Jupitert a római mitológiában sok szerepe között a vihar isteneként is tisztelték, pedig az akkoriak még nem tudhatták, hogy az azonos nevű bolygó alapot is szolgáltat erre. A Naprendszernek ezen a gázbolygóján Cassini 1665-ben fedezte fel a Nagy Vörös Foltot, amiről a lelkes csillagászok idővel megállapították, hogy a bolygó felhőtakarójának óriási méretűre duzzadt örvénylő vihara.
Évszázadunk során a francia csillagász mai követői egy hasonló légköri képződmény kialakulását figyelhették meg. Az örvénylő légköri jelenséget Nagy Fehér Folt névre keresztelték. Az első kisebb foltokat még a hatvanas években észlelték, további kettő 1998-ban alakult ki, amikor a Jupiter a Nap mögött járt, mígnem ezek összeolvadásával ez év tavaszára a folt elérte mostani 12 ezer kilométeres kiterjedését. A kaliforniai Jet Propulsion Laboratory of Pasadena kutatója, Glenn Orton az amerikai csillagászok találkozóján tartott előadást a Nagy Fehér Foltról. Mivel a Nagy Vörös Folt a szakértők szerint jelentős méretének köszönheti hosszú fennmaradását, talán az éppen feleakkora új képződmény is szép kort “élhet” majd meg.
