Önmagát beteljesítő jóslatként ismételigetik az Európai Unióba (EU) belépni kívánó közép- és kelet-európai országok a csatlakozás megálmodott időpontját. Ez a jelenlegi állás szerint a 2003-as év: a “luxemburgi hatok” – a belépésre annak idején kijelölt úgynevezett első körös országok – egyes vezetői a vágyakból (mielőbbi tagság) és a realitásokból (uniós határozatok) ezt a céldátumot kalkulálták ki. A tavalyi helsinki csúcsértekezletig ugyanis hazai berkekben az egy esztendővel korábbi időpont forgott, ám az decembert követően nyilvánvalóan tarthatatlanná vált. A jelenlegi pozíciókat figyelembe véve ma még technikailag valóban megvalósítható a két és fél év múlva bekövetkező belépés, csak éppen – mint azt az üzleti elemzések sokasága is mutatja – politikai és gazdasági realitása kevés.
BORÚLÁTÁS. Az integrációs folyamat várható menetrendjét illetően az elemzők a politikusoknál jóval borúlátóbbak. A diplomáciai alkukban edződött kormányzati tisztségviselőkhöz képest e szféra döntéshozói a folyamat szinte minden állomását későbbi évszámhoz kötik (lásd a táblázatot). Miközben nem kérdés, hogy a döntő szót az összes érdemi kérdésben a kormányzatok, illetve az uniós intézmények mondják majd ki, a gazdaság számára kulcsfontosságúak az integrációs fejlemények függvényeként jelentkező piaci előrejelzések. “A csatlakozás késésének komoly tétje van a hazai tőkepiacok számára” – állítja Vojnits Tamás, az OTP Értékpapír Rt. elemzési igazgatója.
A hazai, csaknem minden téren nyitott tőkepiacon (a rövid távú műveletek teljes liberalizálása 2002 végéig esedékes) elsősorban két kör dominál: a hosszú távon gondolkodó, kissé nehézkes, befektetési politikájukat csak a fundamentumokra építő külföldi intézményi befektetők, valamint a rövid távra játszó, forró pénzeket mozgató európai brókercégek. Az előbbi csoport a csatlakozást is csupán trendszerűen nézi, nehezen képzelhető el, hogy bonyolult döntéshozatali procedúrája során “hirtelen” megváltoztatná elhatározását. Török Zoltán, a Raiffeisen Értékpapír és Befektetési Rt. vezető elemzője szerint az uniós belépés késlekedése a hosszú távú várakozásokat befolyásolhatja, így a céldátum lebegtetése miatt ezen kör befektetési portfóliójában nagyságrendi változás nem várható. A forró tőke pedig éppen ellenkezőleg, egészen rövid távra, a pillanatnyi helyzet függvényében kalkulál.
De vajon mikorra “árazzák be” a csatlakozást a hazai piaci elemzők? A várakozások jelenleg a 2005-ös év körül sűrűsödnek. A Deutsche Genossenschaftsbank (DG) minap közzétett elemzése például ezt a céldátumot tartja politikailag és gazdaságilag megvalósíthatónak. Erre rímel Sütt Dezső, az IE-New York Broker Befektetési Rt. elemzőjének véleménye: a kötvénypiac már eddig is a 2005-ös időponttal kalkulált.
Mások nem rejtik véka alá szkepszisüket a folyamat egészével kapcsolatban. Vojnits Tamás szerint – aki kedvező esetben a 2004-es csatlakozási időpontot is elképzelhetőnek tartja – “az év végéig kiderül, egyáltalán lesz-e bővítés”. Ha azonban a decemberi nizzai csúcsértekezlet kudarcot vall, vagyis nem sikerül megállapodni az uniós intézményrendszer reformjáról – ennek a DG Bank említett tanulmánya szintén igen nagy esélyt ad -, akkor a magyar piacon bizalomvesztéssel kell számolni.
TALÁLGATÁSOK. Miközben a tőkepiac jelenleg találgat, s valószínűleg így lesz ez Nizza után is, ahol aligha tűznek majd ki csatlakozási céldátumot, a kedvező forgatókönyv szerint elkövetkezik majd az az idő, amikor a bankok és a brókercégek “el is hiszik” az uniós csatlakozás megvalósulását. Az 1999. január elsejétől útjára indított Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU) életre hívásának történetében ez a lélektani áttörés az övezetet alkotó országokban 1997 végén, 1998 elején következett be.
A csatlakozás után Magyarországon is meglódulhat a részvény- és kötvénypiac. A részvények esetében ennek hátterében a kockázati elem csökkenése húzódik meg; az IE-New York Broker szakértői szerint a mostani nyomott árak 40-50 százalékkal is nőhetnek. A jelenlegi, a piac egészére értendő P/E-mutató (részvényárfolyam/egy részvényre jutó eredmény) pedig a mostani 12-14-es szintről a 20-as érték körül stabilizálódhat, akárcsak Nyugat-Európa fejlett piacain.
A kötvényfronton a pénzügyi konvergencia a hozamok esését vonja maga után. “A csatlakozás közeledtével minden bizonnyal felgyorsul a magyar kötvények vásárlása” – vélekedik Sütt Dezső, hozzátéve: az eddigi 616 milliárdos, forintban denominált kötvényállomány sem ad okot panaszra.
Miközben az uniós belépés tőkepiaci szempontból csupán pszichológiai hatással jár majd, a pénzügyi konvergencia mérföldköve a EMU-ba való integrálódás lesz. A maastrichti kritériumok teljesítése ugyanis az EMU-tagság feltétele, nem pedig az EU-tagságé.
ESÉLYEK. Teljes konszenzus alakult ki a piaci szereplők között arról, hogy Magyarország számára – köszönhetően a Bokros-csomag által megalapozott fenntartható növekedésnek és az azóta is érvényesített szigorú monetáris politikának – a maastrichti mutatók teljesítése nem lesz nehéz. Az államadósság már most a kívánt küszöb alatt van, az államháztartási hiány lefaragása a maihoz hasonló növekedési ütem mellett nem lehet gond, így csak az infláció csökkentésének feladatába, no és az ehhez kapcsolódó hosszú távú kamatszintnek a kívánatos mértékre való leszorításába törhet bele a monetáris hatóság bicskája. Az EMU-csatlakozásig azonban még sok víz lefolyik a Dunán, addig az előrejelzések szerint az árszínvonal-mérséklődés is megvalósul.
Az EMU-belépés időpontja az érvényben lévő uniós jogszabályok szerint leghamarabb az uniós csatlakozási szerződés ratifikálásától számított 2 éves átmenet után valósulhat meg. Ez a forint esetében azt jelenti, hogy a valuta “irányítottan” lebeg az euró árnyékában már a csúszó leértékelés 2001. végi valószínűsített megszűnésétől kezdve, egészen a monetáris unióba való belépésig. A piaci várakozások alapján az OTP Értékpapír Rt. már 2005-re 50 százaléknál nagyobb esélyt ad az EMU-tagságnak, a valószínűségi ráta 2006-ban már a 70 százalékot is meghaladja. Többen nem zárják ki annak lehetőségét sem, hogy az árfolyamot – egyfajta “euróizáció” jegyében – már a monetáris unióhoz való csatlakozás előtt egyoldalúan rögzítik a közös valutához. Ma még azonban csak annyi biztos, hogy politikusok és üzletemberek az eddigihez hasonló intenzitással űzik majd az integrációs dátumok számmágiáját.
