Sokéves adósságát rendezi az országgyűlés a külső üzletrészekről szóló törvénnyel, mert az ilyen tulajdonosok nem rendelkezhettek a vagyonukkal – minősítette Szabadi Béla, az agrártárca kisgazda politikai államtitkára a múlt hét kedden született parlamenti döntést. A lapzártánk után kedden várhatóan a végszavazással szentesített törvény szerint a külső üzletrészeket névértéken kell megvásárolnia a mezőgazdasági szövetkezeteknek. A helyzet azonban nem annyira egyértelmű, miként azt a kisgazda államtitkár beállítja. A vitában ugyanis forrtak az indulatok, s az ellenzék azt állítja, hogy a kormány végső csapást mért a tsz-ekre.
Érdekkonfliktusok a külső üzletrészek körülÉRDEKEK
• Kormány: A magántulajdon védelme érdekében rendezni akarja a külső üzletrésztulajdon sorsát. Ezzel mintegy 400-500 ezer potenciális választónak kedvez.
• Szövetkezet: Megszabadul ugyan a külső üzletrész tulajdonosaitól, de meg akarja őrizni a működőképességét. Minthogy sok esetben nem tud fizetni, nehezen kerülheti el vagyona elzálogosítását.
• Külső üzletrész tulajdonosa: Rendelkezni akar üzletrészével. Lehetőleg minél jobb árfolyamon kíván hozzájutni annak ellenértékéhez. Ráadásul eddig ez után általában nem kapott osztalékot.
• Mezőgazdasági szövetkezeti tag, nyugdíjas: A szövetkezetben lévő tulajdon ne értékelődjön le, maradjon életképes a szövetkezet. Nem érdeke, hogy a külső üzletrészeket a szövetkezet vagyonából, vagy akár hitelből fizessék ki.
• Bank: Maradjon életképes, hitelezhető a szövetkezet (tudja törleszteni a kölcsönét), csakúgy, mint a vele kapcsolatban álló beszállítók, kereskedelmi vállalkozások. Nem érdeke, hogy az állam a szövetkezetnek adott hitelből fizesse ki az üzletrész-tulajdonost és elzálogosítsa ügyfele vagyonát, mert ez csökkenti a fedezetét.
MEGVALÓSÍTÁS/JAVASLAT
• Kormány: Kötelezi a mezőgazdasági szövetkezeteket 2001 júliusáig az 1992-ben már kívülállók, 2002 júliusáig pedig a többi alanyi jogú külső üzletrész-tulajdonos üzletrészének megvásárlására (vagyonnevesítés-kori névértéken). Ha a szövetkezetnek nincs pénze, kamatmentes hitelt kell erre igénybe vennie. A hitel erejéig zálogjoggal terhelik a szövetkezet vagyonát.
• Szövetkezet: Nem saját, hanem állami pénzből rendezné a külső üzletrészeket, akár úgy, hogy cserébe az állam tulajdonossá válna, s e pozíciójából hosszú távon, legalább egy évtized alatt vásárolnák ki.
• Külső üzletrész tulajdonosa Neki kedvez a névértéken történő üzletrészvásárlás, illetve ha nem adja el az üzletrészét az új törvény értelmében, a taggal azonos jogállásúvá válik, szavazhat a közgyűlésen.
• Mezőgazdasági szövetkezeti tag, nyugdíjas: Fizessék ki a külső üzletrészének névértékét, akár úgy is, hogy az állam tulajdonossá válik a szövetkezetben, de ne terheljék a szövetkezetre, maradjon működőképes a gazdaság.
• Bank: Felül kell bírálnia a szövetkezeti hiteleit, kétessé, vagy rosszá kell minősíteni a követeléseit, érvényesíteni a garanciákat, illetve a fedezeteket.
HÁTRÁNYOK/KÖVETKEZMÉNYEK• Kormány: A szabadpiacon vásárolt üzletrészt nem érinti. A tagok rovására fizeti ki a külső üzletrész-tulajdonosokat. Tőkét von ki az ágazatból, amely csődhullámot indíthat el.
• Szövetkezet: A források elvonásával működésképtelenné válhat a mezőgazdasági szövetkezetek legalább kétharmada. Ha elzálogosítják a szövetkezet vagyonát az üzletrészvásárlásra adott kölcsön miatt, nem tud hitelt felvenni a termeléshez.
• Külső üzletrész tulajdonosa: –
• Mezőgazdasági szövetkezeti tag, nyugdíjas: Ha felszámolják a szövetkezetet, munka nélkül marad az aktív tag és leértékelődik a vagyonrésze. Ez utóbbi a nyugdíjas tagra is vonatkozik.
• Bank: Mielőtt az állam a kényszerhitelek fedezetéül elzálogosítaná a szövetkezetek vagyonát, a pénzéhez akar jutni a bank, s pláne nem ad újabb hitelt a szövetkezet további működéséhez. Ez csőd- és felszámolási hullámot indukálhat az agrárgazdaságban.
POLITIKAI ADÓSSÁG. A kisgazda érzelmű választókkal szemben keletkezett politikai “adósság” még 1992-es eredetű, amikor az akkori koalíció – szintén a kisgazdák nyomására – törvényben vagyonnevesítésre és a magántulajdonra alapozott átalakulásra kötelezte a termelőszövetkezeteket. Akkor született az 1992/II. törvényben a külső üzletrész intézménye, amelyet azóta sokan jogilag értelmezhetetlennek minősítettek. A szövetkezet ugyanis nem vagyoni, hanem személyi társulás (egy tag egy szavazat), amelyben a részjegy egyetlen – mindenki számára egyenlő – szavazati jogot adott. Az üzletrész pedig afféle szövetkezeti részvénynek számít, mégpedig a hajdan bevitt vagyon, az ott eltöltött tagsági idő alapján azoknak, akik már nem tagok, mert kiléptek, illetve volt tagok örökösei. A külső üzletrész azonban a közgyűlésen nem jogosított szavazásra, nem szólhatott bele a tulajdonos a gazdálkodásba, sem abba, ha a szövetkezet hitelt vett fel, ezzel megterhelve, leértékelve a külső üzletrészt is.
ELLENTÉTEK. A külső üzletrész tulajdonosa – a többi taghoz hasonlóan – általában osztalékot sem kapott. Ám amíg az alkalmazottként is tevékenykedő tagok ezt a szövetkezet boldogulása érdekében lenyelték, addig a nem szavazó tulajdonosok akár a gazdaság felszámolása árán is kivették volna üzletrészük hozamát, esetleg teljes ellenértékét. Alapvető tehát az érdekellentét, s ilyen előzmények után verte végig a kormány – szakmai érvek ellenére – előbb a szakbizottságokon, majd a plenáris ülésen a mezőgazdasági külső üzletrészekről szóló törvényjavaslatát (lásd külön írásunkat).
Ebben a formában a törvény a jogalkotás “állatorvosi lova” – vélik a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségében (MOSZ) -, amely az ipari szövetkezetekkel szemben eleve hátrányosan megkülönbözteti a mezőgazdaságiakat. Az üzletrész kifizetése ugyanis csak azokra kötelező, amelyek árbevételének több mint fele a mezőgazdaságból származik. A szakértők durva alkotmányjogi bukfencnek tartják, hogy a külső üzletrészek megvásárlásakor nem is a szövetkezet jár el; a törvény önkényesen a megyei földművelésügyi hivatalt nevezi ki a szövetkezet törvényes képviselőjének, afféle “gyámnak”. A szövetkezet csak arról nyilatkozhat, hogy van-e pénze, ki tudja-e fizetni az üzletrészeket, nevében az adásvételi szerződést már a hivatal köti meg a külső üzletrészessel. Ha ugyanis nincs elég pénze a szövetkezetnek az állam kifizeti helyette a vételárát. A “kényszerkölcsön” egy év múlva kamatmentesen visszajár az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-nek, de indokolt esetben halasztás is lehetséges. Addig azonban a megelőlegezett vételár erejéig a szövetkezet vagyonát záloggal terhelik meg. (Általában persze szükség lesz a kölcsönre, mert három szűk esztendő után tavaly a szövetkezetek összesített adózás előtti eredménye mínusz 14,5 milliárd forint volt.)
Mi van veszélyben?• A külső üzletrész törvény alapján a 400-500 ezer külső üzletrész-tulajdonos számára a ma is ebben a formában működő 800 szövetkezetben levő szinte ugyanekkora tagság közös vagyonából kell kifizetni a mintegy 20-40 milliárd forint névértékű külső üzletrészt. Ekkora tőkekivonás a Magyar Bankszövetség szerint nemcsak a szövetkezetek tömeges felszámolásához vezethet, de zavarokat okozhat az agrárszektor egészében is. Maguk a bankok is akár 100 milliárd forint veszteséget lesznek kénytelenek elkönyvelni emiatt. Félmillió földtulajdonos földhasználata, egymillió hektár művelése válik kérdésessé, 20 százalékkal csökkenhet az agrártermelés és vele az export is. Ez az árak növekedését vonhatja maga után. A mezőgazdasági szövetkezetek adják a minőségi árutermelés felét, mintegy másfél millió hektár bérelt területen gazdálkodnak, és több százezer hektár műveléséhez járulnak hozzá gépeikkel szolgáltatóként.
FELÉRTÉKELÉS. Mivel a külső üzletrészeket a vagyonnevesítéskor elvégzett vagyonértékelés szerinti névértéken kell kifizetni, ez – minthogy a szabadpiacon eddig a névérték 5-10 százalékáért cseréltek gazdát az ilyen üzletrészek – tízszeres-hússzoros felértékelésnek számít. Érdemi piaci forgalom egyébként nem is volt, bár egyes szövetkezetek 15-20 százalékos árfolyamon bevonták e tulajdonrészeket. Volt némi spekulánsi érdeklődés is a külső üzletrészekre ilyen alacsony árfolyamon. Az agrártárca becslése szerint 20 milliárd, a szövetkezeti érdekképviselet szerint 40 milliárd forint készpénzt von ki a törvény az amúgy is tőkehiányos, teljesen eladósodott mezőgazdaságból, amelynek az idén 270-280 milliárd forintra szökött fel a hitelállománya (Figyelő, 2000/39. szám). A bankszövetség adatai szerint a hitelállomány fele, 130-135 milliárd forint, a szövetkezeteket terheli. A bankszektor, üzleti érdekei által mozgatva így akár meg is torpedózhatja a külső üzletrésztörvény gördülékeny végrehajtását. Várhatóan a bankok nem egy esetben érvényesítik majd a fedezetül szolgáló vagyontárgyak zálogjogát, jobb híján a szövetkezet felszámolását is elindítják, még mielőtt ebben megelőzheti őket az állam.
