatásokon kívül minden támogatást ilyennek kellene tekinteni, azaz a közösségi szabályrendszer szinte azonnal és minden ízében alkalmazható lehetett volna, több kivétel is védte a magyar gazdaságot: leginkább katasztrofális elmaradottsága. Így egy átmeneti időszakban hazánkat, régiónk egészéhez hasonlóan, súlyosan alulfejlett területnek tekintették (amelynek támogatása ab ovo megengedett). Az átmeneti időszak elmúlt, de ez persze nem jelenti azt, hogy – talán Budapestet és környékét kivéve – az ország nagy területei ne lennének az uniós, illetve az országos átlaghoz képest továbbra is súlyos lemaradásban.
BESZIVÁRGÁSOS JOGALKALMAZÁS. A társulási egyezmény nemcsak a közösségi alapító szerződések, hanem a bírósági és bizottsági döntések és rendeletek átvételét vagy még inkább magyarországi „beszivárgását” eredményezte volna, ami komoly jogelméleti és jogtechnikai aggályokat vet fel. Ráadásul az Alkotmánybíróság 1998-as határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította a társulási tanácsnak az egyezményt végrehajtó határozatát kihirdető magyar jogszabályt. Mindez nem járt azzal, hogy a Versenyhivatal azóta ne venné figyelembe a közösségi regulákat, s hogy lefékeződött volna a jogharmonizáció, az EU-bizottság – az országjelentésekből érezhetően – mégis eléggé nyugtalanul szemléli a kialakuló kusza jogi helyzetet. Pedig ennek okozója nem az Alkotmánybíróság vagy más magyar hatóság, hanem az, hogy a társulási egyezmény ezen rendelkezése jogilag átgondolatlan közösségi sablonon alapszik. Mint a taláros testület helyesen állapította meg, a magyar állam tagság híján még nem adhatja a másik fél kezébe a gyeplőt (ostort).
A támogatáspolitika terén azonban ezenkívül is vannak teendők. Az uniós országjelentések visszatérő témája volt a támogatásokat felügyelő, valóban független nemzeti hatóság létrehozásának szükségessége. Túl az EU részére a támogatáspolitikáról átadott beszámolókon, a csatlakozásig el kell fogadni az úgynevezett transzparencia szabályokat is. Ez azt jelenti, hogy a belépés után a költségvetés és az állami tulajdonú vagy ellenőrzésű cégek közötti minden pénzmozgásról be kell majd számolni a brüsszeli bizottságnak. Ezzel a mércével legalábbis bejelentésre szorulna az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. és a mezőgazdasági tárca, az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank vagy a Postabank által végrehajtott számos pénzinjekció és invesztíció, de akár a Magyar Televízió vagy a Malév kistafírozása is, s nem elképzelhetetlen, hogy ezek az akciók fennakadnának a rostán.
