Kissé elszámították magukat a pénzügyi szakértők, amikor azt valószínűsítették, hogy a feltételek módosításával – jó esetben – akár 70 ezer fővel is növekedhet az átalányadózók száma. Az Országgyűléshez tavaly eljuttatott, az adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslatban ugyanis ez a szám szerepel. A honatyák akkoriban azt hitték, hogy a könnyített adminisztrációért cserébe még a magasabb adóterhet is vállalják majd az egyéni vállalkozók. Az e kör helyzetén javítani kívánó fideszes képviselők éppen ezért még tavaly év elején megbízták a pénzügyi tárcát egy szélesebb körben választható átalányadózás feltételeinek kidolgozásával. A javaslat elkészült, sőt némi módosítást követően a koalíciós képviselők többsége áldását is adta rá. A technika mégsem lett a korábbinál népszerűbb az egyéni vállalkozók körében, akik továbbra is kitartanak a tételes költségelszámolás mellett. Holott érdekképviseleteik régi vágya is teljesült azzal, hogy megszűnt a tevékenységi körre vonatkozó korlát, s immár a kezdőket sem zárják ki. Ám a nyilvántartott csaknem 475 ezer egyéni vállalkozóból alig több mint 33 ezren döntöttek az átalányadózás mellett, vagyis mintegy 7 százalék, szemben a pénzügyi kormányzat 25 százalékos várakozásával. Mi több, míg tavaly több mint 10 százalékkal gyarapodott az ily módon adózók száma, addig az idén alig 7 százalékos volt a növekedés. Az adatok Tállai Andrást, a Fidesz-MPP képviselőjét is meglepték. Több tízezres bővülésre ugyan ő sem számított, ám a ténylegesen tapasztaltnál jóval többet várt.
ÉRDEKTELENSÉG. Antalffy Gábor, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségének (Kisosz) főtitkára viszont nem csodálkozik az érdektelenségen. Mint hangsúlyozta, ők már a törvénymódosítás elfogadását követően jelezték a kormányzatnak, hogy illúzió az átalányadózók számának jelentős növekedését várni. Mégpedig azért, mert túl alacsony bevételi plafonhoz kötötték a választhatóságot, továbbá a jövedelemből levonható úgynevezett “elismert költséghányad” is kicsi, így aztán a fizetendő adó sem lesz vonzóan alacsony. Nagy visszatartó erő továbbá, hogy aki kiesik az átalányadózásból, az 4 évig nem térhet vissza. Antalffy szerint azért sem következett be a várt létszámnövekedés, mert hiányzott a megfelelő propaganda. A vállalkozók így, jobb híján, a könyvelőjüknél érdeklődtek, akik viszont többnyire ellenérdekeltek az átalányadózásban.
VONZÓ ALTERNATÍVÁK. Varga Mihály, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára az átalányadózás idei feltételeit sem tartja kedvezőtleneknek, jövőre azonban még “vonzóbbá” próbálják tenni azokat az érintett kisvállalkozói kör számára. Céljuk egyébként tavaly sem az volt, hogy csökkenjen az adófizetés, sokkal inkább az adminisztráció mérséklése és a kisvállalkozókat érintő szabályok egyszerűsítése lebegett a szemük előtt. Az idei törvénymódosítás azzal jár majd, hogy a vélelmezett költséghányad a nem meghatározott tevékenységet végző, főállású egyéni vállalkozók körében a jelenlegi 35 százalékról 40 százalékra, a kiegészítő tevékenységet végzők esetében pedig 17-ről 25 százalékra emelkedik. Tállai András – aki egyébként fideszes képviselőként már tavaly ilyen mértékű költséghányad bevezetését szorgalmazta – úgy gondolja, hogy az új feltételek mellett az átalányadózás már valóban vonzó alternatívát jelenthet a tételes költségelszámolással szemben. Antalffy Gábor szerint viszont legalább 50 százalékra kellene emelni a költséghányadot, s jelentős árbevétel-emelésre is szükség lenne ahhoz, hogy tényleg nagy tömegben válasszák ezt a módozatot. Úgy látja, a kiskereskedelmi tevékenység esetén a jelenlegi 15 millióról legalább 24 millióra kellene jövőre emelni a bevételi határt, az azt követő évben pedig 50 millióra, vagyis arra az összegre, amelynél a törvény a kisvállalkozás határát meghúzta. “Csak ilyen mértékű módosítások jelenthetnének valóban lényegi változást, aminek köszönhetően többen lennének érdekeltek az átalányadózásban” – állítja a főtitkár.
A kisvállalkozók érdekképviseleti szervei azt is régóta szorgalmazzák, hogy ne csak a személyi jövedelemadót fizessék átalányban, hanem az szja-t és az áfát egy összegben, átalányban tudhassák le. Ez valóban lényegesen kisebb adminisztrációval járna, mint a ma jellemzően választott tételes költségelszámolás. Hosszas húzódozás után a pénzügyi kormányzat végül beadta a derekát: 1997-től négy szakmában (fodrász, kozmetikus, taxis, fizetővendéglátó), 1998-tól pedig további háromban (késes és köszörűs, kosárfonó, népi és házi szőttes készítő) lehetővé tették a tételes átalányadózást. Az új lehetőséget azonban “túl” szigorú feltételekhez kötötték – például kizárólag egyedül dolgozhat az egyéni vállalkozó -, így az keveseknek adatott meg. Igazán csak a fizető vendéglátó tevékenységet folytató magánszemélyek között volt közkedvelt a forma, más szakmákban csak elvétve akadtak hívei. Az adóhatóság nyilvántartása szerint erre az évre az előzőnél csaknem háromszázzal kevesebben döntöttek az adózás e módja mellett, ráadásul a 2045 érintett közül 1836 fizető vendéglátást végez. Az érdektelenség láttán a pénzügyi tárca a tételes átalányadózás teljes megszüntetését javasolja. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezt a lehetőséget eredetileg 2 évre hirdették meg azzal, hogy a tapasztalatok ismeretében mérlegelik majd az esetleges hosszabbítást. A 2 évből végül 4 lett, s úgy tűnik, most nincs tovább.
