Kitér a legkisebb kötöttség elől is, kerül minden általánosítást – írja Tettamanti Béla műveinek egyik értője. A másik szerint kerüli a pillanatnyi aktualizálást, minden vonásában, a legkisebbekben is általánosít. Mosolyra, kacagásra, megszégyenültségre késztet – véli az egyik kritikus, míg egy másik úgy gondolja, hogy rajzaiban nyoma sincs a direkt röhögtető szándéknak, “az is lehet, hogy nézed, föl se fogod elsőre, hanem csak öt perc múlva jössz rá, hogy mit is láttál”.
Ő persze nagyon is tudja, hogy mit lát, és ahhoz is nagyon ért, hogy a látottakból megrendezze a saját kis színjátékait, olyanokat, amelyek felülemelkedve a valóságon, kerülve minden cinkosság látszatát, az embert ábrázolják minden abszurditásával.
Tettamanti lételeme az abszurditás, miközben a műszaki rajzoló precizitásával alkot hallatlan eleganciával, távolságtartással, tartózkodással. Műveihez nem enged közel, nem segít a megértésben, elvárja, hogy beleérezzünk, hogy képesek legyünk együtt rezdülni gondolataival. Olyan illusztrátor, akinek sajátos szimbolikájú rajzai bár újságcikkekhez, könyvekhez készülnek, függetlenedve, vagy inkább felülemelkedve a szövegen, a tényeken, saját világképet közvetítenek.
Aki a Tettamanti-rajzok nyomán próbál tájékozódni, minden bizonnyal azt a konklúziót vonja le, hogy ahol ezek a rajzok megszülettek, ott bármilyen képtelenség ellenkezője megtörténhetett – idézi Wehner Tibor véleményét az az összeállítás, amely a művész Dorottya Galériában megrendezett kiállítása alkalmából jelent meg. A Műcsarnok szervezte, július 16-ig nyitva tartó bemutató közel három évtized képtelenségeiről szól, egy tenyér, egy profil, egy ablaktalan ház, egy páva, vagy egy velocipéd formájában. Hogy azután a páva valójában a politikus, azt nem olyan nehéz kitalálni; a többi kép már erősebb absztrakciós képességeket kíván, és címek sem segítenek a fejtörésben. De éppen ez a já- ték; Tettamanti teljesen egyéni, senkit nem követő műfaja.
Őt sem fogják követni – zárja le lakonikus rövidséggel a kiállítási katalógusban Tettamanti művészetének elemzését Frank János. –
