Az ausztrál szervezők mindent megtettek a Homebush Bay békáinak nyugalmáért, az olimpiai központ tervezésénél tekintettel voltak létükre, az újonnan épített utak elkerülték kedvenc zugaikat, egyes épületek az eredeti tervektől eltérő helyre kerültek, sőt a hírek szerint speciális alagutak is készültek, kifejezetten e kétéltűek számára. Ez a talán kissé gyermeteg epizód is jelzi, hogy az 1993. szeptember 23-i döntés óta – amikor is Sydney elnyerte az olimpia rendezésének jogát – az ausztrálok minden eszközzel arról próbálják meggyőzni a világot, hogy az eddigieknél “zöldebb” lesz a 2000. évi olimpia. És minden korábbinál rendezettebb, ahogy ők fogalmaztak: “egyszerűbb”.
Megoldották, hogy egy 30 kilométeres körön belül helyezkedjen el minden létesítmény, és az Atlantában tapasztalt káosz után – amelynek oka a helyszínek egymástól távoli kijelölése volt – talán ez volt a legmeggyőzőbb érv az ausztrálok kandidatúrája mellett. A másik aspiráns, Peking ajánlata infrastruktúra tekintetében is kedvezőtlenebbnek bizonyult.
HÉT ÉV ÉPÍTKEZÉS. Homebush Bayből – a békák mostani menedékhelyéből -, az ausztrál őslakosok hazájából, mintegy 760 hektárt szakítottak ki a rendezvény számára. A terület, amelyen az olimpiai létesítmények javarésze megvalósult, gyakorlatilag nem rendelkezett semmiféle infrastruktúrával. A hét évig zajló építkezések eredményeként egy új város született, alig 14 kilométerre Sydney üzleti központjától. Nem volt kapkodás, a versenyek kezdete előtt már hat hónappal készen állt gyakorlatilag minden épület. Az olimpiai stadion fehér fémszerkezete óriás pillangót formáz, az enyhén záródó szárnyak a nézőket védik majd a naptól. Az atlantai stadionnal szemben – ahol 83 ezer nézőnek jutott hely -, itt 110 ezren férnek el. Az uszodában 17,5 ezer néző számára állítottak tribünöket, amelyeket csak a paraolimpia rendezvényének október 29-i zárását követően bontanak le. Az olimpiai falu ünnepélyes megnyitójára augusztus elején került sor, hogy azután augusztus 26-tól benépesítsék a sportolók.
Atlantával ellentétben Sydneyben jelentős szerepet kaptak a finanszírozásban a közpénzek. Új-Dél-Wales állam hozzájárulása több mint a felét fedezi a költségeknek, amelynek összegéről biztos információk még nem láttak napvilágot. A sajtóban megjelent számok pontossága megkérdőjelezhető és vélhetően csak a játékok utáni mérlegadatok tárják majd fel a valóságot. A legtöbbet idézett becslések összesen 5 milliárd ausztrál dollárt (3,2 milliárd eurót) meghaladó összeget említenek. Ebből körülbelül 3,5 milliárdot fordítottak a létesítmények felépítésére. Az eddigi ismeretek szerint a Sydneyt is magában foglaló Új-Dél-Wales szövetségi állam 2,3 milliárd ausztrál dollárt áldozott épületek és utak kialakítására, további, mintegy 500 milliót pedig a biztonság ügyére.
A sydneyi játékok szervezőbizottsága (Socog) további, a televíziós jogok értékesítéséből, a jegyeladásból, a szponzori támogatásokból, és az olimpia védjegyeivel ellátott termékek értékesítéséből befolyó 2,6 milliárd ausztrál dollárból gazdálkodhatott. A jegybevétel várhatóan 513 millió ausztrál dollárt tesz ki. A szervezetnek a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) közel egymilliárd ausztrál dollárt utalt át az általa beszedett televíziós jogdíjakból, ezt mintegy 1,5 milliárdra egészítették ki a helyi értékesítések. A szponzorok hozzájárulását eredetileg 670 millió ausztrál dollárra várták, hogy ebből mennyi folyik be, az még ugyancsak kérdéses.
NYERESÉG? VESZTESÉG? A Socog a saját büdzséből a kezdetekben optimistán 31 millió ausztrál dollár nyereséggel számolt. A kételyek hamar megfogalmazódtak, már tavasszal több mint 50 milliós deficitet emlegetett a sajtó. A bizonytalanságot az egyes szponzorok magatartása okozta, az ígért összegek nehezen csordogáltak, és az egyik fontos adományozó – a Reebok International – fel is bontotta a szerződést. Az ausztrálok bizalmát is megrendítette a múlt év őszi jegybotrány. Akkor a Socog azzal a céllal, hogy kistafírozza a kasszáját, kivont a piacról 420 ezer belépőjegyet (az összesen 3,5 millióból), hogy azokat átfogó csomag keretében (szállással, és egyéb VIP-szolgáltatásokkal) ajánlja fel “fontos” személyeknek, vagy azok cégének, persze borsos áron. Ez legalább 94,5 millió ausztrál dollár pluszt hozott volna a Socog konyhájára, ám a nagy felzúdulás nyomán végül is ezen jegyeket is a nyílt piacon kellett értékesítenie a szervezetnek. A NOB vezetői megértően nyilatkoztak az ügy kapcsán, mondván: az ausztrálok túl ambiciózusak. Ugyanakkor a Socog marketingvezetőjének, Paul Readingnek távoznia kellet posztjáról (igaz, 387 ezer ausztrál dollárnyi végkielégítéssel a zsebében).
Jobb ötlet nem lévén, a szövetségi állam a sydneyi parkolási díjak adójának megduplázásával hozakodott elő, ami ugyancsak ellenállásba ütközött, az autóparkolók üzemeltetőinek szövetsége a mintegy 87 ezer parkolóhely bezárását helyezte kilátásba az olimpia idejére. De tiltakozott a művészek szövetsége is amiatt, hogy a szervezők ingyen akarják felléptetni táncosok ezreit, miközben a fő ceremóniamester, Ric Birch közel 50 millió ausztrál dollárból gazdálkodhat. Egy napokban közzétett közvélemény-kutatási eredmény egyébként arra figyelmeztet, hogy csökken az ausztrálok érdeklődése a játékok iránt. A Morgan Gallupnak júliusban már csak a megkérdezettek 49 százaléka adott pozitív választ; februárban még 55 százalék, egy esztendővel ezelőtt pedig 66 százalék jelezte, hogy kíváncsi a rendezvényekre. Gondok vannak a jegyeladásokkal is, a hírek szerint jelentős mennyiség maradt a rendezők nyakán.Hogy csak emiatt, vagy más okokból az ünnepélyes megnyitó előtt alig másfél héttel menesztették a Socog főigazgatóját Sandy Hollwayt.
TÁVLATOS FELLENDÜLÉS. Az emlegetett esetleges veszteségek azonban senkit nem rendítenek meg abban a hitében, hogy a rendezvény a távlatokban látványos gazdasági fellendülést hoz Ausztráliának, és abban is egyetértés mutatkozik, hogy különösen Új-Dél-Wales fog profitálni e nem túl olcsó “marketingakcióból”. A programban egyébként 1995-ös elindítása óta 2 ezer vállalkozás 40 ezer alkalmazottja kapott munkát. A játékok során összesen 120 ezren működnek közre, ennek a fele önkéntes. A Socog maga 2500 embert foglalkoztat.
John Morse, az Australian Tourist Commission, az országos idegenforgalmi hivatal igazgatója úgy becsli, hogy a következő 8 évben 1,6 millió turista látogat majd az országba az olimpia hatásának köszönhetően. Ebben az esztendőben ugyanilyen okokból 340 ezer látogatóra számítanak. Ez mindösszesen 5,9 milliárd ausztrál dollár bevételt hozhat az országnak.
Az érem másik oldala, hogy a hotelárak már fél évvel a rendezvény előtt megháromszorozódtak, a lakásbérleti díjak 20 százalékkal emelkedtek Sydneyben, egy kétszobás lakás bére a központban ma csaknem 2 ezer ausztrál dollár, szemben az országos 520 dolláros átlaggal. Az ingatlanok vételára ennél is hajmeresztőbben emelkedett: a lakások négyzetmétere egy évvel ezelőtt 7,5 ezer ausztrál dollárba került, ma közel 24 ezerbe. A szállodaárak nem különben a csillagos eget ostromolják. Egyes szakértők szerint immár veszélyeztetik a turisztikai hivatal nagyra törő terveit és lehet, hogy a várt látogatók kétharmada meggondolja magát ebben az esztendőben. Sydneyben a hírek szerint egyes szállodák 800 ausztrál dollárért adják szobáikat éjszakánként.
Azt nem tudni, ezt a tarifát hány magyar turista tudja majd megfizetni, azt viszont igen, hogy egy Sydneybe kijutott magyar sportoló felkészülése és szereplése az idei játékokon – ha csak a négyesztendős ciklus alatt ráfordított közpénzeket vesszük figyelembe – fejenként csaknem 80 millió forintot emésztett fel. Ebben az esztendőben becslések szerint összesen 2 milliárd forint mozdult meg a cél érdekében, ezen összeg több mint a felének forrása azonban a magánszféra volt. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) 1 milliárd 52 millió forintból gazdálkodott az idén. Az Ifjúsági és Sportminisztérium (ISM) 690 millió forintot utalt át a kiemelten közhasznú testületnek. Emellett majd’ 95 millióval gyarapították a büdzsét az elmúlt évben megtakarított összegek és 150 millió forint érkezett a szponzoroktól. (Tavaly összesen 736 millió forint volt a MOB kerete, 1998-ban 357 millió, míg 1997-ben a szervezet bevételei 273 millió forintot tettek ki.)
Mint azt Török Ottótól, a MOB igazgatójától megtudtuk, az idei, több mint egymilliárdos költségvetés javát a testület a 2000. évi olimpiai játékokra való felkészülésre fordította, illetve a részvételt finanszírozzák ebből. Magának az olimpiai bizottságnak a működési költsége mintegy 187 millió forint. A felkészülést szolgáló szakmai munka és az olimpiai mozgalom általános támogatása az idén 443 millió forintot emésztett fel, ebből 303 millió jutott a sportegyesületeknek; 24 millió már a 2004-es athéni felkészülést szolgálta, további 10 millió pedig a Salt Lake City-i téli olimpia előkészületeit.
A sidneyi olimpiai részvétel közvetlen költsége 404 millió forint. 1999-ben a MOB 396 millió forinttal támogatta az olimpiai felkészülést, 1998-ban 176, míg 1997-ben 111 millió forintot tett ki az ilyen jellegű juttatás. A négyéves periódusban összesen 1 milliárd 126 millió forint központi pénz jutott az olimpiai mozgalomnak, a játékokon való részvételre fordított összeggel tehát több mint 1,5 milliárd forint közpénz mozdult meg a cél érdekében. Hogy ez az összeg sok-e vagy kevés? Összehasonlításként: a 341 tagú francia olimpiai csapat négyéves felkészülési támogatása 2 milliárd francia frankra – azaz majd’ 80 milliárd forintra – rúgott. Igaz, a magyar csapatba 190 versenyző került csak be.
A MOB 150 millió forintot kitevő szponzorbevételeit néhány vállalat természetbeni juttatásai is gyarapították. E téren a Coca-Cola és az Adidas segítsége feltétlenül kiemelendő, az előbbi italokkal látta és látja el a rendezvény színhelyén a sportolókat, míg az utóbbi fejenként 233 ezer forint értékű ruhacsomaggal lepte meg a küldöttség tagjait.
FŐ TÁMOGATÓK. A MOB arany fokozatú fő támogatóinak tábora négytagú: a Westelből, a Szerencsejáték Rt.-ből, az Adidasból és a Co-op Hungaryból áll. E vállalatok egyenként évi 25 millió forintot meghaladó összeggel szponzorálják a mozgalmat. Az arany fokozatú támogatói körbe 20 cég került be, közülük mindössze hét hozzájárulása pénzbeli – egyenként 10 millió forintot meghaladó -, míg a többiek természetbeni juttatásokkal érdemelték ki e címet.
Török Ottó különösen fájlalja, hogy a bankok – köztük is elsősorban a hajdan gáláns OTP és CIB – mára teljesen eltávolodtak a sport támogatásától. Tartózkodásuk persze azért is érthető, miután az olimpián nincs lehetősége semmiféle saját reklámnak. Emberfeletti erőfeszítéseket tesz a MOB egyszemélyes “marketingbrigádja”, személy szerint Babati Lajos, hogy a modern vállalati marketingelvárásoknak egyre kevéssé megfelelő mozgalom, illetve szervezet számára pénzeket hajtson fel. Szerencsére az állami szerepvállalás erősödött, és az utóbbi két évben a szponzorokkal szemben az állam javára mozdultak el a finanszírozás forrásai.
SARCKÍSÉRLET. Visszatérve Sydney közvetlen költségeihez, mint Török Ottótól megtudtuk, a több mint 400 milliós ráfordítás egy részét a rendezők visszatérítik. Így az olimpiai faluban lakó vezetők, sportolók utazási költségeit – mintegy 75 millió forintot -, és természetesen a falu lakóinak szállás- és étkezési díját az ausztrálok állják. “Más oldalról viszont korántsem ilyen nagyvonalúak az ausztrál rendezők” – jegyezte meg rezignáltan az igazgató. A vártnál talán lassabban csordogáló bevételeiket pótlandó, kifogyhatatlanok az ötletekből. Így csak a napokban tudatosult világszerte az érintettek körében az az elképzelés, miszerint a sidneyi helyezettek otthon kapott jutalmaik után a kenguruk földjén adóznának. Bár sok állam kötött megállapodást Canberrával a kettős adózás elkerülésére, jó néhány ilyen szerződéssel nem rendelkező állam sportolója is szerepel az olimpián, és mint ilyent akár kötelezhetnék is a helyi előírások. A világszerte hangos felzúdulás nyomán azután elvetették a tervet. Egy másik “sarcjellegű” adónem azonban már biztos létjogosultságot kapott: az úgynevezett 10 százalékos GST, amelyet minden, az olimpiai területen történő fogyasztás után meg kell fizetni. Így például a falun kívül lakó vendégtől – akkor is, ha tagja a hivatalos delegációnak – a 35 ausztrál dollárért kínált ebédért további 3,5 dollár adót kasszíroznak. Amúgy a faluba akkreditáltak számát is meglehetősen szőrösszívűen korlátozták az ausztrálok oly módon, hogy a több sportágat tömörítő nemzetközi szövetségeket egy sportágként ismerték el. Így például a magyar csapat esetében a tervezett 8 fő helyett 31 csapattag szorult ki a faluból – ez önmagában több mint 20 millió forinttal emelte a költségeket.
A faluban lakók számára sincs kolbászból a kerítés. A lakások alapfelszerelése a hűtőszekrénnyel lezárul, minden egyéb “luxusért” fizetni kell. Egy 51 centiméteres képernyőjű televízió havi bérleti díja 433 ausztrál dollár – az már csak adalék, hogy 450-ért meg is lehetne vásárolni. Ha valaki annyira igényes, hogy éjjeliszekrény-lámpát is szeretne, akkor fizessen 40 ausztrál dollárt, de lehet bérelni álló ruhafogast is 22 dollárért.
Szépen hangzott az az ausztrál ígéret is, hogy átvállalják a sportszerek, lovak szállításának költségeit. “A bökkenő csak az – magyarázza Török Ottó -, hogy a hajókat elvitték volna júniusban, de akkor miben edzettek volna olimpikonjaink? Maradt a szeptember és plusz tízmillió forint kiadás” – mondja legyintve. Az már csak hab a tortán, hogy a lovak eljuttatására is ajánlatot tettek mindenkinek, a Frankfurtból útnak indított repülőn azonban eredetileg az állatoknak szánt boxok mérete olyan szűk volt, hogy egy méretes paripának még egy fél boxot kellett venni plusz 13 ezer amerikai dollárért. “Szerencsére” a magyaroknak csak egy versenylóról kellett gondoskodniuk, ám összesen több száz lóról van szó; nem is beszélve az egy hónapos helyi karantén ugyancsak borsos áráról. A sporteszközök versenyek helyszínére való eljuttatása egyébként 25 millió forinttal terheli a MOB büdzséjét. A csapattagok 500 ausztrál dolláros ellátmánya, és egyéb indokolt személyes költségek összesen 37 millió forintra rúgnak.
ARANYKÖLTSÉG. A célul kitűzött 10-12 aranyérem sokba kerülhet az államháztartásnak, de ezt feltételezhetően senki se bánná. Ha az atlantai helyezéseket a most jutalomként felajánlott összegekkel honorálták volna, akkor a 7 arany (benne a kajak kettes első helye), a 4 ezüst (közte a kajak négyesé és a kardcsapaté), a 10 bronzérem (amelyből egyet a 15 tagú női kézilabdacsapat nyert meg) elnyerői nettó mintegy 134 millió forintot tehettek volna zsebre összesen. És akkor még nem beszéltünk az első hat között végzett versenyzők jutalmáról…
