Lapjuk 2000/43. számában két cikk is foglalkozik a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény előírásaival. Az Új időszámítás korrekt módon mutatja be a naptári évtől eltérő üzleti év választásának lehetőségeit, az átmenet problémáit, ugyanakkor A tempóváltás kényszere című Nézőpontban Szmicsek Sándor szakmailag vitathatóan, félreérthetően hivatkozik a számviteli törvényre. A cikk utolsó néhány sorában megfogalmazott szerzői véleményből – részletes indoklás, értelmezés nélkül – azt a következtetést lehet levonni, mintha az új számviteli törvény akadályozná az elektronikus kereskedelem térnyerését, elterjedését.
Az új törvény 167. szakaszának 5. bekezdése azt szabályozza, hogy milyen feltételek mellett fogadható el az elektronikus okirat mint bizonylat (ideértve az elektronikus kereskedelmi számlát is) a könyvviteli elszámolást közvetlenül alátámasztóként. Mivel a hatályos számviteli törvény ilyen előírást nem tartalmaz, nem történt visszalépés a szabályozásban, nincs szó visszakanyarodásról.
Az elektronikus okiratok alkalmazásához fűződő érdekek, a megbízhatóság, a hitelesség követelménye indokolja, hogy azok kritériumait külön törvény határozza meg. (Ismereteink szerint ezen szabályozásnak az előkészítése megkezdődött, a munkálatok előrehaladott állapotban vannak.)
Biztosak vagyunk abban, hogy az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatosan nagyon sok vélemény, érv, ellenérv fog elhangozni a jövőben, ezért tartjuk kiemelten fontosnak már most, a témát érintő első cikkek kapcsán felhívni a figyelmet a félreértésekre.
MÉSZÁROS LÁSZLÓ
főosztályvezető,
Pénzügyminisztérium
