Válság előtt 30 éves lejáratra kibocsátott egyik eurokötvény ára például 15 dollárcentre süllyedt, a piac pangott. Az amerikai és az európai bankok – amelyek csak az adósságválságon 10 milliárd dollárt vesztettek – útszéli rabláshoz hasonlították a kifosztatásukat, s megfogadták: soha többé nem mennek Oroszországnak még a közelébe sem.
Most ugyanezek a pénzintézetek üdvözlik, hogy a nemrég még páriaként kezelt orosz állam megtette az első lépést a nemzetközi kötvénypiacra való visszatérés felé. Ennek során Moszkva tekintélyes mennyiségű kereskedelmi papírt bocsát ki, amelyek hozama – állítják néhányan – akár viszonyítási pontként (benchmark) is szolgálhat majd a feltörekvő piacokon. A pénzintézetek várják a jövő évben esedékes következő eurokötvény-kibocsátást.
Mi állhat a kollektív amnézia hátterében? Elég megemlíteni, hogy az idén és tavaly Oroszország volt a világ legjobban teljesítő kötvénypiaca – legalábbis a J.P. Morgan indexe alapján. Az utóbbi egy év alatt az orosz vállalatok külföldi adóssága átlagosan 54,2 százalékkal nőtt, miközben a többi feltörekvő piacon ugyanez a mutató 12,8 százalékot tett ki. Persze a kereskedés volumene még mindig csak naponta 250 millió dollárra rúg – ez nem több, mint a válság előtt e piacon átáramló készpénz egynegyede. De tény, hogy – vállvetve a gazdaság egészével – az ország “adósságbazárja” látványosan “megszépült” az 1998 augusztusában kirobbant krízis óta.
A szerencse is nagy szerepet játszott abban, hogy Oroszországban javulnak a kilátások. Az olajárak magasan tanyáznak, míg a rubel leértékelődése lehetővé tette az ipari termelés exportvezérelt növekedését. Mindez elősegítette, hogy a GDP-arányos költségvetési egyenleg 2,4 százalékos többletet mutasson, valamint a jegybank csaknem megduplázza, 24 milliárd dollárra növelje valutatartalékát.
MAGAS OSZTÁLYZATOK. Oroszország gazdasága az idén várhatóan mintegy 5 százalékkal bővül. A jelek szerint a befektetők értékelik a Putyin elnök által megteremtett politikai stabilitást. A kormányfő, Mihail Kaszjanov pedig jól sáfárkodott a gazdasággal, amiért az ő képzeletbeli bizonyítványába is magas osztályzatok kerülnek. A kormány a vállalkozásokat és a fogyasztókat is arra ösztönzi, hogy barter helyett készpénzben fizessenek, s elkezdte lefaragni a társasági adó egekbe szökött kulcsát. Továbbá szigorú fiskális politikát folytat, és a költségvetési többlet legnagyobb részét arra használja fel, hogy visszafizesse a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) felvett hiteleket.
ELENGEDETT ADÓSSÁGOK Moszkva a minap állapodott meg a hitelező magánbankokat tömörítő Londoni Klubbal mintegy 32 milliárd dollár, még a szovjet időkben keletkezett adósság átütemezéséről. A bankok 10,6 milliárd dollárt elengedtek, s Oroszország két új kötvénycsomagot is kibocsátott: egyet 30 éves lejáratra, 18,2 milliárd dollár értékben, valamint egy másikat 10 éves lejáratra, 2,8 milliárd dollár értékben.
Augusztus végén a hitelminősítők a válság óta először osztályozták fel Oroszországot, s most a Moody’s ismét ezt tervezi. Így az orosz papírok kikerülhetnek a magas kockázatúak kategóriájából, és egy szinten lesznek a feltörekvő piacok “etalonjaként” szolgáló brazil kötvényekkel. Az állami hitelezőket képviselő Párizsi Klub tagjaival szemben fennálló, szintén a rendszerváltás előtt keletkezett 42 milliárd dolláros adósságállomány átütemezése hasonlóképpen javítaná az orosz kötvények hozamkilátásait. A tárgyalások következő fordulóját novemberre tűzték ki.
Az orosz gazdaság törékeny felemelkedése persze még sok fejfájást okozhat a befektetőknek. Végtére is Oroszországot hatalmas, 155 milliárd dolláros külső adósságteher nyomja. Az újabb kritikus időszak 2003 tájékán jöhet el, amikor a moszkvai kormány által fizetendő külföldi adósságszolgálat el-éri a 18 milliárd dollárt – az idei megfelelő összeg 10,2 milliárd. Vannak arra utaló jelek, hogy a leértékelés által vezérelt növekedés kifulladóban van, mivel a rubel reálértéken erősödik a dollárhoz képest. A másik nagy kérdés pedig az, hogy mi lesz azután, ha az olajár – amint ez elkerülhetetlenül bekövetkezik – ismét csökkenni kezd. “Az Oroszországban jelenleg tapasztalható pozitív fejlemények 75 százalékban a magas olajárnak tudhatók be – mondja a Deutsche Bank már idézett szakértője -; ha a barrelenkénti ár az optimálisnak tekintett 20 dollár körül alakul, akkor a kötvénybefektetők sokat kasszírozhatnak, 10 dolláros árnál viszont jóval zordabbak a kilátások.”
Az olajexportból származó bevétel az ország költségvetési bevételeinek 30 százalékát adja. A kőolaj barrelenkénti árának minden 1 dolláros csökkenés 400 millió dollárral rövidíti meg a 26,7 milliárd dollárra beállított állami büdzsét. Még Kaszjanov is óv a hurráoptimista hangulattól, mondván: “Az előrejelzések szerint jövőre lassul a világgazdasági növekedés, s ez tükröződik majd az orosz export mérséklődésében is”.
FELÁR. Mégis, néhány befektető úgy viszonyul Oroszországhoz, mint egy ellenállhatatlan szerencsejátékhoz. “Oroszország olyan jószág, amely vég nélkül képes hozamot termelni, ezzel persze együtt jár, hogy jelentős az árfolyam-ingadozás” – mondja Arnab Dab, a J.P. Morgan londoni irodájának stratégája, a feltörekvő piacok adósságszakértője. A 30 éves lejáratú eurokötvény – amelyet a Londoni Klubbal való megállapodás keretében bocsátottak ki – mostanság a névérték 38 százalékán forog. A hozama 17 százalékos, ami az amerikai kincstárjegyekhez (T-bill) képest 11,19 százalékpontos kamatfelárat mutat.
A befektetők veszik a papírt, értékelik ugyanis a magas likviditását, s nem utolsósorban azzal is számolnak, hogy Putyin továbbra is lendületben tartja a gazdaságot. “Ebben a kötvényben még bizonyára van tartalék” – mondja Eric Kraus, a Nikoil befektetési bank közgazdásza. Ha a 30 éves lejáratú papír lépést tart a 2001-es és a 2003-as lejáratú eurokötvényekkel, akkor az előbbi birtoklói is nagy haszonnal számolhatnak. A 2001-es kötvényt 1998 októberében 30 dollárcentért adták-vették, míg most 96,75-ön áll. A 2003-as papír pedig 20 dollárcentről 95,8-ra drágult.
Másfelől, ha a hozamok a rövid lejáratú papírokra jóval 12 százalék felett maradnak, Oroszország megrettenhet a fizetendő összegektől, s elképzelhető, hogy nem bocsát ki új kötvényeket. A nyugati bankárok szerint azonban az óriásállamnak vissza kell térnie a kötvénypiacra, hogy újra bizalmat ébresszen maga iránt. “Amennyiben Moszkva visszatér, az adósságszolgálat teljesítésének feltételei is látványosan javulhatnak.” – mondja Philip Poole, az ING londoni részlegének feltörekvő piacokkal foglalkozó szakértője.
A befektetők ugyan még egy kissé haboznak, 1998 augusztusa viszont egyértelműen eltűnt a múlt homályában.
