Tizennégy évesen kevés volt a zsebpénze, a tervei viszont ambiciózusak voltak – meséli a most a 27. évében járó üzletember, aki három év alatt közel egymilliárd forint értékűre tornászta fel vállalkozása, az elsősorban az amerikai szórakoztató ipar számára dolgozó játékszoftver-fejlesztő cég piaci értékét. “Akkoriban még feltaláló, kutató mérnök szerettem volna lenni, alkotni szerettem volna” – teszi hozzá. A kissé meghökkentően hangzó “nagy terv” első változata még az általános iskolai évek alatt született. “Egy olyan kutatóbázist és gyárat szerettem volna, ahol kreatív emberek százai dolgoznak, és végső soron képesek legyártani kutatásuk eredményét. Ha pedig ez kellő hatékonysággal megépíthető, akkor az embereknek sokkal könnyebb lesz az élete – idézi fel nem kis átéléssel elgondolását -, ehhez viszont rengeteg pénz kell, így hát végül is a gyerekkori álmom megvalósítása miatt lettem üzletember.” Így emlékszik a kezdetekre Vámosi Zsolt, akit munkatársai (mint szinte mindenkit a cégnél) becenevén Vaminak szólítanak.
KOCKÁZTATVA. “Talán kinevetnek, de máig nem adtam fel teljesen ezt az elképzelésemet, csupán alaposan átalakítottam: a cégünknél – azzal együtt, hogy természetesen a mind több nyereség elérése nagyon fontos – lehetőséget szeretnék biztosítani a legjobb, legszorgalmasabb szakembereknek, később pedig a feltalálóknak, a kutatómérnököknek, azaz a ťzseniknekŤ, arra, hogy nemzetközi porondon is bizonyíthassanak” – mondja magabiztosan Vámosi. Arra a kérdésre pedig, hogy miként sikerült ilyen fiatalon egy 60 fős, immár 300 millió forintnyi külföldi tőkével is megtámogatott cég vezető menedzserévé válnia, azt válaszolja: csupán annak köszönheti a gyors karriert, hogy rengeteget kockáztatott, s abbahagyta a biztos munkát ígérő műszaki egyetemet. Ehelyett az üzletre koncentrált, és “megcsinálta a helyét saját magának”. Arra azért maradt ideje, hogy az ELTE filozófia szakára jelentkezzen (innen a cég neve), igaz végül a közgazdász képzést választotta.
SAJÁT ÚTON. “Ha végigjárom a szokásos utat: egyetem, külföldi tanulmányok, 4-5 év vezetői gyakorlat egy multinál, akkor csupán 30-35 évesen kerültem volna felső vezetői székbe” – magyarázza. Az immár részvénytársasággá alakult Philos székhelyéül szolgáló óbudai irodaházban egyébiránt a kamaszos külsejű Vámosi nem számít fiatalnak: a játékprogramokon dolgozó csapat átlagéletkora nem éri el 25 évet. Arra, hogy Vami a cég egyik vezetője és tulajdonosa, csupán abból derülhet fény, hogy ő az, aki nem sportcipőben, bő sortban és feliratos pólóban, hanem a yuppie-k “egyenruhájában”, sötét öltönyben és jó minőségű, ingben bukkan fel a Philos folyosóján. A gyorsan bővülő cégnél amúgy a modern irodabútorok ellenére is kissé kollégiumira emlékeztető hangulat uralkodik. Ez azonban csak a felszín: mögötte egy jól megszervezett és összetartott fejlesztő csapat teszi a dolgát. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy az első számítógépes játékuk – a Theocracy – az egyik neves multinacionális kiadó, a francia központtal működő UBI Soft gondozásában került piacra az egész világon (így természetesen itthon is). Hasonlóan fontos lépés a cég életében, hogy szeptemberben 1 millió dolláros invesztícióról sikerült megállapodásra jutniuk az ABN Amro Capital kockázatitőke társasággal.
A kockázati tőke érdeklődése annak szól, hogy a Philosban ma már három játékprogram fejlesztésén dolgoznak, és a viharos tempójú fejlődés láttán nem tűnik lehetetlennek a vezető által kitűzött cél: három éven belül szeretnének bekerülni a világ legnagyobb játékfejlesztő cégei közé, a régióban pedig egyenesen a legnagyobbá szeretnének válni.
HARMADSZORRA BEJÖTT. Vami büszke az általa beindított cégre, amelybe két éve Zámbó Viktor, az Integra Rt. alapítója szállt be egyenlő rangú társtulajdonosként. Ma már gyakorlatilag “sínen van” a Philos, de Vámosi bevallja: jó néhányszor csupán hajszálon függött a vállalkozás sorsa. Az ismerősei szerint olykor “túlságosan is magabiztos” vezető ezeken a helyzeteken úgy jutott túl, hogy határidőt tűzött maga elé: ha nem sikerül adott időre megoldani a problémát, akkor be kell csukni a boltot. Ez a veszély többször fenyegetett, de végül mindig sikerült kiutat találni.
Korábbi üzleti próbálkozásaira ez nem mondható el. A fiatal, dinamikus cégvezető nem is egy előző kísérlete jutott zsákutcába, míg végül ez a mostani bejött. “Aki nem próbálkozik egyszer sem, az ne csodálkozzon, ha nem jön össze semmi, ha pedig egyszer-egyszer nem jön össze, mindaddig kell próbálkozni, amíg nem sikerül” – mondja. Taktikájának lényege: mindig hagy tartalék “muníciót”, hogy amennyiben a “lövés” nem ér célba, akkor legyen újabb a tarsolyában. A szerencse szerepét nem vonja kétségbe, ennek is tulajdonítja, hogy esetében már a harmadik jelentősebb üzleti próbálkozás sikerrel járt. Előfordulhatott volna, hogy a kilencedik sem hoz sikert, de akkor tizedszer is megpróbálta volna – árulja el.
Érdekes módon a Philos maga is egy nem túl nagy jövővel kecsegtető Vámosi-féle vállalkozásból, egy néhány fős reklámgrafikai stúdióból nőtte ki magát. Öt évvel ezelőtt több kisebb sikeres – és sikertelen – üzlet után reklám megrendelések után kajtatott Vámosi. Komoly megbízásokat azonban nem szerzett, s a 20 éves vállalkozó gyorsan belátta, a kártyákat ebben az iparban leosztották. Ezért azon kezdett gondolkozni, miként lehetne a hazai grafikusok zseniális tudását eladni a fejlett, fizetőképes területeken. Innen már egyenes volt a következtetés: játékprogramot kell írni az amerikai piacra, hiszen a játékgyártásban nagy a hangsúly a grafikai megvalósításon, illetve a játékmeneten.
A döntés után kitartó munka következett: 6 munkatársával egy év alatt kidolgozták egy számítógépes játék koncepcióját, és demo (bemutató) verzióját. Ezt követően Vámosi felkerekedett, és a legnagyobb amerikai számítógépes játékkiállításon eladta a referencia nélküli, apró kelet-európai cég játékát egy ottani kiadónak, az Interactive Magicnek (IM). A fejlesztésre kapott előlegekből azután már komoly grafikai és programozói háttérrel erősíthette meg a cégét, ami persze megint csak kitartó munkát igényelt, s több kisebb buktatóval is járt. A program 1999-re beütemezett kiadása előtt azonban váratlanul becsapott a villám: tönkrement az amerikai cég, az IM, s új partner után kellett nézni. A hónapokig tartó állhatatos keresés meghozta a gyümölcsét: Vámosinak újra sikerült a kifejlesztett játék számára kiadót találni, s nem is akármilyet, hiszen a UBI Softot a legjobbak között jegyzik.
VÁMOSI ZSOLT 27 éves, a középiskolát 1993-ban végezte el. Addigra már több üzleti próbálkozás volt a háta mögött, elsősorban saját maga írt (ügyviteli) programokat kisebb cégeknek. A Műegyetem közlekedésmérnöki karán tanult másfél évig, majd 1995-ben megalakította a Philos Kft.-t. Három éve a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának hallgatója, 2001-ben államvizsgázik.
Reklámgrafikával is foglalkozott, majd 1997 elején számítógépes játékgyártásba kezdett, s már augusztusban vevőt szerzett szoftverére. 1998 közepén Zámbó Viktorral társult, 1999 nyarán pedig a UBI Soft kiadóval szerződött le. Ez év februárjától cége, a Philos Rt. már két kiadó számára dolgozik, három új játékon.
Családot még nem alapított, jelenleg egy budai társasházban bérel lakást. Két öreg amerikai luxusautó a tulajdona. Az “autórestaurálás” mellett művészfilmekkel és filozófiai olvasmányokkal tölti szabadidejét.
