Ha hivatalosan nem is vállalják, a távközilési cégeknél sokan mondják: számukra egyre kevésbé tűnik szerencsés lépésnek, hogy a hírközlési feladatok átkerültek az infrastrukturális minisztériumtól a Miniszterelnöki Hivatalhoz. Légüres térben érzik magukat a cégvezetők, egyelőre kapaszkodók nélkül: az eddig működő személyes kapcsolatok megszűntek, s most újakat kell kiépíteni, ez pedig lelassít bizonyos folyamatokat. Sík Zoltán informatikai kormánybiztos viszont bízik benne, hogy a kormányzati távközlés és az elektronikus közbeszerzés pályázatának küszöbön álló kiírása után az elégedetlenkedők is megnyugszanak majd.
A legtöbben az egységes hírközlési törvény (eht) előkészítésének lelassulása miatt panaszkodnak. A kormánybiztos szerint ugyanakkor a menetrend tartható. “Legfeljebb nyáron is dolgozni kell” – teszi hozzá. A távközlés valamennyi területét szabályozó kerettörvény kidolgozásához 1998-ban kezdtek hozzá, akkor Katona Kálmán szakminiszter olyan jogszabályt akart alkotni, amely – szavaival élve – méltó lenne Baross Gábor kései utódjához. Hogy ez sikerült volna-e neki, nem tudni. A kormánybiztos nem vitatja, hogy a tervezet kidolgozása csúszik, azonban emlékeztet arra, hogy az előkészítést már a késéssel együtt vette át. A tervezet egyeztetése három hétig szünetelt és az azzal kapcsolatos nyilvános munka csak néhány hete folytatódott a Hírközlési Főfelügyeletnél (Hif). Sík szerint nem igaz, hogy ez idő alatt nem történt semmi: egyebek között kiderült, hogy az új törvény tervezetének egyes pontjai nincsenek kellő mélységben kidolgozva és nem mindig egyértelmű az sem, hogy kinek és mire ad majd felhatalmazást. Sík tehát arra tett ígéretet, hogy az eht végleges változata novemberben a kormány elé kerül. Ebben az esetben nem lehet komoly akadálya annak sem, hogy az új törvény a várakozásoknak megfelelően 2001 márciusában, de legkésőbb májusában az Országgyűlés elé kerüljön.
Akadályok ide, hiányosságok oda, a kerettörvény hatályba lépésén sok múlik. Nélküle ugyanis elképzelhetetlen a távközlési piac 2002. januári liberalizációja. Az ellendrukkerek persze úgy vélekednek, ez ma már nem is olyan sürgős. Hiszen az Európai Unió (EU) felelős hivatalnokai a közelmúltban a tudomásunkra hozták: Magyarország csatlakozása 2004-nél hamarabb nem várható. Tehát nekünk sem kell kapkodnunk az unió előírásainak átvételével, s legalább a kisebb távközlési cégeknek is marad idejük a felkészülésre. Sík Zoltán viszont nem véletlenül akar dolgozni a törvényen nyáron is: szerinte az uniós tagfelvételt és a liberalizációt el lehet és el is kell választani egymástól.
VÉDELMI ÜGYEK. A stabil piaci viszonyokat Magyarországnak minden lehetséges területen mielőbb ki kell alakítania; ez a távközlésben annyit tesz, hogy meg kell szüntetni a monopóliumot. A Matáv Rt. kizárólagos jogosítványait a kormány 1998-ban még a szerződésekben rögzítettnél korábban fel akarta számolni. A hírközlési tárca vezetése azonban időközben kénytelen volt belátni, hogy az egyenlő versenyfeltételek bevezetése az alaposan megerősödött Matáv számára előnyös, a vele harcolni kényszerülő kisebb cégek számára pedig kifejezetten káros lenne. A kormánybiztos szerint ugyanakkor az alternatív szolgáltatókat védő koncessziók aszimmetrikus fenntartása sem lehet minden határon túl kívánatos, s az alternatívoknak kellő idejük van felkészülni a változásra. Védelmüket oly módon kell megvalósítani, hogy az a liberalizált piac valamennyi szereplője számára elfogadható megoldás legyen. Hogy ez a jogszabályok nyelvére lefordítva mit jelent, arról még nincsenek konkrét elképzelések.
Az eht tervezetéből az infrastrukturális tárca és a Hif szakemberei még közösen vették ki az informatika területének szabályozását. A kormánybiztos döntésükkel egyetért, már csak azért is, mert ennek a döntésnek még a felügyelet munkatársaként részese volt. Szerinte a rendkívül gyorsan változó informatikai piacot nem lehet merev törvényekkel, lassú törvénykezéssel regulázni. Rugalmas, a piaci mozgásokra való reagálást lehetővé tevő szabályokra van szükség. Sík Zoltán fontosnak tartja, hogy az informatika szférájába az állam csak ott avatkozzon be, ahol az feltétlenül szükséges. A bürokratáknak nem kell félniük, így is lesz elég munkájuk. Az állami gyámkodást igénylő területekből ugyanis akad szép számmal. A többi között szabályozni kell az elektronikus aláírás, kereskedelem és közbeszerzés, az adatbiztonság, az adatvédelem, a hozzáférési jogok, vagy egyes specifikus szerzői jogok kérdését.
A kormánybiztos szerint az informatikával kapcsolatos állami feladatok nagyságát érzékelhetjük, ha csupán a szolgáltatói felelősség kérdésének megoldására gondolunk. A távközlési szolgáltatók a világ egyik pontján sem tehetők felelőssé azokért az információkért, amelyek elérését hálózataik lehetővé teszik, hiszen ez a tartalomszolgáltatókat terheli. Ők viszont sokszor utolérhetetlenek. A probléma Európa más országaiban sem megoldott.
NINCS NÖVEKEDÉS. Aktuálisabb és égetőbb kérdés ennél az internetezők számának növelése. A becslések szerint legalább 600-700 ezer internet-előfizetőre lenne szükség hazánkban ahhoz, hogy a távközlési cégek számára a világháló mint üzletág valóban jövedelmezővé váljon. Ehhez képest hozzávetőleg 200 ezer hazai előfizetőt és összesen 600-800 ezer internet-használót tartanak nyilván a különféle szolgáltatók. A Szonda Ipsos felmérése szerint ráadásul a felhasználók száma az elmúlt évben egyáltalán nem nőtt. Éppen ezért a kormánybiztos az internet megismertetése, hozzáférhetőbbé tétele érdekében lépéseket szorgalmaz. Az viszont, hogy mik is legyenek ezek, szerinte a kormányra tartozik. A legfontosabb kétségtelenül a tarifák mérséklése lenne. Az OECD-országok sorában ugyanis Magyarországon kerül a legtöbbe a világháló elérése. Igaz, a szakértők ehhez hozzáteszik azt is, hogy az utolsó ilyen összehasonlításra módot adó adatok már több mint egyévesek.
Sík Zoltán úgy látja, hogy a magyar kormánynak még meg kell találnia az utat az otthoni PC-k elterjesztését szolgáló program beindítására. Ez az a feladat, amellyel kapcsolatban a svéd modellt szokták emlegetni, ahol az állam adókedvezményekkel támogatja azokat a cégeket, amelyek lehetővé teszik a lakosság olcsó PC-hez jutását. A svéd minta azonban nem vehető át, mivel figyelembe kell venni, hogy ott jóval nagyobb jövedelem és magasabb életszínvonal mellett nyúlnak a lakosok a zsebükbe annak érdekében, hogy gépük legyen. A mobil távközlési és informatikai eszközök (köztük a számítógépek) olcsóbbá tétele érdekében járható út még a Szingapúri Egyezményhez való csatlakozás.
VITATOTT VESZTESÉGEK. Az informatika vámmentességét biztosító egyezmény révén az állami bevételkiesés kezdetben veszteséget okozna. A hír felröppenésekor évi 30 milliárd forintnyi bevételkiesés is elhangzott, ezt azonban sem az informatikai szakma, sem a kormánybiztosság által megrendelt, most készülő tanulmány, sem pedig a Figyelő számításai nem támasztják alá. Sokkal reálisabb 4-5 milliárd forintot emlegetni. A tanulmány arra is ki fog térni, hogy ennek a lépésnek mennyi lehet a hozadéka. A Csehország és Lengyelország által már aláírt egyezményhez így várhatóan hazánk is még az idén csatlakozik. Az elektronikus közbeszerzés (Figyelő, 2000/26. szám) megvalósítása a tervbe vett ütemben halad, az első lépcsőfokot jelentő katalógus legkésőbb a jövő év elejére elkészül. Ahhoz, hogy a második lépés, az elektronikus iratok hálózaton történő közvetítése kivitelezhető legyen, meg kell születnie a digitális aláírásról szóló törvénynek. Ez elvben 2001. január elsején életbe léphet, s ezt követően már “csak” a harmadik fázist, a fizetés elektronikussá tételét kell megvalósítani. –
