Az elmúlt év közepén meginduló és a hazai fellendülést alátámasztó külgazdasági folyamatok az idei év első felében is folytatódtak. Ráadásul egyelőre semmilyen jel nem utal arra, hogy legfontosabb külpiacainkon, az Európai Unió országaiban negatív irányú trendváltás következne be. A kedvező nemzetközi körülményeket a hazai gazdaság eddig jól kihasználta: a GDP növekedése az idei első negyedévben rekordmagasságot, 6,6 százalékot ért el.
Termelési oldalról a növekedés bázisát elsősorban az ipar teljesítményének kiugró (az első öt hónapban 21,6 százalékos) emelkedése adja. Kedvező – és a tavalyival ellentétes – fejlemény, hogy a szegényebb keleti és déli régiókban is 10-15 százalékos az ipari bővülés. A regionális egyenlőtlenségek ezzel együtt is fokozódnak.
A növekedés továbbra is alapvetően az áruexport folytatódó expanziójára épül, bár a fogyasztás és a beruházás volumene is tartósan emelkedik. A monetáris politika fő célja a tavalyi év végén még 11,3 százalékos infláció csökkentése mellett a rövid lejáratú tőkebeáramlás gyengítése volt. A fogyasztói árindex májusban éves szinten 9,1 százalékra esett vissza, ami összhangban van a kutatói-elemzői várakozásokkal, bár jelentősen meghaladja a hivatalos pénzügyminisztériumi prognózist. A tőkeáramlást megfordítani hívatott kamatcsökkentési lépések – a jegybank az idei évben öt lépésben, összesen 3,25 százalékponttal, 11 százalékra csökkentette irányadó kamatát – ugyanakkor szinte túlságosan is jól sikerültek: május végéig összesen 145 millió euró értékű portfólió-tőke távozott az országból. Ez azonban aligha jelent nehézséget a folyó fizetési mérleg finanszírozása szempontjából; a nettó működőtőke-beáramlás 546 millió eurós értéke ugyanis lényegesen meghaladja a folyómérleg deficitjét.
Az államháztartás január-májusi folyamatai a tavalyitól gyökeresen eltérő képet mutatnak. A vártnál lényegesen erőteljesebb növekedés és a kormányzat deklarált várakozásainál magasabb inflációs ráta kedvezően befolyásolta a központi költségvetés (rajta keresztül pedig az államháztartás) helyzetét. A fiskális politika fő kérdései az idén így nem a további szigorítás, hanem a várható többletbevételek felhasználása körül forognak. A makrogazdasági stabilitás Magyarországon eddig ismeretlen szintje (a növekedés kiugró üteme mellett nem romlik a külső és a belső egyensúly, az infláció és a munkanélküliség egyidejűleg csökken) ugyanis többféle prioritás megvalósításához is mozgásteret kínál. Bármiféle “ikerdeficitek” fenyegetése nélkül lehetőség van a lecsúszó társadalmi rétegek helyzetének javítására és általában a reálkeresetek, illetve a lakossági fogyasztás emelkedésére, de bizonyos régóta halogatott strukturális reformok végigvitelére is.
Külgazdasági oldalról az év hátralevő részében arra számíthatunk, hogy az áruk és szolgáltatások – a GDP-statisztika szerint értelmezett – exportjának növekedési üteme 1-2 százalékponttal továbbra is meghaladja a behozatal dinamikáját, miközben a cserearányok romlásából és az euró gyengélkedéséből fakadó, az első negyedévben igen erős negatív hatások kissé mérséklődnek (a főbb makromutatókra vonatkozó prognózisokról lásd a táblázatot). A gazdasági növekedés üteme az első félévben 6,0 és 6,5 százalék között lehet, és az év egészében is elérheti az 5,5 százalékot.
