Engedjék meg, hogy pár szóban reagáljak Szcientológia – Üzlet-egyház című írásukhoz (Figyelő, 2000/31. szám). Köszönet a cikkért. Laikusként úgy vélem, a szerző, Halaska Gábor, ügyes újságíró, bár meglehet, hogy ez nem a legtalálóbb jelző. Én személy szerint is hálás vagyok neki, amiért ennyit foglalkozott az egyházzal és egyéb intézményeivel, hiszen ehhez mélyebben bele kellett ásnia magát a szervezet felépítésének és lényegének rejtelmeibe. És vette a fáradságot, hogy szómagyarázatokkal könnyítse a megértést.
A cikk a Gazdaság+Politika rovatban jelent meg, tehát főként erről az oldaláról veszi górcső alá az egyházat. De valóban csupán egy “gazdasági társulásról” van-e szó?
Említésre került, hogy katonai rendszerű vezetéssel bíró, modern üzleti-marketing módszereket használó intézmény a szcientológusoké. Hadd említsem meg, hogy az utóbbi időben elterjedőben levő különféle ISO minősítések megszerzése a vállalkozó cégektől is bizonyos fokú átalakulást, szemléletváltást kíván meg. Ha belegondolunk, jól működő szervezetek csak szigorú irányelvek és etikai normák betartásával és betartatásával működhetnek sikeresen – hiszen ki kíván olyan helyen dolgozni, olyan cégtől vásárolni, ahol, teszem azt, hazug a vezető, vagy minden harmadik ember alkoholista, vagy senki sem tudja pontosan, mi is a feladata?
Ugyanakkor ki vonná kétségbe az egyes szerzetesrendek szigorúságának helyességét? Vagy a repülőgép pilóták számára megadott ezerféle előírás fontosságát?
Mindezek mellett persze, akadnak ugyancsak szélsőséges felfogások, de ez csak a meg nem értésből, illetve félremagyarázásból adódhat. A cikkben említett “buzgó szcientológus cégvezető” megnyilvánulását ide sorolnám. A kommunikáció igen fontos eleme életünknek, hiszen e nélkül nem lenne család, szerelem, nem aratnánk, vetnénk, nem volna tanítás és tanulás, nem köttetnének üzletek sem.
A szcientológiai egyház tanfolyamai pénzbe kerülnek. Furcsa ez egy egyháztól, igaz? Viszont nem kéreget, nem há-borúzik, nem csal áfát. Talán csak reményt kelt. Az árakról pedig mindenki tájékozódik, mielőtt befizet egy szolgáltatásra, nemde?
Az üzleteinkből, a munkánkból tartjuk fenn magunkat, egyének, vállalatok egyaránt. Ebből élünk meg. De azután valamennyien azzal szeretünk foglalkozni, ami érdekel minket. Kit a vitorlázás, kit a horgászás, az olvasás. Vagy éppen a boldogság keresése.
Nem lehetséges-e, hogy ennek a vallásnak is ez a lényege?
Hangsúlyozom, a cikk jó. De nyitott maradt egy kérdés: mi motiválja a szervezetet arra, hogy ezt a módszert válassza? Lehet, hogy valami igazán értékeset kínál? Hiszen több millió híve van. Önök komolyan elhiszik, hogy csak a “biznisz” mozgatja az életet?
Én, az Önök helyében, kipróbálnám azt az IQ tesztet, meg az OCA-t. Ha már úgyis ingyenesek…
Zalakaros
