James Beebe újra együtt pókerezhet barátaival – ám ez csak egy része annak a csodának, amit a 78 éves amerikai férfi a közelmúltban élt át. Beebe látása két évvel ezelőtt annyira megromlott, hogy bizonyos távolságból már képtelen volt felismerni az ismerőseit, nem tudott önállóan közlekedni a lépcsőn, s még a kártya lapjait sem tudta megkülönböztetni. Mindezeket a változásokat orvosai a szemén korábban kialkult zöldhályog kezelésére szedett gyógyszer szaruhártya-károsító hatásának tudták be. Ma, amikor a Petri-csészében növesztett első mesterséges szaruhártyákon keresztül nézi a világot, látása újra majdnem a régi.
A futurisztikusnak ható beavatkozásra a 2000 nyarán közzétett eljárás nyomán kerülhetett sor. Egymástól függetlenül kaliforniai és tajvani kutatók akkor jelentették be, hogy sikerrel adták vissza megvakult emberek látását mesterséges szaruhártyák beültetésével. Az amerikai kísérletben részt vevő 14 betegből 10, a tajvani 6 páciensből pedig mind visszanyerte látását a mesterséges szervnek köszönhetően, ki részlegesen, ki teljesen.
Noha a kutatók mindkét részről hangsúlyozzák, hogy a módszer széles körű alkalmazását még további vizsgálatoknak kell megelőzniük, ezek a most nyilvánosságra hozott kezdeti sikerek ezrek, sőt tízezrek számára az egyedüli reményként szolgálnak.
NEM SCI-FI. Kétségtelen, hogy a tajvani és kaliforniai mesterséges szaruhártyával egy lépéssel közelebb került az orvostudomány a sérült vagy elhasználódott testrészek pótlásának képességéhez. Napjainkban – húsz évi kutatómunka után – a szövetek mesterséges előállítása végre kezd kilépni a tudományos fantasztikum világából: laboratóriumban növesztett bőr és porcszövetek már két éve kereskedelmi forgalomban vannak, miközben a kutatók folyamatosan vizsgálják a többi szövetet is, így például a hasnyálmirigy, vagy a csont sejtjeit. A összetettebb felépítésű szervek – a szív, vagy a máj – előállítása még komolyabb kihívást jelentenek a szakemberek számára. Többen állítják: a szaruhártyával most elért sikerek előrevetítik a teljes szem létrehozását, még ha az évekbe telhet is. “Míg más csoportok teljes szem növesztésével foglalkoznak, ezek az eredmények sokkal látványosabbak, és nagyon ígéretesek a klinikai tapasztalataik” – fogalmaz elismerően Robert S. Langer, a Massachusetts Institute of Technology mesterséges szövetek előállításában szaktekintélynek tartott professzora.
Amilyen kis része a szemnek a szaruhártya, olyan sérülékeny. A szem ablakaként emlegetett átlátszó szövet normális esetben a határán elhelyezkedő őssejtek révén folyamatosan megújulva alkotja a szem legkülső rétegét. Az őssejteket rejtő limbus corneae-nek nevezett terület ép darabjaiból kiinduló szaruhártya-beültetésekből csak az Egyesült Államokban évente negyvenezret hajtanak végre. Ha viszont a limbusban található őssejtek vegyi anyagok, napsugárzás, súlyos allergiás reakciók vagy fertőző betegségek következtében megsemmisülnek, a folyamat visszafordíthatatlanná válik. A szem ekkor nem tudja többé megújítani a szaruhártyáját, ami fokozatosan olyan sérültté válik, hogy átlátszóságát vesztve teljes vakságot is okozhat.
A kaliforniai és tajvani kutatók tíz éve dolgoztak azon, hogy az őssejteket laboratóriumi körülmények közt bírják rá arra, hogy szaruhártya sejtekké alakuljanak át, s végül egy hónapos eltéréssel publikálták eredményeiket egy-egy szaklapban: a Cornea tavaly júniusi, illetve a The New England Journal of Medicine júliusi számában.
A siker kulcsa mindkét csoport munkájában a növekedésre serkentő anyag. A kaliforniai egyetem Davis kutatócsoportjának egyik tagja Rivkah Iseroff elmondta, hogy többféle anyaggal próbálkoztak, még azzal is kísérleteztek, hogy kontaktlencsék belső felületén tenyésszék a szaruhártya-őssejteket, míg végül egyik munkatársuk, Ivan R. Schwab felvetette az amnionburok membránját. Azért tűnt jó lehetőségnek ez a magzatot körülvevő réteg, mert kollagénvázas, nem vált ki immunválaszt és nagy valószínűséggel tartalmaz az amnion folyadékból származó növekedési faktorokat. “De hogy esetünkben pontosan miért vált be az amnionburok, arról ennél pontosabban nem tudunk beszámolni” – vallja be Iseroff.
Amennyiben a páciensnek csupán az egyik szeme szorul szervátültetésre, elegendő néhány őssejtet kivonni az egészséges szemből. Iseroff és Schwab közreműködésével azonban kezeltek olyan betegeket is – így a bevezetőben említett férfit is -, akiknek mindkét szaruhártyája erősen károsodott. Az ő esetükben egy közeli rokon szolgáltathatja a látást visszaadó sejteket, ahogyan az a résztvevőknél is történt.
A két kutatócsoport nagyon hasonló eredményeket mutatott fel, holott a tenyésztett sejteket teljesen eltérő módon kezelték. Az ázsiai team az őssejteket egyenesen a steril amnion membránra oltotta, míg Schwab és Iseroff előzőleg egy ideig Petri-csészében hagyták szaporodni a sejteket, s csak azután helyezték a membránra. Ez utóbbi módszer a későbbiekben is felhasználható sejteket biztosít a kutatóknak. A kezdeti lépéstől függetlenül mindkét esetben két vagy három héten belül kialakult az öt-tíz sejt vastagságú szövetréteg. Ebből a rétegből vágták ki azokat a darabokat, amelyeket azután felvarrtak az elaltatott páciens beteg szemére. Egy hónap múlva a korábban esetenként teljesen vak szemet új szaruhártya borította, ami jelentős látásjavulást hozott a betegeknél.
Iseroff figyelmeztet arra, hogy az általuk alkalmazott technika még korántsem tökéletes. Jelenleg a leghosszabb ismert utánkövetés mindössze két év, azaz nincsenek még bizonyítékok arra, hogy ez a mesterséges szövet hosszú távon is fennmarad és jól funkcionál. A kutatók a közeljövőben szeretnének meggyőződni arról is, hogy az amnionburok felhasználása nem jár semmiféle betegség terjedésének veszélyével; továbbá az őssejtek azonosítására is jobb módszert szeretnének kifejleszteni. A mesterséges szaruhártya mindenesetre azzal együtt is fontos előrelépés a mesterséges szövetek kutatásában, hogy jó néhány év eltelhet még addig, mire általánossá válik ez a beavatkozás.
