A multinacionális vállalatok és leányvállailataik a transzferárképzést tekintik a legfontosabb adózási kérdésnek, amivel szembesülni fognak a következő két évben – derült ki az Ernst & Young könyvvizsgáló és tanácsadó cég által végzett nemzetközi felmérésből. Így aztán nem véletlen, hogy a transzferárképzés vizsgálatára a nemzeti adóhatóságok is egyre nagyobb figyelmet fordítanak, tekintettel arra, hogy a vállalatcsoportokon belül alkalmazott árak lehetőséget teremtenek az adóalap “eltüntetésére”. A kutatásba bevont multik többségének már volt ilyen jellegű ellenőrzésben része, s 50 százalékuk büntetés nélkül megúszta, a másik felénél viszont az adóhatóság szabálytalanságokra bukkant. Az adózási ügyekben illetékes tíz főnök közül egyébként nyolc számít is rá, hogy az idén vagy jövőre transzferárképzésre vonatkozó vizsgálatot kap az adóhatóságtól. Pedig még néhány éve – olyan országok mint az Egyesült Államok, vagy az Egyesült Királyság kivételével – nem nagyon foglalkoztatta a nemzeti adóhatóságokat ez a kérdés – hangsúlyozta kérdésünkre Répássy Csaba, az Ernst & Young Kft. adózási ügyekben illetékes igazgatója. A globalizációval, a világméretű vállalatfelvásárlások szinte mindennapossá válásával került mindenhol előtérbe a transzferárképzés jelentősége.
ARANYBÁNYA. Nem meglepő, hogy ma már a legtöbb ország adóhatósága rájött arra, hogy amennyiben nem foglalkozik kellő intenzitással a transzferárképzés vizsgálatával, illetve annak nemzetközi összefüggéseivel, akkor a saját büdzséje látja kárát. Az ilyen típusú vizsgálat eredményessége szinte egy aranybánya jövedelmezőségével vetekedhet. Például Nagy-Britanniában az adóhivatal egységnyi ráfordítása az ilyen típusú ellenőrzések során térül meg a legjobban, messze megelőzve a forgalmi adóhoz kapcsolódó vizsgálatokat is, amelyekben pedig ugyancsak eredményes a hatóság.
Magyarországon az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) kicsit későn kapcsolt, még ma sem tekinti kiemelt ellenőrzési területnek a transzferárakat, bár jelentőségét már itt is felismerték. Így aztán nem meglepő, hogy a transzferár-ellenőrzések hatékonyságát sem tudják adatokkal kimutatni. Nálunk ugyanis ezeket a vizsgálatokat nem elkülönítve végzik, hanem az átfogó ellenőrzések keretében – tudtuk meg Hillay Emesétől, az APEH ellenőrzési főosztályának munkatársától. De sokkal korábban nem is nagyon figyelhettek volna erre a területre – hozza fel a magyar adóhatóság mentségére Répássy Csaba adótanácsadó, – hiszen a külföldi befektetések csak a kilencvenes években kezdtek jobban áramlani az országba, akkortájt jöttek tömegével a multinacionális cégek. S abban, hogy nálunk még mondhatni gyermekcipőben jár a transzferárvizsgálat, nagy szerepe van annak is, hogy rendkívül nehéz a megítélésük. Arról van szó ugyanis, hogy nem egyszer több tucat jogi, közgazdasági, műszaki végzettségű szakértő közreműködésével kialakított bonyolult üzleti konstrukciókról kellene az adószakértőnek véleményt mondani. Ehhez komoly felkészültségre, részletes tanulmánymunkákra, esetenként külföldi szakértők bevonására is szükség lenne, aminek a feltételei nálunk még nincsenek biztosítva.
Ezért aztán az APEH egyelőre még csak a viszonylag egyszerűbb ügyletek vizsgálatáig jutott el. “A kapcsolt vállalkozások között kialakított különböző hitelnyújtási konstrukciókban, bizonyos értékpapírügyletekben, bérbeadási szerződésekben, névhasználati dí-jakkal kapcsolatban bukkantunk kisebb-nagyobb szabálytalanságokra” – tudtuk meg Hillay Emesétől.
ELPÁROLGÓ ADÓALAP. Különösen gyakori, hogy műszaki-gazdasági tanácsadás jogcímen, alaptalanul magas összeggel próbálják az itt megtermelt nyereséget “elköltségesíteni”, s ily módon külföldre juttatni, vagy az is előfordul, hogy irreális szakértői díjakat számítanak fel a külföldi partnernek. Ráakadtak például olyan angol cégre, amely itteni kft.-jéből “farmigazgatási díj” címen pumpálta ki a jövedelmet. Ugyanakkor – a nemzetközi tapasztalatoktól eltérően – a magyar ellenőrzések során eddig ritkán bukkantak arra, hogy a termékértékesítés során alkalmazott transzferár eltérne a szokásos piaci ártól. Vagyis nem jellemző – legalábbis az APEH tudomása szerint nem -, hogy a magyar leányvállalatnak magasabb áron értékesítene az anyacég, vagy fordítva: a leánycég alacsonyabb áron adna el a külföldi anyavállalatának bizonyos terméket, hogy ezzel eltüntesse az itteni adóalapot. Legalábbis eddig nem volt tipikus jelenség a multik körében, hogy a transzferárak révén vitték volna ki a nyereséget az országból, bár az is igaz, hogy – mivel jelentős adókedvezményben is részesülnek -, eddig adót sem fizettek túl sokat. Megtörténhet, hogy az adókedvezmények többségének megszűnése után – 2003-tól – nálunk is “divatba jön”, hogy transzferárakkal tüntetik el a külföldi érdekeltségű cégek a magyarországi adóalapot. Bár Répássy Csaba szerint egyetlen multinak sem fűződik érdeke Magyarországon ahhoz, hogy innen kivonja a profitját, tekintetbe véve, hogy a 18 százalékos effektív adókulcs jóval alacsonyabb, mint amekkorát a legtöbb fejlett országban alkalmaznak. Ám Varga Árpád, az APEH szakmai elnökhelyettese jóval borúlátóbb. Azt állítja, hogy az alacsony adókulcsnál, a kevés adónál van még jobb megoldás, nevezetesen még kisebb nyereséget kimutatni, még kevesebb adót fizetni. Afelől nincs kétsége, hogy a multik sem gondolkodnak másképp, s ha lehetőségük lesz bármilyen összegű adó elkerülésére, akkor azt nem fogják elszalasztani. Ezért a magyar adóhatóság sem tehet mást, mint azt, hogy – amennyire forrásai megengedik – már most készül arra az időszakra, amikor a multik adókedvezményei megszűnnek, s már a nyereség visszaforgatással sem élnek.
Lényeges előrelépést jelentene a transzferárvizsgálatokban az EU-csatlakozás, hiszen más országok adóhatóságaival szorosabb együttműködést alakíthatnának ki, egyidejűleg végezhetnének ellenőrzéseket, tapasztalataikat jobban át tudnák venni. Az EU-csatlakozásig viszont marad a saját erő: próbálják növelni a transzferárvizsgálatok számát és hatékonyságát, s azon is gondolkodnak, hogy speciális felkészültségű ellenőrzési csoportot hoznak létre.
Répássy Csaba arra is rámutatott, hogy a transzferárképzéssel nem az adóminimalizálás a legfőbb szempont a kapcsolt vállalkozásoknál, bár kétségtelen, hogy az is fontos tényező. Az Ernst & Young által végzett nemzetközi felmérés is azt bizonyította, hogy a multinacionális cégek többsége az üzemi teljesítmény fokozását, s nem az adózási feltételek optimalizálását tekinti a legfontosabb tényezőnek a transzferárképzési politikája alakításánál (lásd táblázatunkat). A felmérésbe bevont cégeknél ugyanakkor mind gyakoribb vendég az adóellenőr, aki az ügyletek felében módosította az adóalapot. A kiigazítás az esetek 42 százalékában kettős adóztatáshoz vezetett, tehát az anyaország és a leányvállalat is megadóztatta az ugyanazon ügyletből származó nyereséget.
NEM SZENTÍRÁS. Annak ellenére így van ez, hogy a multinacionális nagyvállalatok és az adóhatóság számára – a transzferárak kezeléséről szóló OECD irányelv szerint – az egyik országban lévő cégnél végrehajtott transzferár-módosítást a másik országban lévő másik cégnél is korrekciónak kellene követni. Vagyis az irányelv szabályait – amelyeket legalább a tagországoknak illene betartani – nem tartja szentírásnak a fejlettebb országok adóhatóságainak mindegyike.
Miként a magyar adóhatóság sem… Mert például hiába növeli egy külföldi adóhatóság a saját területén lévő anyacég adóalapját, a magyar adóhatóság nem ért egyet azzal – holott ugyanazon ügylet két szerződő feléről van szó -, hogy a nálunk lévő leányvállalat adóalapját ugyanezen összeggel mérsékeljék. Kivételt csak az az eset képez, amikor a ket- tős adóztatást kizáró egyezmény rögzíti a korrekció szükségességét, ez esetben ugyanis a belső szabályozás ellenére végre kell azt hajtani. Répássy Csaba úgy véli, mivel nem minden kettős adózást kizáró egyezményünk tartalmazza a korrekció szükségességét, a kettős adóztatás elkerülése érdekében belső jogszabályban kellene ezt kimondani, illetve azt, hogy a transzferár kérdéseket az OECD irányelv alapján ítéli meg a magyar adóhatóság.
ÁRMEGÁLLAPODÁS. Az adótanácsadó szerint egyébként az egész transzferár probléma könnyebben kezelhető lenne nálunk is, ha az adózó és az adóhatóság(ok) között előzetes ármegállapodás születhetne, ami a fejlettebb országokban már elterjedt. Ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy például az amerikai multi megegyezik a saját adóhatóságával – esetleg az ausztrállal is -, hogy ausztrál leányvállalatának milyen áron szállítja mondjuk az autógumit. Nálunk nincs ilyen lehetőség, de az APEH elnök-helyettese nem is örülne, ha ilyen rendelkezéseket építenének be a szabályozásba. Mégpedig azért nem, mert nincs kapacitásuk arra, hogy minden ilyen transzferárat előzetesen jóváhagyjanak. Répássy Csaba szerint viszont ez biztonságot jelentene a külföldi adózónak. Varga Árpád azért sem támogatná egy ilyen jellegű szabályozás bevezetését, mert az ahhoz hasonló, néhány éve bevezetett úgynevezett feltételes adómegállapítás sem a legjobban működik a gyakorlatban. Ha szabálymódosítás nem is lesz, annak érdekében, hogy mégis nyugodtabban aludhassanak egy esetleges adóhatósági vizsgálat esetén is, az egymással kapcsolt viszonyban lévő vállalkozásoknak érdemes transzferár-dokumentációt készíteni. Ebben rögzíteni kell a vállalatcsoporton belüli kapcsolt ügyleteket, valamint azokat a tényeket, bizonyítékokat, amelyek alátámasztják, hogy a transzferár nem tér el a szokásos piaci ártól. Répássy szerint a magyar adóhatóságnak is el kellene fogadnia a külföldi anyavállalatnál készített, némi magyar vonatkozásokkal kiegészített transzferár-dokumentációt, különösen ha azt az anyavállalat országának – ha az OECD tagország – adóhatósága már elfogadta. Az APEH szakemberei e tekintetben igen diplomatikusak, csupán annyit közöltek: “minden a konkrét ügytől függ”.
