Manapság egyáltalán nem ritka, hogy a fiizetés és a jutalom mellett egy cégautó slusszkulcsát is a kezébe nyomják egy vállalati felső-, vagy akár középvezetőnek. Az ehhez kapcsolódó adózási szabályok dzsungelében azonban még a legprecízebb szakemberek is eltévedhetnek. Legutóbb éppen az egyik legnagyobb, osztrák tulajdonban lévő biztosítónál jelentek meg az adónyomozók, mivel arra gyanakodtak: nem a legszabályosabban számolták el a vállalati kölcsönöket és a cégautók költségeit. Ez utóbbit amúgy nem túl gyakran ellenőrzi az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH), az elmúlt években nem is került a kiemelt témák közé. Persze, a közérdekű bejelentésekre azért reagálnak, miként a fent említett esetben is történt.
A cég tulajdonában lévő autókhoz kapcsolódva – több feltétel függvényében – különböző szabályokat kell alkalmazni. “A kiindulópont az szja-törvény, amely természetbeni juttatásnak minősíti a kifizető tulajdonában lévő személygépkocsi magáncélú használatát” – hangsúlyozta kérdésünkre Gódor Sándorné, az APEH osztályvezetője.
A magáncélú használat értelmezése persze nem egyszerű. A jogalkalmazók szerint azt jelenti, hogy a dolgozó az autót állandó vagy eseti jelleggel személyes céljaira is használja – például munkába jár vele. Az APEH egy esetleges ellenőrzés során többnyire nem “kötekszik”, ha az autót munkaidőn kívül bizonyíthatón a cég székhelyén, telephelyén tárolják. Ha viszont “véletlenül” az alkalmazott lakhelye mellett bérelnek neki garázst, az már több mint gyanús. Ugyanakkor nem feltétlenül valósul meg a magáncélú használat abban az esetben, ha a vállalkozás székhelye és a vezető lakcíme azonos.
A viták persze igen gyakoriak. “Az útnyilvántartás, a menetlevél sok mindent elbír, bizonyítani pedig az adóhatóságnak kell az adózó által elmondottak ellenkezőjét” – panaszolta az egyik főellenőr. Az útnyilvántartást azonban csak akkor fogadják el, ha megfelel az szja-törvényben meghatározott feltételeknek: vagyis abban pontosan rögzítik többek között az utazás időpontját, célját, a felkeresett üzleti partnerek nevét, a közforgalmú úton megtett kilométerek számát.
Amennyiben a cégautót magánhasználatra is igénybe veszik, akkor a kifizetőnek havonta “cégautó adója” jogcímen – a gépkocsi beszerzési árától és a beszerzés óta eltelt időtől függően 1,5 ezer és 40 ezer forint közötti – szja-t kell fizetnie, amelyet 1999 óta megfejel egy 25 százalékos egészségügyi hozzájárulás is. Az adóhatósági ellenőrzések szerint nagyon gyakori, hogy nem fizetik meg ezt az adófajtát. Akadt például olyan cég, ahol tíz autót béreltek, de két évig “megfeledkeztek” e kötelességükről. Máshol 3 hétre kivonták a személygépkocsit a forgalomból, s az erre eső adót megspórolták, holott a törvény szerint egy hónapnál rövidebb ideig tartó “leállás” esetén erre nem lett volna joguk.
Ugyanakkor Gódor Sándorné elmondása szerint az szja és az egészségügyi hozzájárulás lerovásával a cégautóval kapcsolatos költségek elszámolásában lényegében szabad a pálya: minden költségét feltüntetheti a társaság. Igaz, a 6 millió forintnál drágább autók javítási, karbantartási költségének, biztosítási díjának – kivéve a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díját – és a terv szerinti értékcsökkenési leírásának a törvényben meghatározott hányada 1997 óta adóalap növelő tétel. E korlát alól több cégnél úgy próbáltak kibújni, hogy megvették 5 millió forintos alapáron az autót, majd hasonló összegben extrákat szereltettek fel. Ezért aztán jövő januárjától növelni kell az adóalapot a költségek egy részével akkor is, ha a bekerülési (beszerzési) érték az üzembe helyezést követően emelkedik 6 millió forint fölé.
A cégautót üzemeltető társaságok áfa-terepre tévedve egyértelműen rosszul járnak. A költségekre rakódó áthárított áfából ugyanis egyetlen fillér sem igényelhető vissza, ha a gépkocsit nemcsak az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez használják. Az ellenőrzések során ennek vizsgálatára nagy hangsúlyt helyeznek. Ütközött már olyan esetbe a hatóság, amikor egy cégautó-adót szorgalmasan fizető vállalat, elromlott gépkocsiját helyrehozatva, a javítási költség áfáját levonható adóként állította be; az ellenőrök emiatt adóhiányt állapítottak meg. Az APEH egyébként még olyankor sem engedi levonni az áfát, ha korábban – bármilyen rövid ideig – magáncélra is használták a cégnél az autót, és csak később állították kizárólag üzleti szolgálatba. A költségek áfája az adószakemberek szerint – a kizárólagos céghasználat mellett – csak akkor érvényesíthető, ha a használó megfizeti a cégnek az szja-törvényben meghatározott, magánhasználatra jutó költségeket, a társaság pedig ennek a piaci értéke után befizeti a költségvetésbe az áfát.
