Egy Szerencstől alig 30 kilométerre fekvő borsodi kistelepülés megszűnt szövetkezetének “reinkarnációjáként” jött létre az a 320 hektáron gazdálkodó betéti társaság, amelyet hat gazda alapított. Két éve 15 millió forintért, főleg hitelre, állami támogatással egy nyugati traktort vásároltak, hogy a gabona-, repce- és napraforgó-termesztésben jobb eredményeket érjenek el. Az évi 35-40 millió forint árbevételű társaságot rosszabbkor nem is érhette a 12 millió forintos belvízkár, amelyre mindössze 750 ezer forint kártérítést fizetett az agrártárca. Biztosításuk ugyanis nem volt. Hiába fizették már ki a gép árának 65 százalékát, ebben a helyzetben már nem futotta a további törlesztésre. Nemcsak a traktor veszett el, vissza kellene fizetni az áfát és az öt évre elosztott gépvásárlási támogatásból a még hátra lévő három évnyi, időarányos részt is: mindösszesen 4 millió forintot. De nincs miből: a szárazság elvitte a burgonya-, meg a kalászos termést. Az aratáshoz ugyan lenne még egy öreg gép, de utána nincs mivel dolgozni a gazdáknak. Azt sem tudják, befogadnának-e tőlük újabb gépvásárlási pályázatot, ha lenne hozzá önrész. A helyi bankfiók vezetője ugyanis közölte: személy szerint ő nem támogatja a kormányzatnak ezt a gépvásárlási programját… “Így higgyen az ember a propagandának” – kesereg a betéti társaság vezetője.
Pedig az agrár- és vidékfejlesztési miniszter nem fukarkodik a buzdító szavakkal. A zökkenőmentes EU-csatlakozás érdekében technológiai korszerűsítésre, minőségi termelésre hívja fel a gazdákat. Ennek jegyében – mint a miniszter szájából elhangzott – a termelőknek elegendő a gépek árának negyedét fizetniük a saját zsebükből, a másik negyedet vissza nem térítendő támogatással az állam adja, a maradék részre pedig – állami garanciával és kamattámogatással – kedvezményes hitelt vehetnek igénybe. Az ültetvénytelepítéshez is hozzájárul az állam, továbbá a vetőmagot, műtrágyát is kedvezménnyel vehetik a regisztrált termelők.
A Torgyán József által felvázolt “szép új világ” a termelők szemében nem fest olyan fényesen. Igaz, ez nem kizárólag a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben vállaltak teljesítésére képtelen agrártárca hibája. A bel- és az árvíz után aszály pusztított.
A GKI Gazdaságkutató Rt. elemzése szerint az agrárium kilátásai az idén és középtávon rosszabbak, mint a magyar gazdaságé általában. Különösen csapnivaló az agrárvállalkozók tőkeellátottsága, likviditása, várható jövedelmezősége. Emiatt a mezőgazdasági szervezetek kénytelenek a termelésüket visszafogni és vagyontárgyaikat értékesíteni. A gazdálkodók több mint harmada saját helyzetének további romlására számít az idén.
A magángazdaságok leginkább csak alacsony költségeikkel tudtak versenyre kelni nyugat-európai konkurenseikkel. Ám ez a költségelőny vészesen fogy…
A hazai gazdák számára tehát csak egy út marad fajlagos költségeik csökkentésére, terméseredményeik javítására: ha korszerűbb berendezéseket, technológiákat alkalmaznak – ezek megszerzését próbálja segíteni az állami támogatási rendszer. Nem is minden eredmény nélkül, hiszen hétesztendős pangás után az elmúlt évben neki is lendült a mezőgép-kereskedelem, s a folyamatot az időközben hatszorosára, tízszeresére szökő árak sem tudták lefékezni. Segített az autókereskedelemben bevált finanszírozás is, a bankhitel formájában nyújtott részletvásárlási lehetőség és a lízing. A traktor mellett a műtrágyát, a vetőmagot is előlegbe adják az úgynevezett integrátorok (termelésszervezők), velük tehát csak aratás után számolnak el a gazdák. Az új gépek 96 százaléka már valamilyen sajátos finanszírozási formában kel el.
Két éve azonban eddig nem tapasztalt kór ütötte fel a fejét a gépforgalmazásban. Egyre több a fizetésképtelenné vált partner. Még az esedékes törlesztő részleteket, a lízingdíjat sem tudják fizetni, így végül vissza kell venni tőlük a gépet.
Az egyik nagy – gépkereskedelemmel is foglalkozó – alföldi integrátornál, a nádudvari KITE Rt.-nél is előfordul fizetésképtelen partner, lízingbe adott gépet – az illetékes állítása szerint – azonban még nem hoztak vissza. Az ötesztendős futamidő elején sosincs baj, legfeljebb 2-3 év elteltével. Az ok ugyanaz: az átalakult, szabadpiacivá vált mezőgazdaság egyre kevésbé tervezhető, nincsenek kiszámítható árak, bizonytalan a legtöbb előzetes számítás. Így egyre több szövetkezet lehetetlenül el. A nem fizető ügyfelekre az élelmiszer-feldolgozók csődje miatt is fel kell felkészülni. A KITE-nek például vannak a Mizo miatt bajba jutott ügyfelei is.
A körbetartozás így elérte a gépkereskedőket is, akik kezességet vállalnak az ügyfelükért, hogy az majd törleszti a bankkölcsönt. Ez a kezesség már évi százmillió forintos veszteséget is okoz a piacvezető integrátornak, a bábolnai IKR Rt.-nek. A traktorkereskedelmi üzletágban például az eladott gépek 5 százalékát kell visszavenni. Slánicz János üzletágvezető szerint 1998-tól látványosan romlott a partnerek fizetőképessége. Korábban évi 140-170 eladott traktorból elvétve kellett egyet-egyet visszakövetelni, tavaly már a 166 New Hollandból 8-at, s az idén a visszaszállítás elérheti a 7 százalékot. (Hasonlóak az arányok a még drágább betakarítógépek, kombájnok és nagy értékű művelő eszközök értékesítésében is.)
Egy-egy 7-14 millió forintos erőgép visszavételével 2-4 millió forintos veszteséget kell elkönyvelnie az integrátornak. Az első fizetési nehézségek után még reménykedve, általában többhónapos haladék után kéri visz- sza a gépet. A szerkezet értéke ezalatt tovább csökken, és a használt gép árából még a bankot is ki kell fizetni. Azon a téren nincs nagy különbség, hogy szövetkezet vagy magántermelő agrárvállalkozó bizonyul-e manapság kockázatosabb ügyfélnek. Inkább a 300 hektárnál kisebb területen gazdálkodók, kisebb terméktömeget előállító partnerek fizetőképessége inog meg könnyebben.
A szakember azt javasolja, hogy aki a saját erőt is csupán a család és a rokonság összekuporgatott forintjaiból tudja előteremteni, az ne üljön fel a propagandának, és új gépre. Életre szóló tragédiát okozhat, ha egy-egy rossz év után a gazda nem tudja teljesíteni a fizetési kötelezettségét.
Nyílt titok – a Brüsszelből ajánlott, s a reméltnél sokkal kisebb termelői kvóták is mutatják -, hogy az EU-csatlakozás megtizedeli a magyar mezőgazdaságot. A hazai agrárvállalkozók talán harmada-negyede lesz majd képes talpon maradni az egyesülés utáni versenyben. A pénzügyi tartalékok nélküli, önerőből fejlődésre képtelen kicsik már ma is elvéreznek, különösen, ha kontroll nélkül hisznek az árvalányhajas propagandának.
