Ha valakinek van oka haraggal viseltetni a globális pénzügyi rendszer iránt, akkor Csatu Mongol Szonakul, a thaiföldi jegybank elnöke ilyen.#<#
A kilencvenes évek elején a külföldi bankok döntötték befelé az akkor olcsónak látszó rövid lejáratú hiteleiket a thai gazdaságba, s ennek nyomán az égbe szökött a helyi vállalatok adósságállománya. Amikor viszont úgy érezték, hogy az ország pénzügyi helyzete már nem elég erős, a spekulatív befektetők kierőszakolták a baht leértékelését – ez a lépés indította be 1997-ben az ázsiai pénzügyi válságot. Hogy Thaiföld bajait tovább fokozza – mondják a globális intézmények bírálói -, jött az IMF, s az indokoltnál szigorúbb szükségintézkedéseket írt elő. Mégis napjainkban – jóllehet Bangkok szinte hiánytalanul végrehajtotta a valutaalap utasításait – a külföldi tőke továbbra is ellenségesen viszonyul az országhoz: a hitelezés azóta sem indult be, így nem csoda, hogy a valuta és a helyi tőzsde ismét a válság kitörésekor tapasztalt kedvezőtlen szinten tanyázik.
Csatu Mongol azonban nem az IMF-et hibáztatja mindezért, hanem azokat a helyi hatóságokat, amelyeknek a kilencvenes évek közepén elkövetett hibái végül válságba taszították az országot. “Nem a Nyugat dolga megoldani a mi boldogulásunkat” – magyarázza a jegybank vezetője. S ebben a szellemben is cselekedett: a szomszédos Malajziával ellentétben nem vezetett be újabb korlátozásokat a tőkeáramlásra, hanem azon fáradozik, hogy a liberalizáció fenntartása mellett javuljanak a piaci mechanizmusok.
Más fejlődő államokhoz hasonlóan Thaiföld is hazardírozik. Egyrészt tudják, hogy előbb-utóbb újra eléri őket egy regionális vagy globális pénzügyi válság, másrészt azonban gazdaságuk modernizálásához égető szükségük van a külföldi tőkére. Ezért aztán Csatu Mongol arra tette fel a tétjeit, hogy az ország pénzügyi intézményrendszerét és hatósági felügyeletét feljavításával mérsékelje az elkerülhetetlenül érkező sokk romboló hatását.
Az előző válságot követően Csatu Mongol intenzívebbé tette a bankfelügyeleti tevékenységet, árgus tekintettel követi a forró pénzek mozgását és a külföldi eredetű hitelfelvételek alakulását. Átalakításokat hajtott végre a saját intézményénél is, azzal a meghirdetett céllal, hogy az övék legyen a legtranszparensebb jegybank egész Ázsiában. A thai bahtot ma már rögzítik a dollárhoz, mint tették azt 1997 előtt, így a jegybanknak nagyobb mozgástere van a gazdasági növekedés szabályozásához.
A kormány egyidejűleg folyamatosan arra ösztökéli a vállalati szektort, hogy csökkentse külföldi eladósodását, ennek következtében e tartozásállomány ma már csak a GDP 50 százalékára rúg, szemben az 1997-es 150 százalékkal. Mindez javítja annak esélyét, hogy a baht következő gyengülése ne vezessen teljes pénzügyi összeomláshoz. A cégek pedig tőkeszükségletüket egyre inkább a felfutóban lévő belföldi kötvénypiacról fedezik.
A thai hatóságok határozottan fellépnek a spekulatív ügyletek ellen. Augusztusban ennek jegyében tíz napra felfüggesztették a Deutsche Bank és a Standard Chartered Bank valutakereskedési jogosítványát, mert a német és a brit pénzintézet helyi fiókintézményei túllépték az ilyen ügyletek finanszírozásához engedélyezett hitelfelvételi limitet. “Mindenkinek el kell döntenie, hogy Thaifölddel együttműködve akar üzletelni, vagy a spekulációt részesíti előnyben, a kettő egyidejűleg nem megy” – hangsúlyozza Csatu Mongol.
Jóllehet e politika gyümölcsei szinte elviselhetetlenül hosszú idő alatt érnek csak be, jogos a remény, hogy Thaiföld gazdasága a korábbinál ellenállóbbá válik a járványokkal szemben. “Amikor egy épület alapozása folyik – magyarázza a thai pénzügyminiszter -, minden a föld alá kerül, s a külső szemlélő egy ideig semmilyen előrehaladást nem lát.” Thaiföldnek igyekeznie kell, hogy befejezze az épületet, mielőtt lecsap a következő hurrikán.
