Egy év alatt csaknem megháromszorozóidott a befektetési életbiztosítások – idegen kifejezéssel unit-linked termékek – díjbevétele. Míg tavaly az első negyedévben csak 5,5 milliárd forint folyt be a társaságokhoz ebből, addig az idén március végéig már 13,2 milliárd, vagyis jó esély van arra, hogy a tavalyi, egész évi 17 milliárd forintos díjbevételt sokszorosan sikerül felülmúlni. Az adatok jól mutatják azt, ami a piacon is érzékelhető: a társaságoknak nagyon bejött ez a három évvel ezelőtt bevezetett szolgáltatás, ami a klasszikus termékekkel szemben a konstrukciót elsősorban mint befektetési lehetőséget kínálja, és csak amolyan pluszként adja hozzá az életbiztosítást.
A konstrukció már első látásra is azt az érzést keltheti a kuncsaftban, hogy egy olyan befektetési alapba invesztál, amely még életbiztosítást is kínál neki. Ráadásul ez az érzése csak erősödik, amikor kiderül, hogy maguk a társaságok is kísértetiesen hasonló szakkifejezéseket használnak az ismertető katalógusaikban. Ők is alapoknak hívják például azon képződményeket, ahol az ügyfél pénzét forgatják (ezek között ugyanúgy van államkötvényre vagy éppen a magyar részvények- re specializálódott termék, mint a befektetési alapoknál), a tulajdonképpeni befektetési jegyeket pedig befektetési egységeknek nevezik.
“Nem is lenne ezzel a sok hasonlósággal semmi baj, ha ugyanazok a szabályok vonatkoznának mindkét termékre” – mondja Fatér Gyula, a Befeketési Alapkezelők Magyarországi Szövetségének elnöke. Szerinte nincs versenyegyenlőség, ami persze az ügyfeleket is érinti. Míg ugyanis lényegében mindegyik módozat az ő vagyonukat kezeli, addig a befektetési alapkezelőket külön törvény – és abban ráadásul nagyon szigorú szabályok – “irányítják”, a unit-linked termékekre viszont csak a biztosítási törvény vonatkozik, amelynek még a legutóbbi módosítása során sem szabályozzák külön ezt a területet. “Míg egy befektetési alap legfeljebb a vagyonának 5 százalékát fektetheti egy részvénybe, addig a biztosítókat nem köti ilyen szabály. Tehát szélsőséges esetben akár egyetlen részvénnyel is feltölthetnék a részvényalapjukat, annak minden kockázatával együtt” – érvel Fatér Gyula.
NEHEZÍTŐ GARANCIÁK. Kétségtelen, hogy az alapok életét számos garanciális elem “nehezíti”, amelyek egy részét már a piac is meghaladta, és a cégek maguk is szabadulnának tőlük. Így nem csoda, hogy az alapkezelők irigykedve tekintenek a biztosítótársaságokra, amelyek bátran leképezhetik például az egy-egy részvényt 5 százaléknál nagyobb arányban is tartalmazó tőzsdeindexet, míg a klasszikus nyílt végű alapok – éppen a befektetési limitjeik miatt – csak álmodoznak erről. Vannak azonban olyan elemek is, amelyek éppen az ügyfelek nagyobb biztonságát és tájékoztatását szolgálják. Így például az alapoknál napi felügyeleti ellenőrzés és eszközértékelés szolgálja azt, hogy még véletlenül se olvadhasson el az ügyfél pénze. Az információk, a hozamok nyilvánosak, és azokat rendszeresen közzé is kell tenniük, a kockázatokat felügyeleti vizsgával rendelkező értékesítőknek kell a befektetőknek bemutatniuk, és a pénzt is független letétkezelőnél kell elhelyezniük. Ezzel szemben a biztosítótársaságoknak ezt a tevékenységüket nem kell engedélyeztetniük, csak bejelentési kötelezettségük van. Sőt, saját döntésükre van bízva, hogy az ügyfelek vagyonát független letétkezelőnél helyezik-e el vagy sem.
“Kétségtelen, hogy az alapokra szigorúbb szabályok vonatkoznak, de a piac sokszor erősebb kényszer, mint a törvény” – mondja Borbély Attila, a Hungária Biztosító vezérigazgató-helyettese. Szerint a legtöbb társaságnál az ügyfelek napra készen tájékozódhatnak a telefonos ügyfélszolgálatoknál vagy éppen az interneten keresztül a befektetett eszközök értékéről. A piac legjelentősebb szereplőinél elkülönített stáb foglalkozik a befektetésekkel, sok esetben pedig független alapkezelővel dolgoztatnak.
ZSÁKBAMACSKA. A befektetési alapoknál azt is a biztosítói konstrukció hátrányaként emlegetik, hogy nem igazán átlátható. “Ember legyen a talpán, aki a társaságok által megadott információkból kihámozza, hogy mi lesz a pénzzel, és a különböző költségek levonása után végül mennyi marad a befektetés hozamából” – mutat rá Holtzer Péter a CA IB Értékpapír Rt. ügyvezetője, aki azt is hangsúlyozta, hogy mivel a termékeket biztosítási alkuszokon keresztül értékesítik, ellenőrizhetetlen, hogy pontosan milyen ígéretekkel, milyen hozamvárakozásokkal beszélik rá az ügyfelet. A befektetési alapok a törvény szerint nem is ígérhetnek, csak a múltbeli teljesítményüket propagálhatják. A hozamok ráadásul összehasonlíthatatlanok, hiszen nem mindegy, hogy a költségek levonása után a befektetett pénz 80 százalékára vonatkozik-e a befektetési alapokkal is versenyképes hozamadat, vagy nagyjából a teljes összegre.
Szabó József, a Nationale Nederlanden Rt. főosztályvezetője minderre azt mondja, hogy a hozamaik még a költségek levonása után is versenyképesek a befektetési alapokkal szemben, hiszen nagy előnyük, hogy a hosszú távra megkötött szerződéseikkel a befektetési alapokhoz képest pontosabban kiszámíthatóvá válik: mennyi pénzzel meddig kalkulálhatnak. “Ezért történhetett meg, hogy hiába estek radikálisan tavaly az államkötvény-hozamok, nekünk még megvoltak a korábban megvásárolt magas hozamú papírjaink” – mondja Szabó. Mint hangsúlyozza, az üzletkötőiket úgy képezik ki, hogy valóságos befektetési tanácsadóként érkezzenek az ügyfélhez és minden kérdésére választ tudjanak adni.
A két piaci szektor közötti kisebb-nagyobb oldalvágások ellenére a szereplők azzal nagyjából egyetértenek, hogy mindkét termék életképes, csak a köztük meglévő különbségeket kell tudatosítani a befektetőkben. Az ügyfeleknek ugyanis tisztában kell lenniük azzal, hogy alapvetően ugyanazt veszik, de mégis máshogyan és más feltételekkel. A biztosítótársaságnál már havi 10-15 ezer forintos megtakarítással is többé-kevésbé kockázatmentesen részt vehetnek a tőkepiacon, ráadásul mindezt kényelmesen, nagyobb utána járás nélkül, a házhoz látogató ügynök segítségével. Mindennek ellentételezéseként pedig többet fizetnek, és éppen a magasabb költségek miatt legalább 2-3 évig nem nagyon nyernek a bolton, még a befizetett tőkéjüket sem kapják vissza. A befektetési alapok a tudatosabb, saját pénzük sorsát nagyobb figyelemmel kísérő ügyfeleket célozzák meg az olcsóbb és nagyobb rugalmasságot kínáló termékeikkel.
SÚRLÓDÁSOK. A kisebb súrlódások azt jelzik, hogy a párhuzamosan egymás mellett élő termékek között egyelőre még nincs összhang, a helyzet tehát kissé kusza. Egyrészt az ügyfelek nem mindig látják a különbségeket e nagy “hasonlóságban”, a törvényhozók pedig mintha nem egyenlő mértékkel szabályoznák azt, ami azonos.
