Madrid, az aranyrészvény nyújtotta vétóijoggal élve, megakadályozta a spanyol Telefónica és a többségi állami tulajdonban lévő holland KPN közti fúziót. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, az Európai Bizottság ekkor látta elérkezettnek az időt arra, hogy az Európai Bíróságon vizsgálatot indítson a spanyol kormány által birtokolt aranyrészvények ellen. A gazdaságban amúgy sikert sikerre halmozó Aznar-kormány tagadta ugyan, hogy kézi vezérléssel utasította volna a Telefónicát az üzlettől való elállásra, kétségtelen azonban, hogy “elviekben” nem támogatta az egyesülést (lásd külön írásunkat).
Az Európai Unió (EU) azzal vádolja a spanyol kormányt, hogy fenntartja befolyását a már privatizált stratégiai vállalatokban, s aranyrészvényei révén gátolja a tőke szabad áramlását. A bírósági eljárás megindítása előtt Loyola de Palacio, az Európai Bizottság egyik spanyol tagja – nem titkoltan némi időhúzó szándékkal – azt szerette volna elérni, hogy a brüsszeli testület ne esetenként vizsgálja ezeket az ügyeket, hanem “általános értelmezés” szülessen a kérdésben. Palaciónak azonban nem sikerült eltérítenie a bizottságot attól, hogy eljárást indítson országa ellen; sovány vigasz, hogy szeptemberben a testület külön vitát tart az aranyrészvényekről.
A luxemburgi bíróság majd eldönti, jogosan, avagy jogtalanul cselekedett-e a madridi kabinet, tény azonban, hogy a hatályos spanyol törvények szerint az államnak lehet aranyrészvénye a már privatizált közszolgáltatókban. “Különleges” vállalatnak minősülnek az ország távközlési, a víz- és gázszolgáltatási, elektronikai és szállítási cégei, valamint a bankok és a biztosítók. Az ibériaiak az aranyrészvény intézményének meghagyását azzal indokolják, hogy a stratégiai fontosságú, de már magánosított vállalatok a tőke szabad áramlásának gyakorlata szerint egy másik uniós ország még privatizálatlan vállalatának tulajdonába kerülhetnek, így egy másik ország kormánya jelentős befolyásra tehet szert “stratégiai” cégekben.
Az aranyrészvényeket illetően persze a másik oldal képviselői is megszólaltak; olyanok is, akik szerint a brüsszeli döntés jogos, sőt kívánatos, mivel az aranyrészvény akadályozza a piaci mechanizmusok szabad érvényesülését, sérti a nagyobb részesedéssel rendelkező tulajdonosok érdekeit.
A fokozottabb piacnyitás mellett száll síkra az OECD nemrégiben nyilvánosságra került országtanulmánya is. Spanyolországban a privatizáció 1996 óta gyorsult fel, az 1996-1998-as időszakban a spanyol GDP 1,6 százaléka származott a magánosításból, ami Portugália (3,9 százalék) és Magyarország (2,5 százalék) után ebben a sajátos rangsorban a harmadik helyhez volt elegendő. A legutóbbi OECD-jelentés mégis arra ösztönzi a spanyol kormányt, hogy gyorsítsa fel a liberalizációt éppen a túl sok aranyrészvény miatt – elsősorban az energetika és a telekommunikáció területén.
Spanyolország júliusban az illegális állami támogatás miatt is perbe kényszerült a luxemburgi bíróságon. A tavaly decemberi utolsó figyelmeztetés után a közösség “kormánya” néhány hete indította meg az eljárást az EU bírósága előtt azzal a váddal, hogy Madrid illegális állami támogatást nyújtott 1998 folyamán egy hajóépítő társaságnak, az Astilleros Espanolesnek. A bizottság korábban többször felszólította a céget, hogy fizesse vissza azt a közel 111 millió eurós összeget, amelyet az állami vagyonügynökség, a Sociedad Estatal de Participaciones Industriales (SEPI) utalt át számlájára. Brüsszelben azzal vádolják Spanyolországot, hogy a SEPI közbeiktatásával jelentős összeget akart átjátszani a hajóipar támogatására.
Aranyrészvény-ügyben amúgy nem Spanyolország az első “vádlott”. A luxemburgi bíróság az idén májusban az olasz kormányt ítélte el, amiért az vétót alkalmazott az ENI és a Telecom Italia védelmében. Tavaly nyáron a franciákat marasztalták el az Elf Aquitaine-ban fenntartott aranyrészvényért, a múlt év őszén pedig Belgium ellen folyt eljárás a Distrigaz energiatársaság ügyében. Könnyen lehet, hogy a spanyolokat az angolok követik majd, mivel várhatóan ebben a hónapban tesznek feljelentést a brit kormány ellen a British Airport Authorityben meglévő részesedése miatt. A brüsszeli bizottság által indított eljárások ellenére a portugál kormány július 15-én úgy döntött, hogy az Electricidade de Portugal privatizálásának immár negyedik szakasza után is fenn kívánja tartani aranyrészvényét. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg 51 százalékos állami részesedés nagy részének privatizálása után az állam továbbra is megőrzi vétójogát a társaság stratégiai lépéseit illetően.
