Fejvadászok ismerője

Beruházó mérnöki állását hagyta ott Gallasz Lajos, hogy teljesülhessen a szíve vágya és pilóta lehessen. Nyaranta Németországban teniszoktatóként dolgozott, hogy megkeresse a pénzt a tanuláshoz. Ám az 1992-ben végzett évfolyam nem kapott állást a Malévnál: a légitársaság akkor cserélte korszerűbb típusokra a gépeit, s ezekhez kevesebb pilóta kellett. Már azon volt, visszamegy Németországba teniszoktatónak, amikor egy ismerősétől megtudta, hogy a DHL éppen akkor nyitja meg szegedi irodáját, s felsőfokú végzettséggel, angolnyelv-tudással rendelkező irodavezetőt keres. Szerencsés időszak volt: a multik akkoriban jelentek meg Magyarországon, s maguk képezték ki a szakembereiket. Gallasz Lajos csak néhány hónapot dolgozott a DHL-nél, mert jégkorongozás közben egy barátjától azt hallotta, hogy a Reemtsma menedzsert keres. Egy évig volt területi vezető, majd Budapesten lett kereskedelmi igazgató. Három évet töltött a cégnél, jól érezte magát, de megtalálta egy fejvadász, s nagyobb feladatot kínált a Frito-Lay itteni vállalatánál, amelyet zöldmezős beruházásként a nulláról kellett felépíteni. Ott is három évet töltött, ám sem szakmailag, sem anyagilag nem jutott úgy előre, ahogy szeretett volna. Fogékony volt tehát egy újabb fejvadász ajánlatára: irányítsa a kiskereskedelmi tevékenységet a postai hírlapterjesztés privatizációs tenderének nyertesénél, a Lapker Rt.-nél. “Az előzőnél mintegy tízszer nagyobb árbevételű cégnél összetettebb feladatot, és sokkal nagyobb önállóságot kaptam” – indokolja, hogy miért tartotta vonzónak a pozíciót. Mint mondja, szüksége van a pörgésre, az “egészséges stresszre”, ezért amikor egy cég már kiépült, s nyugalmasabbá válik ott az élet, szívesen elmegy máshová. “Most jól érzem magam” – teszi hozzá gyorsan, mintegy előre elhárítva az állásajánlatokat. Pályafutása alatt több ajánlatot kapott, mint amennyit elfogadott, s akadt olyan fejvadász is, akivel azóta nem áll szóba. “A nála lévő életrajzból, amelyet nem tudom, honnan szerzett, hiányzott az éppen aktuális állásom, s így alacsonyabb jövedelmet kínált, mint ami volt. Olyan is előfordult, hogy az életrajzomat a beleegyezésem nélkül elküldték egy cégnek, s valaki megjegyezte: hallom, állást keresel” – említi a rossz tapasztalatait. Ezért csak olyan fejvadásszal áll szóba, akiről tudja, hogy ismeri a képességeit, az igényeit s titoktartó. Amikor állásajánlatot kap, minden lehetséges információt begyűjt az adott cégről, a nemzetközi és a hazai eredményekről, a menedzsmentről, a munkastílusról, a hangulatról. “Az FMCG-üzletben (gyorsan mozgó fogyasztási cikkek piaca) mindenki ismeri egymást, ugyanazoknak a partnereknek szállítunk, ugyanazokra a konferenciákra járunk” – magyarázza, miért nem gond az információszerzés. Persze jól odafigyel a felvételi beszélgetésen is a potenciális főnökök viselkedésére, reakcióira. “Egyszer kiderült, hogy a leendő főnököm versenyszerűen sportol, s ez természetesen jó pont volt” – emlékszik Gallasz Lajos, aki maga is teniszezik és vitorlázik. –