Nincs könnyű helyzetben az a cég, amely éppen egy hatalmas üzlet reményében fontos, ámde bizalmas adatokat szeretne megtudni leendő partneréről. A hivatalos céginformációs szolgálat csak a nyilvános alapadatokkal tudja ellátni az érdeklődőket, azok azonban többnyire nem elegendőek ahhoz, hogy nyugodt szívvel megkössék az üzletet. A vállalkozás mérlege például – ami persze jó esetben is fél évvel korábbi – éppen azt nem mutatja, hogy milyen jövő előtt áll a cég, van-e benne perspektíva. Vannak persze szakcégek, amelyek – természetesen nem csekély díjazás ellenében – már a hivatalos céginformációs rendszernél tartalmasabb adatokat, leírásokat is szolgáltatnak. Bár gyakran már az is elegendő lenne, nem egyszer milliókat jelentene az adózónak, ha meggyőződhetne arról, hogy üzleti partnere egyáltalán adóalany-e, van-e köztartozása, vagy rendszeresen fizeti-e a közterheket. Ma már elvileg mindezekről, ha néha nem is könnyen, de ad tájékoztatást az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH). Persze nem volt ez mindig így.
TÚLZOTT SZIGOR. A rendszerváltást követően ugyanis nagyon szigorúan határozták meg az adótitok fogalmát. Így igencsak alapos indok kellett ahhoz, hogy bármilyen adótitoknak minősülő adathoz, irathoz, körülményhez, határozathoz – az adóhivatalt leszámítva – bármilyen szerv (nyomozóhatóság, bíróság, nemzetbiztonsági szolgálat, számvevőszék) hozzáférhessen. Miközben a fiktív cégek a kilencvenes évek elején-közepén a virágkorukat élték, az APEH egy adott vállalkozásról a másik cég tájékoztatására annyit sem mondhatott, hogy az létezik-e vagy sem. Ismeretlen társasággal senki nem fog üzleti kapcsolatot kialakítani – hangsúlyozta akkoriban a hivatalos pénzügypolitika. Ez egyben azt is jelentette, hogy ha valakinél fiktív számlára bukkantak az adóellenőrök, akkor meg voltak róla győződve: az adózó is tudott a számlakibocsátó “nemlétezéséről”. Vagyis az a különös helyzet működött éveken keresztül, hogy a vevő nem tudott meggyőződni a számlán szereplő adatok valódiságáról, de rajta csattant az ostor: nem kapta vissza az áfát az adóhatóságtól, nem engedélyezték számára, hogy költségei között szerepeltethesse a számla ellenértékét. Persze a másik oldal álláspontja is érthető volt: az lett volna az igazi nonszensz, ha nem létező cégek számláit is el lehetett volna számolni. Így azután meglehetősen extrém esetek is előfordultak a bíróságon. Megtörtént, hogy az igen precíz adózó egy ügyvédi irodát bízott meg az ingatlanvásárlásával kapcsolatos ügyek intézésével, de hiába, mert mikor már a tulajdonosváltást az ingatlan nyilvántartáson is átvezették, akkor derült csak ki, hogy az eladó nem adóalany, tehát a számla áfa-tartalma nem igényelhető vissza.
A jogi szabályozás – a számos különös eset ellenére is – csak 1997. január elsejétől változott. Az adózás rendjéről szóló törvény ezen időpont óta teszi lehetővé, hogy az adóhatóság felvilágosítást adjon a vállalkozási tevékenységet folytató adóalany legalapvetőbb azonosító adatairól, ha arra üzleti partnerének adókötelezettsége jogszerű teljesítése érdekében – például áfa-bevallásához – van szüksége. Az alapvető adatok között a törvény az adózó nevét, elnevezését, székhelyét, telephelyét, adószámát említi. Egyéb adatokról az üzleti partner nem kaphat felvilágosítást, így például nem tudhatja meg a lekérdezett adózó bankszámlaszámát sem. “A leggyakrabban egyébként éppen azért tagadja meg az adóhatóság az üzleti partnerről a felvilágosítást, mert legtöbben az utóbbira kíváncsiak” – tudtuk meg Sas Gyulától, az APEH osztályvezetőjétől. Az információszolgáltatást gyakran azért kell visszautasítani, mert az érdeklődő adózó azonosító adatai nem valósak. Továbbá ebben az esetben meghatalmazott sem járhat el az adózó képviseletében, tehát sem könyvvizsgáló, sem adótanácsadó, sem ügyvéd nem kérhet meghatalmazottként az adózó helyett annak üzleti partneréről felvilágosítást. S persze akkor is megtagadja a hatóság a felvilágosítást, ha a kérelmező nem tudja megindokolni, miért van szüksége az információra.
MÁR TELEFONON IS. A tájékoztatás feltételei egyébként nem túl szigorúak. Tavaly óta már telefonon is adnak e témában felvilágosítást az APEH megyei, illetve fővárosi igazgatóságai. “Vagyis az üzleti tárgyalásról eljövet akár mobiltelefonon is lehet tájékozódni a partnerről” – hangsúlyozta Sas Gyula, hozzátéve: ez a kiskapu látszólagos, persze ha valaki a tájékoztatásra jogot akar alapítani, akkor azt írásban is meg kell erősíttetnie. Ez viszont a postai átfutás miatt időigényes, egy-másfél hetet is igénybe vehet. Ha személyesen jelenik meg az adóalany az igazgatóságon, akkor azonnal megkaphatja a választ. Az adózók egy másik vállalkozási tevékenységet folytató adózóról elvileg minden igazgatóságon érdeklődhetnek, de szerencsésebb a leinformálni kívánt cég székhelye szerinti adóhatóságnál tudakozódni – tanácsolja az osztályvezető. Az információszolgáltatás rendjét az egyes igazgatóságokon egy központi utasítás szabályozza. Eszerint a tájékoztatás feltétele, hogy – írásbeliség esetén – a beadvány lényegében csupán csak a következőket tartalmazza: ki kíváncsi, kire, és miért. Az adatok alátámasztásához nincs szükség hivatalos – például – cégbírósági papírokra sem, s nem kell szerződéstervezetet mellékelni a készülő együttműködés illusztrálására.
Az adóhatósági alkalmazott véleményével ellentétben Vadász Iván adószakértő igencsak nehézkesnek, lassúnak tartja a jelenlegi tájékoztatást. Tapasztalata szerint az írásbeli válasz többnyire két hetet vesz igénybe, ráadásul – ha valaki több adózóról is érdeklődik – eligazodni sem egyszerű rajta. Arról nem is beszélve, hogy adótitokra hivatkozva nem egyszer nem mondja meg az APEH, hogy a leendő üzleti partner adóalany-e. A Magyar Adótanácsadók Egyesületének alelnöke szerint a tájékoztatásnak jóval egyszerűbbnek, a jelenleginél kevésbé bürokratikusnak kellene lennie. Úgy véli, az államnak is érdeke lenne, hogy ezen felvilágosítás megadására egy állandó telefonszámot rendszeresítenének, ahol esetleg még a lopott személyi igazolványokról is tájékoztatnának. “Ily módon számos későbbi jogvita elkerülhető lenne” – állítja Vadász Iván.
A jogi szabályozást szerinte az Európai Unióban alkalmazott mintára kellene megváltoztatni, ami igencsak megkönnyítené a vállalkozások helyzetét. Ez azt jelentené, hogy az eladóknak tételesen be kellene számolni arról, milyen számú számlát állítottak ki, s annak áfáját befizették-e a költségvetésbe. Az adóhatóság pedig a vevőnek nemcsak arról adna felvilágosítást, hogy az eladó adóalany-e, hanem arról is, hogy melyik számla áfáját fizette meg az eladó. “Ez azért lenne fontos, mert az APEH jelenlegi gyakorlata szerint a vevő csak azt az áfát igényelheti vissza, amelyet az eladó bevallott és befizetett” – emlékeztet az adószakértő.
