Gyárlátogatás. Gyülekezés, transzfer a gyárba, reigisztráció, italválasztás, előadás, tárlatlátogatás, szabadprogram, transzfer a városba – ekképpen hirdetnék meg utazási irodák azt a lehetőséget, amelyet az elmúlt öt szombaton közel háromezer felnőtt és gyermek választott hét végi programelemként. Ennyien látogattak el a Coca-Cola gyárába, hallgattak meg előadást egy világmárka 114 éves történetéről, ismerkedtek a forma, az íz és a marketing kapcsolatával.
NYITOTT KAPUK. Tamási Áron szerint valahol otthon kell lenni a világban. A multik esetében kicsit módosul ez a tézis, nekik – ha sikeresek akarnak maradni – mindenhol otthon kell lenniük. A főként üdítőitalokat gyártó amerikai cég már évtizedek óta itthon van Magyarországon, s most elérkezettnek látta az időt, hogy vendégségbe hívja szomszédait. Nem újdonság, persze, a nyitott kapuk programja. Egy ugyancsak óriás amerikai vállalatbirodalom, a General Electric a Tungsram privatizációja után néhány esztendővel hasonló módon fordult a szűkebb környezetében lakók felé. A konszolidációs időszakot követően – egy profin előkészített program részeként – nyitott napokat szervezett a korábban hermetikusan elzárt üzemekben szerte az országban. A siker nem maradt el, a bizalomra bizalom volt a felelet.
Persze nem merül ki a jó szomszédság abban, ha néha vendégséget rendezünk. Egy sokszorosan bizonyított bölcsesség szerint a világ úgy néz vissza ránk, ahogy mi tekintünk a világra. Ennek igazsága csillan fel azokban az akciókban, támogatásokban és programokban, amelyeket a piacgazdaság bármely szegmensében tevékenykedők a jó vállalati állampolgárság (good corporate citizenship) rubrikába sorolva indítanak el.
Mi teszi a jó vállalati állampolgárt? Betartja a törvényi előírásokat, nem vét az adott ország vagy az egyes kisközösségek erkölcsi szabályai ellen, vigyáz a környezetre, figyelembe veszi a humánerőforrás – vagyis mondjuk ki, az ember – sokszínű igényeit, folyvást kutatja a fogyasztó elvárásait, hogy mindinkább kiszolgálhassa azokat. A fentiek minden bizonnyal részjellemzői egy társadalmilag is elismert piaci szereplőnek, de a felsorolást itt nem szabad abbahagyni, mert ezek szükséges, de nem elégséges feltételei a kedvező besorolásnak. Van itt még valami – illetve inkább kell lennie -, ami azt a bizonyos szükséges pluszt jelenti.
Ez pedig megítélésem szerint nem más, mint az az egységes vállalati szemlélet, amely garantálja, hogy az egyes cégek észrevegyék a kisebb vagy nagyobb közösségek kielégítetlen szükségleteit, s tehetségük – vállalati szabályrendszerük – szerint igyekezzenek a vágy és a valóság közötti távolságot csökkenteni. Minden magára valamit adó vállalat kőbe véste már, hogy ilyen célra szánt forintjait miként költi el. Réges-rég felmérték, hogy belső erőforrásaik optimális kihasználásával miként tudnak a lehető legtöbb hozzáadott értéket elérni. Az erősen marketing alapozottságú cégeknél magától értetődik, hogy a hazai szakirányú felsőoktatás gyakorlati képzését segítsék, a műszaki ismeretekkel rendelkezők a mérnökök felkészítését támogatják. Ösztöndíjprogramok, speciális szemeszterek jelzik az együttműködést.
A politikai-gazdasági átalakuláson átgyötrődő, árvízzel, belvízzel és aszállyal sújtott, alulfinanszírozott egészségüggyel, vergődő közoktatással, magára hagyott kulturális élettel, s ezernyi apró sebbel élő Magyarországon se szeri, se száma azoknak a lehetőségeknek, ahol bármely vállalkozó vagy vállalat az idő bármelyik pillanatában, “Itt vagyok!, Ide jöjjetek!” segélykiáltást hallhatna. A piacgazdaság szereplőin, persze, nem ildomos számon kérni az ápolók fizetését, a víz áldozatává vált házak újjáépítését vagy az egyetemi mosdók állapotát. Ők nem az irgalmas szamaritánusok rendjének küszöbén várnak bebocsátásra, szemük előtt a részvényesek elvárása lebeg.
HASZNOSULÓ ÜZENETEK. Tudják ráadásul azt is, hogy annak, aki piaci versenyben talpon akar maradni, naponta új megoldásokat kell kipróbálnia. Amikor ugyanis az emberek a vásárló jelmezét veszik magukra, számtalan apró agyi elektromos ingerré vált benyomásból, emlékből és emléktöredékből eredeztetik azt a mozdulatot, amelyet szupermarketek gondoláinál látunk. A kiválasztásban – vagyis: “a ma (is) ezt vásárolom meg” – döntésben összegződik egy termék vagy egy márka teljes piaci aktivitása. Itt hasznosulnak azon üzenetek is, amelyek a good corporate citizenship elnyerésének jegyében kifejtett tevékenység során jutottak el a célcsoporthoz.
Azzal, hogy egyre több vállalat törekszik a mélyebb társadalmi-környezeti beágyazottságra, mindenki jól jár. Az egyén és a kisebb közösség hozzájuthat olyan ismerethez, szolgáltatáshoz, de akár árhoz is, amelyhez egyébként nem jutna, az önkormányzat, az állam és a költségvetés nem kényszerül máshol szükséges források felhasználására. A jó vállalati állampolgárok megtették, amit “megkövetelt a haza”. Számukra ugyanakkor létfontosságú, hogy akár a közszolgálati, akár a kereskedelmi média helyének és értékének megfelelően számoljon be vagy tegyen említést ezen kezdeményezésekről, együttműködésekről, támogatásokról. “Tégy jót és beszélj róla, hogy beszéljenek róla” – a közkapcsolati kommunikáció alapmondata itt is érvényes. –
